Új világ benned-Tóth Beatrix

Nem hiszek az abszolút igazságokban.

Sem az abszolút módszerekben.

De hiszek a kapcsolódásban.

Abban, hogy válaszokat, útelágazásnál irányokat könnyebben lelünk, ha valaki áll mellettünk ebben a folyamatban.

Ezért választottam a jelenlegi utat: a segítést, a kísérést családállítóként.

Visszajelzést kapni erről a kapcsolódásról, a személyes, belső megélésekről számomra mindig óriási öröm.

És duplán hálás vagyok akkor, ha maga az ügyfél is szakmabeli. (Visszajelzés írója: https://www.bernadetthalaj.co.uk/)

“Thank you, Beatrix, for the useful modalities. The work allowed me to gain new insights, visions and actions that are already making a positive impact. I do appreciate you and the work that you do. Thank you! “
https://share.google/CQ2Hn7ZPpSq6vNri7

Az egy baromság, hogy a jó dolgokhoz vezető út kényelmes, vagy könnyű.

Hogyan is lehetne a régi működést - a bántalmazó kötéseket, a határhúzás hiányát, a mókuskerékben őrlődést - egy csettintésre darabjaira szedni?

Hogyan is lehetne erőfeszítés nélkül társra találni, az üresség helyére örömöt varázsolni?

Felismerni, hogy valójában kinek a szeretetére vágysz úgy igazán, amit már nem kaphatsz meg, fájdalmas. Rádöbbenni, hogy hogyan bánsz magaddal, fájdalmas.

Nincs megúszós teleportálás.

Van helyette az, hogy lépsz.

Hogy teszel.azért, hogy megtudd, mi zajlik benned valójában. Teszel azért, hogy felfedd, mi irányítja a választásaidat.

Mozdulsz.

Belevágsz a “belső” munkába.

És ahogy haladsz, minden egyes megtett lépés, szakasz után egy kicsivel könnyedebb lesz.

A “bent” után a “kint” is - a környezeted, a berögzült szokásaid - átrajzolódik.

Nem kell hozzá szuperképesség, sem szupererő. Egyszerű, világos lépések kellenek.

Hogy aztán megérkezzen az a mindent megérő tapasztalás, hogy ez megy neked.

Hogy te igenis eljuthatsz - mindezeket végiglépve - arra a helyre az életedben, amire annyira rég vágytál.

Amiről csak félve álmodtál.

És hát már ezer dolgot felépítettél.

Ez miért ne menne?
.hu

Vannak hónapok, évek, amiket fogcsikorgatva élsz túl. Folyamatos készenlétben.
Túl korán válva felnőtté a gyerekből. Túl sokat tudva a rettegésről, a veszteségről.

Aztán vannak hónapok, évek, amikor kijutsz a napos oldalra.
Magad mögött hagyod a fájdalmas éveket. Teremtesz, érzed az erődet, keményen helytállsz.

De akkor miért érzed úgy, az öröm valaki másé?

Miért az üresség, hogy bármit is érsz el, csak egy p**a lesz a listán?

Az erő segít megmaradni. De olykor az erőt érdemes letenni.
Mint zsákot, a múltad tartalmát kiborítani és hagyni, hogy kijöjjön az összes könny, az összes düh.

Mert akkor, abban a gyengeségben tudsz majd tényleg körülnézni.

Abban a “régitől” felszabadult állapotban tudsz újra érezni, úgy igazán.

És meglátni azt, hogy az öröm nem óriás.
Nem azokban a nagy eseményekben rejlik,amiket a körülötted lévő világ elhitet veled- nagy ház, nagy utazás, nagy esküvő, nagy siker, nagy akármi.

Az örömhöz nem kell kiugróan nagyot teljesítened.

Vagy kiemelkedőnek lenned.

Megváltanod a világot - mutatva, hogy szerethető vagy.

Csak talán hagyni, hogy gyenge légy, egy kis időre.

Az örömhöz még csak jobbnak, másnak sem kell lenned.

Mert elég vagy úgy, ahogy vagy.

Az örömhöz, az élethez, elég vagy úgy, ahogy vagy

Te is szoktál dühös lenni a testedre?
Úgy tekinteni rá, mint valami rossz gépre, ami időnként elromlik?

Ledönt a láz, görcsben a láb, sajog, feszül, lüktet, nem engedelmeskedik. Puffogsz, szidod, és nem érted, miért nem működik rendesen.

Pedig a test nem hiba.

Jármű, amelyen keresztül az élet halad benned.
Templom, amely őrzi mindazt, amit megéltél.
És menedék, amely néha akkor is véd, amikor már nem érted, mitől.

Amikor fáj, amikor feszül, amikor elfárad, nem ellened dolgozik, hanem jelez.

Hogy lassíts. Hogy figyelj befelé is. Hogy valamit màsképp kellene...

Nagyon gyakran tart valamit, amit még nem tudsz elengedni.
Vagy nem akarsz, mert, valakivel, akit mélyen szeretsz, összekapcsol.

Olykor annyit kér csak, hogy máshogy tápláld magad.

Olykor meg annyit, hogy kezdj el más irányba lépni.

Ami talán a legtöbbet segít, az az, ha kérdezel.

Mit úszol meg, ha beteg vagy? Mivel nem kell foglalkoznod? Pontosan mire kényszerít rá?
Van-e olyan érzés, történet, fájdalom, amit már évek óta bent tartasz, mert nem tudtad senkinek elmondani?
Ki az, akit ilyenkor el tudsz kerülni?
Mi az, amit húzol, halogatsz évek óta?

A változást valójában nem a tested akarja, tőled függetlenül.

A változásra te magad vágysz. A tested pedig mutatja, hol érdemes elkezdeni.

.hu

A legtõbben, - és talán te is ide tartozol - pontosan tudják, hogy mi lenne az az örömöt adó tevékenység, irány, amerre mennének szívük szerint.

Hobbi, hivatás. Város, sport, tanfolyam.

Egy kép, dédelgetett “álom”, ami húz magához, ami fel-felbukkan a gondolataidban.

Lehet, hogy már évekkel ezelőtt kitaláltad, és a teendőid hatalmas kupaca alatt olykor bevillan.

Csak valahogy sosem kerül rá sor.

Mert: ”Abból úgysem sülne ki semmi érdemi.”
“Túl messzi, túl bonyolult.”
“Különben is, az én koromban mit akarok?”
“Az én helyzetemben?”
“Van ennél sokkal fontosabb is most.”

Én azt látom, hogy a legerősebb fék nem is a félelem, (mit szól majd az anyám, más anyák, a Gizike a fészbukon), hanem az, hogy nem látod, hol lesz ennek “haszna”.

Lesz haszna? Lehet ezzel keresni? Van ennek “értelme”?

És hát igen, talán nincs több értelme, mint a platánnak az út szélén.

Több haszna, mint az égen a Tejút látványának.

És lehet, hogy nem tudsz vele keresni, ahogy az eső illatával, a frissen vágott fűvel, a zene örömével, a tánc ütemével.

De ha a haszon, a hajtás kicsi szüneteiben jut hely annak a “haszontalan” álomnak - még ha kicsi adagokban is- akkor az öröm, amit ad, egész messzire vihet.

Az öröm, amit ad, segít tovább menni a nehezebb napokon.

Az öröm, amit ad, kapukat nyit- új utakra, új emberekhez.

És ez talán még a haszonnál is többet ér.

.hu

A múltad nem te vagy.

Részed, de nem egy veled.

Sokan jöttek mostanában hozzám nagyon nehéz történetekkel.

És azt látom, hogy sosem a története határozza meg az embert - hanem az, hogy elhiszi- e magáról, tehet az életéért.

Hogy ráébred - e az erejére.

A múlt - a felszín alatt- mindaddig erősen alakítja a jelent, a jövőt, sőt, a test működését is- amíg teret nem kap a feldolgozás.

Mit jelent ez?

Hogy lehet dühöngeni. Káromkodni. Hogy lehet sírni. Lehet elismerni, ami brutálisan nehéz volt. Mert ettől enged fel.

És amikor elismerted, kisírtad, ott lehet - és érdemes- újrakezdeni.
Teremteni egy másik belső világot.

Ahol nem a sérült részed vezeti az életedet- hanem az a részed, amely képes felelősséget vállalni önmagáért.

És képes új irányt választani. ❤️

Amire figyelsz, növekszik.
Amire figyelsz, egyszerre mindenhol felbukkan.

Nem azért, mert a tekinteted varázslattal bír, hanem azért, mert a fókuszod szűkül. Mint egy fotón, amikor ránagyítasz egyetlen részletre.

Már régóta jár a fejemben az, hogyan tudnék rendszeres segítséget nyújtani azoknak, akik járnak hozzám ès azoknak is, akiknek erre nincs lehetősége, de jól jönne.

Segítséget abban, hogy ezt a fókuszt - az aggodalomról, a rohanásról le tudd venni - és àt tudd helyezni másra is.

Meglátni a hiàny mellett a bőséget, az erődet, a lehetőségeket.

Azt tapasztaltam, hogy még a legkisebb változtatás a napi rutinban, egy, elsőre jelentéktelennek tűnő változás-kezdemény is el tud indítani egy nagyobb átalakulást- ha rendszeres.

Ami mellett, ha elkötelezed magad, a szokásoddá válik.

Egy tíz perces meditáció, egy húsz perces séta a zöldben, egyetlen kávé a barátokkal hetente- hogy a figyelmed ne a problémát, hanem az örömöt nagyítsa. 🙏

Egyszerű eszközöket kínálok azoknak, akik kérik, levélben.

Vezetett meditációk
Imposztor szindróma leküzdését segítő gyakorlatok
Önbizalom, önszeretet építő gyakorlatok
Légzőgyakorlatok
Zenék
Gondolatok- kérdések
És mindaz, ami még útközben kipattan a fejemből.

Ezek ingyenes anyagok, ha kéred őket, küldj egy emailt az [email protected] mail címre, vagy messengeren, és máris érkezik az első. Írjatok bátran!

Hogy bármiben vagy, tágasabb, szabadabb, élettel teli legyen. ♥️

Egyik nap kérdezett a fiam a munkámról.
"Akik hozzád jönnek, mert problémájuk van, akkor az ő problémájuk a tiéd is lesz?"

Jó sokat gondolkodtam, tényleg, hogy is van ez, aztán ezzel álltam elő.

"Te, ugye bringás vagy"- kezdtem.
"Van egy edződ. Én kicsit olyan vagyok azoknak, akik jönnek hozzám, mint neked az edződ.

Megmutatja neked, mi segít elérni a helyezést.
Megmondja, mennyit és milyen edzést érdemes ehhez csinálni, hozzád igazítva, szóval, hogy milyen lehetőségek vannak.

De nem nyeri meg neked a versenyt. Te hajtod a bringát.

Igaz, végig figyel. Ha esel, felszed.
Ha defektet kapsz, segít kicserélni a belsőt.

Ha elől végzel, ő örül a legjobban veled. Jobban, mint bárki más."

"És amikor nem nyerek?"
"Van, hogy elég az is, ha nem szakadsz le a mezőnytől. Vagy csak az, ha végigmész."

"Az igaz. De nekik mi az érem? Mit akarnak?"
"Hát...van egy listám, miket mondanak, amikor örülnek annak, amit elértek. Felolvashatok párat."
"Mindig felírod?
"Fel. Így néz ki:

Lett új munkám!
Találkoztam valakivel.⚘️
Levizsgáztam, a pánik ellenére!
Végre kimentem emberek közé.
Elmúlt a gyomorfájásom, nem szorongok, nem is emlékszem, mikor volt ilyen utoljára.
El sem tudod képzelni, mennyit segítettél!
Otthagytam a mérgező munkahelyem.
Éjjel, amikor nem tudtam aludni, előkaptam a meditációdat, és segített.
Már nem haragszom apámra.
Enyhült a gyász, mióta tudok sírni.
Elmúltak a rémálmaim.
Rájöttem, hogy valójában mit is akarok igazán.
Kiálltam magamért otthon."

Annyi tekervényes nehézség van. És annyi sok mód, hogy ne add fel.

.hu