Új világ benned-Tóth Beatrix

Te is szoktál dühös lenni a testedre?
Úgy tekinteni rá, mint valami rossz gépre, ami időnként elromlik?

Ledönt a láz, görcsben a láb, sajog, feszül, lüktet, nem engedelmeskedik. Puffogsz, szidod, és nem érted, miért nem működik rendesen.

Pedig a test nem hiba.

Jármű, amelyen keresztül az élet halad benned.
Templom, amely őrzi mindazt, amit megéltél.
És menedék, amely néha akkor is véd, amikor már nem érted, mitől.

Amikor fáj, amikor feszül, amikor elfárad, nem ellened dolgozik, hanem jelez.

Hogy lassíts. Hogy figyelj befelé is. Hogy valamit màsképp kellene...

Nagyon gyakran tart valamit, amit még nem tudsz elengedni.
Vagy nem akarsz, mert, valakivel, akit mélyen szeretsz, összekapcsol.

Olykor annyit kér csak, hogy máshogy tápláld magad.

Olykor meg annyit, hogy kezdj el más irányba lépni.

Ami talán a legtöbbet segít, az az, ha kérdezel.

Mit úszol meg, ha beteg vagy? Mivel nem kell foglalkoznod? Pontosan mire kényszerít rá?
Van-e olyan érzés, történet, fájdalom, amit már évek óta bent tartasz, mert nem tudtad senkinek elmondani?
Ki az, akit ilyenkor el tudsz kerülni?
Mi az, amit húzol, halogatsz évek óta?

A változást valójában nem a tested akarja, tőled függetlenül.

A változásra te magad vágysz. A tested pedig mutatja, hol érdemes elkezdeni.

.hu

A legtõbben, - és talán te is ide tartozol - pontosan tudják, hogy mi lenne az az örömöt adó tevékenység, irány, amerre mennének szívük szerint.

Hobbi, hivatás. Város, sport, tanfolyam.

Egy kép, dédelgetett “álom”, ami húz magához, ami fel-felbukkan a gondolataidban.

Lehet, hogy már évekkel ezelőtt kitaláltad, és a teendőid hatalmas kupaca alatt olykor bevillan.

Csak valahogy sosem kerül rá sor.

Mert: ”Abból úgysem sülne ki semmi érdemi.”
“Túl messzi, túl bonyolult.”
“Különben is, az én koromban mit akarok?”
“Az én helyzetemben?”
“Van ennél sokkal fontosabb is most.”

Én azt látom, hogy a legerősebb fék nem is a félelem, (mit szól majd az anyám, más anyák, a Gizike a fészbukon), hanem az, hogy nem látod, hol lesz ennek “haszna”.

Lesz haszna? Lehet ezzel keresni? Van ennek “értelme”?

És hát igen, talán nincs több értelme, mint a platánnak az út szélén.

Több haszna, mint az égen a Tejút látványának.

És lehet, hogy nem tudsz vele keresni, ahogy az eső illatával, a frissen vágott fűvel, a zene örömével, a tánc ütemével.

De ha a haszon, a hajtás kicsi szüneteiben jut hely annak a “haszontalan” álomnak - még ha kicsi adagokban is- akkor az öröm, amit ad, egész messzire vihet.

Az öröm, amit ad, segít tovább menni a nehezebb napokon.

Az öröm, amit ad, kapukat nyit- új utakra, új emberekhez.

És ez talán még a haszonnál is többet ér.

.hu

A múltad nem te vagy.

Részed, de nem egy veled.

Sokan jöttek mostanában hozzám nagyon nehéz történetekkel.

És azt látom, hogy sosem a története határozza meg az embert - hanem az, hogy elhiszi- e magáról, tehet az életéért.

Hogy ráébred - e az erejére.

A múlt - a felszín alatt- mindaddig erősen alakítja a jelent, a jövőt, sőt, a test működését is- amíg teret nem kap a feldolgozás.

Mit jelent ez?

Hogy lehet dühöngeni. Káromkodni. Hogy lehet sírni. Lehet elismerni, ami brutálisan nehéz volt. Mert ettől enged fel.

És amikor elismerted, kisírtad, ott lehet - és érdemes- újrakezdeni.
Teremteni egy másik belső világot.

Ahol nem a sérült részed vezeti az életedet- hanem az a részed, amely képes felelősséget vállalni önmagáért.

És képes új irányt választani. ❤️

Amire figyelsz, növekszik.
Amire figyelsz, egyszerre mindenhol felbukkan.

Nem azért, mert a tekinteted varázslattal bír, hanem azért, mert a fókuszod szűkül. Mint egy fotón, amikor ránagyítasz egyetlen részletre.

Már régóta jár a fejemben az, hogyan tudnék rendszeres segítséget nyújtani azoknak, akik járnak hozzám ès azoknak is, akiknek erre nincs lehetősége, de jól jönne.

Segítséget abban, hogy ezt a fókuszt - az aggodalomról, a rohanásról le tudd venni - és àt tudd helyezni másra is.

Meglátni a hiàny mellett a bőséget, az erődet, a lehetőségeket.

Azt tapasztaltam, hogy még a legkisebb változtatás a napi rutinban, egy, elsőre jelentéktelennek tűnő változás-kezdemény is el tud indítani egy nagyobb átalakulást- ha rendszeres.

Ami mellett, ha elkötelezed magad, a szokásoddá válik.

Egy tíz perces meditáció, egy húsz perces séta a zöldben, egyetlen kávé a barátokkal hetente- hogy a figyelmed ne a problémát, hanem az örömöt nagyítsa. 🙏

Egyszerű eszközöket kínálok azoknak, akik kérik, levélben.

Vezetett meditációk
Imposztor szindróma leküzdését segítő gyakorlatok
Önbizalom, önszeretet építő gyakorlatok
Légzőgyakorlatok
Zenék
Gondolatok- kérdések
És mindaz, ami még útközben kipattan a fejemből.

Ezek ingyenes anyagok, ha kéred őket, küldj egy emailt az [email protected] mail címre, vagy messengeren, és máris érkezik az első. Írjatok bátran!

Hogy bármiben vagy, tágasabb, szabadabb, élettel teli legyen. ♥️

Egyik nap kérdezett a fiam a munkámról.
"Akik hozzád jönnek, mert problémájuk van, akkor az ő problémájuk a tiéd is lesz?"

Jó sokat gondolkodtam, tényleg, hogy is van ez, aztán ezzel álltam elő.

"Te, ugye bringás vagy"- kezdtem.
"Van egy edződ. Én kicsit olyan vagyok azoknak, akik jönnek hozzám, mint neked az edződ.

Megmutatja neked, mi segít elérni a helyezést.
Megmondja, mennyit és milyen edzést érdemes ehhez csinálni, hozzád igazítva, szóval, hogy milyen lehetőségek vannak.

De nem nyeri meg neked a versenyt. Te hajtod a bringát.

Igaz, végig figyel. Ha esel, felszed.
Ha defektet kapsz, segít kicserélni a belsőt.

Ha elől végzel, ő örül a legjobban veled. Jobban, mint bárki más."

"És amikor nem nyerek?"
"Van, hogy elég az is, ha nem szakadsz le a mezőnytől. Vagy csak az, ha végigmész."

"Az igaz. De nekik mi az érem? Mit akarnak?"
"Hát...van egy listám, miket mondanak, amikor örülnek annak, amit elértek. Felolvashatok párat."
"Mindig felírod?
"Fel. Így néz ki:

Lett új munkám!
Találkoztam valakivel.⚘️
Levizsgáztam, a pánik ellenére!
Végre kimentem emberek közé.
Elmúlt a gyomorfájásom, nem szorongok, nem is emlékszem, mikor volt ilyen utoljára.
El sem tudod képzelni, mennyit segítettél!
Otthagytam a mérgező munkahelyem.
Éjjel, amikor nem tudtam aludni, előkaptam a meditációdat, és segített.
Már nem haragszom apámra.
Enyhült a gyász, mióta tudok sírni.
Elmúltak a rémálmaim.
Rájöttem, hogy valójában mit is akarok igazán.
Kiálltam magamért otthon."

Annyi tekervényes nehézség van. És annyi sok mód, hogy ne add fel.

.hu

A nappalok lassan megadják magukat a sötétnek- később pirkad, korân jön az alkony.

A kint helyett egyre élesebb, közelibb a bent képe.

Talán ijeszt, ami ott vár.

Hogy önmagaddal lenni milyen lesz, amikor az év az utolsó napjaihoz rohan és átvált a naptár.

Lehet jobb?
És mi kell ahhoz, hogy jobb legyen?

Talán pont ez a befelé figyelő sötét.

Bátorság befelé nézni. Bátorság meglátni azt, aki ott belūl a figyelmedre vágyik.
Bátorság sírni.
Bátorság szembenézni apáddal.

És bátorság az is, ha segítséget kérsz hozzá.

Aztán, a fény így is, úgy is eljõn- kint.

De milyen más lesz, ha már benned, odabenn is, melegen világít majd.

Kõnnyű lesz az, ami volt, és az is, ami van.

Vannak olyan könyvek, amelyek sorai a bőröd alá bújnak.
Amelynek a szavai felemelnek, reményt adnak.
És ha engeded a hatást, talán egy rég várt változást is megindítanak benned.

Ilyen könyv "A Döntés", Edith Eva Eger-től.
(Az angol címe találóbb ugyan: "The Choice" -döntés, választás, lehetőség.)

Van-e választásunk "belül" amikor kívül - a kinti valóságban- már nincs?
Érdemes remélni?
Érdemes szembenézni a fájdalommal?

Íme pár mondata, amire szerintem mindig emlékezni fogok:

„Nem tudjuk, hová tartunk. Nem tudjuk, mi fog történni. Csak arra emlékezz: senki nem veheti el tőled azt, amit a fejedbe raksz.”

Ismeritek? Olvastátok?

Nemcsak az jár gyásszal, amikor elveszítünk valakit, mert földi útját befejezi.

Gyásszal jár a válás, a szakítás is. Vagy egy több évtizedig tartó munkahely elvesztése.

A közös bennük az, hogy kiszakítódik egy darab belőlünk.
Űr tátong a másik ember, vagy helyzet hiánya miatt, de amiatt is, mert elveszik az az énünk, akik mellette, általa voltunk. A remélt jövő szertefoszlik.

Ez a fájdalom átfesti az egész világot: másképp kelsz reggel. Másképp lépsz az utcán. Gondolsz, figyelsz, de semmi sem ugyanaz.

És talán azt érzed, egy sziget vagy - és olyan távol a többi ember. Hisz ők ezt nem tudhatják. Hogyan beszélgess velük? Ráadásul, ki kíváncsi "erre"?

Pedig valójában nem vagy egyedül.
Aki igazán szeret, az a barát, az a családtag, nem a sikereid csillogó trónja miatt teszi. (Bár veled örül, ha trónra jutsz :).

Nem várja, hogy te az élet császára légy - hanem veled sír, vagy csak hallgat és figyel.

Hiszen rád kíváncsi. Épp úgy, ahogy akkor vagy.

Majd nevettek, amikor a nevetés érkezik, szakad fel belőled.

Amikor megmutatod magad másoknak, amikor engeded hogy lássanak, akkor tudsz igazán a "hasonszőrűekkel " kapcsolódni.
És akkor finomul a gyász is, egész kicsit könnyebb lesz, hiszen érzed, nem vagy magadra hagyva.

Hoztam nektek pár sort egy kedves ügyfelem visszajelzéséből, ebben a témában.
A teljes szöveget az oldalamon olvashatjátok, linket a hozzászólásoknál találtok.

Szeretettel,
Trixi

”Egy önismereti válság, gyász, korszakzárás, érzelmi és kognitív mélységek-magasságok katalizálták bennem azt a belső igényt, hogy Beatrix útmutatása mellett visszataláljak önmagamhoz. (...)
Egy magánéleti krízis lassacskán felszínre hozott olyan gondolatokat, érzéseket, amikről eddig nem tudtam – vagy csak nem beszéltem.

Beatrix minden találkozásunk alkalmával új megvilágításba tudott helyezni kapcsolódásokat, helyzeteket, tényezőket. (...) A családállítás végére egy magabiztosabb, éntudatosabb fiatallá váltam: azáltal, hogy közelebb kerültem önmagamhoz, magam mögött tudtam hagyni a szorongást, ami sokáig fogva tartott, így egy boldogabb, teljesebb és kiegyensúlyozottabb életet élhetek.”

Amikor a saját belső vívódásaimmal szeretnék dolgozni, olyan segítőt keresek, akit valaki ajánlott - és még akkor is szükséges, hogy összhang legyen, hogy érezzem, rábízhatom magam.

Éppen ezért kérek visszajelzést azoktól, akik eljönnek hozzám: hogy legyen támpont azoknak, akik még hezitálnak.

Ha szeretnétek ilyen támpontokat, íme egy - és még sok másikat olvashattok a hozzászólásokban található linken.
Szeretettel,
Trixi

"Olyan élethelyzetben voltam, amiben úgy éreztem, nincs kiút.
A Trixi által létrehozott biztonságos térben elkezdtem megnyílni, változni. Olyat helyet teremtett, ahol meghallgatnak, elsírhatom magam, szégyenérzet nélkül, ahol rálátok, hogy az amiben éppen vagyok pl. egy lelki fájdalom, az nem tart örökké..(...) és ott vár az egyensúlyi állapotom, amiben megjelenik újra az öröm.

Azt vettem észre, hogy egyre jobban kezelem a kihívásokat az életemben, kialakul egy belső erő, ami segít. (...) Azóta sokkal bátrabb, nyugodtabb, mosolygósabb vagyok és az önértékelésem is sokat javult, ezt mások is észrevették.
És szerintem ez még csak a kezdet. Köszönöm Trixi.”

Volt egy hang belül, ami őrületbe kergetett: “Neked ezt már jobban kéne csinálni. Már nem itt kéne tartanod. Kevés vagy. Sosem fogod vinni semmire.”

Tudom, hogy ez kegyetlenül hangzik.
Főleg, ha ott van a feszítő késztetés is mellé, hogy mindent kijavíts – önmagadban is.

De ez történik belül azoknál, akik két külön világhoz próbálnak kapcsolódni.

Te olyan sok mindent megdolgoztál már.
Annyi mindent felismertél.
De közben mégsem érzed jól magad.

Mert ott van az állandó szorongás a holnap miatt.
A kétségbeesés, amit el kell rejteni.

Ahogy te is, én is első generációs értelmiségi vagyok.
És a mai napig megszólalnak bennem ezek a hangok.

DE MÁR MEGSZÓLALNAK MÁS HANGOK IS:

Ott lehet hagyni egy dögunalmas helyzetet. “Nem-szeretem” embereket.
Nevetve rohanni a kutyával előrébb való lehet, mint otthon befejezni a mosogatást.
Lehet nagy ívben to:jni a szülői értekezletre. Inkább arra, mint a gyerekre.

Egy ideje már nem “csak” családállításokat csinálok.
Mostanra sikerült kikevernem azt a “Lesz>arom tablettát””, ami nálad is működni fog.
Hogy a téged kínzó hangok helyett azt a hangot is meghalld ami egy örömteli élet felé mozdít.

Mert voltam ott, ahol te.
És azt is tudom, hogyan lehet végre jól lenni.
Nyugodtan írj rám, ha érint a dolog.