Kék Duna Tánciskola

Új kezdő tánctanfolyam csütörtökönként!

Első foglalkozás: május 7. (csütörtök) 20.30-22.00-ig.

Tanult táncok: rocky, cha-cha-cha, rumba, blues, angol keringő, tangó

Havi (naptári hónap) bérlet ára: 15.000 Ft.

Foglalj helyet a [email protected] címen!

Nagyon nagy megtiszteltetés számomra és hatalmas öröm, hogy a "Forró vágyak 2026" pályázaton "Szívemet szívedért" című versemmel külön díjat kaptam. Az én versem kerül megzenésítésre. Köszönöm szépen a MűvészMa Magazinnak, hogy lehetőséget adott, hogy verseimmel több emberhez eljussak, és remélem, hogy örömöt okoz majd minden olvasónak.
Köszönöm szépen.
https://www.facebook.com/share/171KsRJPsV/

Ne lógasd otthon a lábad!
Gyere, bulizz velünk, tölts egy vidám estét egy szuper csapattal!

Február 14-én 17.00 órától farsangi bulit tartunk a Kék Duna Tánciskolában, ahol szabadon táncolhatsz, barátokra lelhetsz, jót bulizhatsz velünk. A jelmezedet se felejtsd otthon, bár jelmeztelenül is érkezhetsz, nem zavarunk el. 😂😂😂

Batyus bál lévén, azt eszel, iszol, amit hozol.
Itt a helyed!

Bemeneti díj: 2500 Ft/fő

Történetek egy tánciskola életéből - Első lépések
(befejező rész)
egyelőre

VI. rész: Ahol új taggal bővül a tánciskola, bár érkezésére még várni kell, és megtudhatjuk, hogy a fájó szívvel történő búcsúzás hát tájékon is fáj.

A táncórákon már magabiztosan vettek részt. Ádámot külön büszkeséggel töltötte el, hogy a lányok párcsere alkalmával láthatóan szívesen táncoltak vele, csak úgy ragyogott a tekintetük tánc közben. Ügyesen vezette őket, mert mindig ott visszhangzott a tánctanár okítása:
"A lányokkal nem táncolunk, hanem táncoltatjuk őket. A táncot ne bízzuk a véletlenre, a lányokra meg pláne ne! Akkor inkább a véletlenre."

Éva tekintete ilyenkor lándzsaként döfte át a gyanútlan lányok táncörömét, de az, hogy ő féltékeny, szóba sem jöhetett. Nem csak félig volt tékeny, hanem teljesen kitöltötte ez az érzés, ami indulatossá t***e. Később nem is felejt***e el egy-két megjegyzéssel Ádám büszkeségből épülő várát porig rombolni. Pedig jobban t***e volna, ha szeme hurkot vet nyelvére, mert pontosan tudta, hogy Ádám őt szereti. Erről árulkodott a belsőjében egy hang és egy bimbózó élet halk lüktetése.

Elkezdődött a táncóra. A tánctanár a szokásos lendülettel vet***e bele magát a tanításba. „A múlt héten azt ígértem, hogy az angol keringővel fogunk most foglalkozni. Na! Ettől függetlenül ez így is lesz” – mondta. Az angol keringő egy új figuráját tanulták. „Diagonál a fal felé, álljunk be tánctartásba” - kérte a tánctanár.
„Az angol keringő egy klasszikus, szép tánc, ezért egy roggyant kerti budi eleganciájánál többre lesz szükség”-, szólt viccesen, a tánctartás színvonalával való elégedetlenségének hangot adva.
„Fiúk! Emeljük meg a mellkast!” A fiúk erre kihúzták magukat. „Most a sajátunkat is!” - jött a meglepő fordulat.

Az ösztrogénnel és tesztoszteronnal kibélelt fürge észjárásúak felröhögtek. A tánctartás rendben, 4-5-6, jött a beszámolás és kezdődhet a tánc. De nem kezdődött. Egy csinos hölgynek nem sikerült a megfelelő lábbal kezdeni. Többszöri próbálkozásra sem. A tánctanár elkérte őt és beálltak tánctartásba. Amikor vele sem sikerült a kezdő lépés, akkor jött a fura kérés:
• Kérlek, emeld fel mindkét lábad!
Arra gondolhatott a tánctanár, hogy ha egyik láb sincs a parkettán, akkor mind a kettővel lehet lépni, így a lehetséges alternatívák között biztos lesz jó is. De, ami ezután következett, arra nagy rutinja sem készíthette fel.

A lány, mivel eddigi életében súlyosan hanyagolta a levitáció gyakorlását, egy kézenfekvőbb megoldást választott. Hirtelen a tanár nyakában megkapaszkodva felugrott az ölébe, és formás lábait a dereka köré fonta. A váratlan súly a föld felé húzta őket. Már vészesen közeledett a földet érés, mikor egy ismerős kép jelent meg lelki szemei előtt. A lány szétvetett lábakkal hanyatt fekszik a földön, ő meg rajta. A tánctanár számára eddig egészen más kontextusban volt értelmezhető ez a pozíció. Ez a misszionáriusoknál ismert, kellemes testgyakorlási forma, most jeges rémülettel töltötte el. Ez nem történhet meg! Ijedtében megmerevedett. Ez volt eddigi életének gyorsasági rekordja.
Fölvéve aztán a harcot a gravitációval, minden erejét megfeszítve kiegyenesedett. A kacéran mosolygó lányt let***e a földre, majd együtt nevetett a társasággal. „Ilyet soha többé nem fog kérni, az biztos” - gondolta görcsbe merevedett háttal. Miközben elindított egy zenét, próbálta titkon mozgatni a hátát. Eppur si muove. Hálásan gondolt Galileire, ezek szerint őt is érhette ilyen baleset tánc közben, mert csak is akkor fogalmazhatta meg ezt az észrevételét.

Ádám és Éva is, mikor kiröhögték magukat, kicsit el is szomorodtak. „Nagyon fog hiányozni ez a hangulat”. - gondolták. Ebben a számukra keserédes hangulatban telt az óra további része. Hallották a nevetéseket, de mintha csak kívülállók lettek volna. Csak táncoltak és félve lesték az órát, meddig tart még a boldogság? Az idő vasfoga kegyetlenül felzabálta a maradék perceket is, a táncóra véget ért, egy fejezet lezárult az életükből. Már csak a fájdalmas búcsú maradt hátra.

Elköszöntek csoporttársaiktól és a tánctanár elé álltak. Pár pillanatig csak álltak némán, egymással szemben, érezték, hogy ez nem egy egyszerű elköszönés. Éva elmondta táncos karrierjük szüneteltetésének benne fejlődő okát, majd közelebb lépett mesterükhöz, váratlanul átkarolta a nyakát és szorosan megölelte. Ő is zavartan megölelte Évát, mert egyáltalán nem volt ahhoz hozzászokva, hogy búcsúzóul fiatal, szemrevaló hölgyek ölelgessék. - Ha éppen ott volt a párjuk is. - Ádám határozott kézfogással búcsúzott.

Ahogy a tánctanulóknak életük részévé válik a tánciskola, neki is minden egyes tanítvány a szívéhez nő. A szakítás őt is mindig megviseli, de nem szerette volna, ha ebben a hangulatban búcsúzkodnának, ezért úgy köszönt el, hogy egy kis vidámsággal oldja a fájó pillanatokat.

— Hiányozni fogtok, mint kezdő táncos lépéséből a ritmus - mondta. Végre mindenki mosolygott. Hőseink lassan elindultak hazafelé, de visszanézve érezték, hogy ez a búcsú nem örökre szólt.

Történetek egy tánciskola életéből - Első lépések
(folytatás)

V. rész: Amelyben hőseink súlyos betegséggel küzdenek, mindenki nagy örömére, és aminek meg kell fizetni az árát, de ők szívesen fizetik egy életen át.

Az idő lassan hömpölygő folyója friss vizű zuhataggá változott, mióta hőseinknek a tánc, az életük mindennapi részévé vált. Hétről hétre, hetente többször, estéjük java részét a tánciskolában töltötték.

Barátként üdvözölték ott a többi, súlyos addikcióban szenvedő párt, és a függőség okozójával, a tánctanárral is szoros barátságot ápoltak.

Ez az addikció hanyagságból, vagy a szőrös szívű professzoroknak az élettel ápolt felületes kapcsolata miatt, de nem szerepelt a függőségek között az orvosi lexikonokban, így annak gyógyítására sem álltak rendelkezésre megfelelő protokollok. Pedig, akit már megfertőzött ez a betegség, az tudta, hogy méltatlanul maradt le erről a listáról a tánc.

Krónikus tüneteként a betegségnek, hőseink még a lakásban is tánclépésekben közlekedtek. Ha a konyhába vezető folyosóra kellett befordulni, az egy angol keringő jobbra fordulat volt, onnét egy sasszé vagy keresztlépés vitte tovább az arra haladót. Ennek a kóros állapotnak viszont csak előnyei jelentkeztek. Kapcsolatuk odafigyeléssel, szeret***el lett tele, estéiket már nem egy képernyő bűvöletének börtönében töltötték. Barátaikat látták vendégül, táncot gyakoroltak, beszélgettek, vagy csak összebújva kedvenc zenéiket hallgatták.

Romantikus estéik gyümölcsét várhatóan kilenc hónap múlva szüretelhetik majd le, amiről ők még mit sem tudtak.

Azt viszont határozottan tudták és érezték, hogy a táncban komoly előrelépésről t***ek tanúbizonyságot. Sőt, igaz ez a hátra, oldalra vagy akár a helyben lépésre is, nem is beszélve a rézsútos irányú lépésekről. Szinte sztárként ünnepelték őket, ha egy esküvőn vagy bármilyen zenés összejövetelen a táncban való jártasságuk magabiztosságával kiálltak a táncparkettre táncolni.
Büszkén élvezték ezt a rivaldafényt. Így görgették maguk előtt életük kerekét, jött napra nap, hétre hét.

VI. (befejező) rész: Ahol új taggal bővül a tánciskola, bár érkezésére még várni kell, és megtudhatjuk, hogy a fájó szívvel történő búcsúzás hát tájékon is fáj.

Történetek egy tánciskola történetéből - Első lépések
(folytatás)

IV. rész: Ahol hősünk az angol keringő négyszög lépése közben ráébred a teremtés hiányosságaira a szögletes formák hiányával kapcsolatban, és egy lánynak fejtörést okoz, amit lát, pedig az orra előtt a megoldás.

A munkából hazafelé tartva Ádámnak eszébe jutott a tánciskola. Éppen egy metrómegállóban állt. „Még 3:30 a metró érkezéséig, pont belefér egy kis gyakorlás.”- gondolta. Bár nyomta vállát a táskája, amiben az imént vásárolt almák voltak, de úgy gondolta, hogy azért még így is menni fog az angol keringő alaplépése. Óvatosan körülnézett, nem voltak sokan a peronon.

„Jobb lábbal kell előre lépni - szuggerálta magát – hopp, de melyik is az? Ja, megvan.” Lépett egyet, de úgy csinált, mintha csak azt szerette volna megnézni, hogy jön-e a metró. „Eddig minden rendben” – gondolta. Mintegy véletlenül, bal lábbal lassan oldalra lépett, majd a jobbat zárta a bal mellé. Emlékezett. Folytatta az alaplépést ballal hátra kezdve. Ez is sikerült. Így felbátorodva még többször megismételte az egészet. Büszkén, dagadó mellel és üdvözült mosollyal az arcán nézett körül, de megdöbbenten konstatálta, hogy egy lány kíváncsian figyeli a másik oldalról, hogy mit csinál.

„Lebuktam”- gondolta Ádám. Összerezzent. Nem is sejt***e, hogy figyelik minden mozdulatát. Úgy érezte, hogy teljesen bolondot csinált magából ez előtt a formás szőkeség előtt.

Egymásra néztek. A lány egy nyájas ápoló szelíd mosolyával bólintott, mint aki megérti ezt a kóros lelkiállapotot, és bizakodó, hogy nincs már messze a gyógyulás. Ádám valami frappáns poénnal akarta elkendőzni zavarát, ám ekkor hanyagul magára vetett táskája hirtelen elengedte vállát, amibe addig kapaszkodott, és engedve a gravitáció határozott kérésének, a táska tartalma szétterült a padlón. A zöldségesnél megvásárolt almák gazdájukat cserben hagyva indultak el a szélrózsa minden irányába. Kapkodva értük hajolt, jól meg is húzta a hátát, de két szemtelen gyümölcs kajánul mosolyogva a metró sínek felé gurult. Egy pillanatra eszébe jutott, hogy a bölcsnek mondott természet micsoda hanyagsággal járt el, mikor az almákat nem szögletes formájúra teremt***e, mert akkor az a sok ember nem nézte volna itt reménytelen fogócskáját a rosszindulatú gyümölcsökkel.
Közben az almák nagy csattanással belehullottak a metró sínek közé.

Vereséget szenvedett. Egy gyümölcstől. Egy lány előtt. Szomorúan akarta levonni az eset tanulságait, de nem jutott az eszébe semmi értelmes. A lány is eltűnt, már az ellenkező irányba robogott a metrón azon elmélkedve, hogy vajon mi ragadhatta ki ezt a jobb sorsra érdemes fiút a hétköznapok ragacsos valóságából? A válasz pedig ott volt az orra előtt, hiszen látta is: a tánc.

V. rész: Amelyben hőseink súlyos betegséggel küzdenek, mindenki nagy örömére, és aminek meg kell fizetni az árát, de ők szívesen fizetik egy életen át.

😀Újévi gondolatok:

Kedves Barátaim!

Többen érdeklődtetek, hogy mi módon lehet megvásárolni verseskötetemet. Az igények felmérése érdekében (mivel a táblázat nem mindenkinél működött), aki szeretne vásárolni egy dedikált példányt 4990 Ft-os áron (több példányt is lehet), az kérem a hozzászólásban jelezze. Az eddigi igényeket jegyeztem. Köszönöm szépen.

Történetek egy tánciskola életéből - Első lépések
(folytatás)

III. rész: Ahol Ádám Orpheuszként száll alá, de Eurüdikét nem felhozza, hanem leviszi az „Alvilágba”.

Az utcán, a bejárat felett egy nagy, világító reklámtábla barátságos fénnyel invitálta őket fennen hirdetve, hogy ez itt a Kék Duna Tánciskola. Benyitva az ajtón egy lépcső vezetett a mélybe és lentről megnyugtató zene áradt feléjük. Orpheuszként szálltak alá Évával egy olyan világba, ami bár nem al-, de a közösségi médián trenírozott eddigi életüktől idegen hangulattal csábított. Akárcsak a görög mitológiai hős zenéje a vadállatokra, úgy hatott Ádámra a zene.

Ugyanakkor szörnyű gyanú fészkelte be magát elméjébe, ami minden eddiginél nagyobb rettegéssel töltötte el. Lehet, hogy tévedett, és ami még ennél is szörnyűbb jövőt vetített elé, lehet, hogy Évának volt igaza? Ez a félelmetes lehetőség eddig meg sem fordult a fejében.

Korábbi tartózkodó viselkedését férfiúi igazságtudata töltötte meg erővel, ami most szertefoszlani látszott. Mi lesz így vele és mi lesz így velük?

Szerencsére sokat nem morfondírozhatott ezen, mert egy férfihang, segítő kézként kiragadta a kétségbeesés felé sodródó hangulatából. A tánctanár köszönt rájuk és fogadta őket kedvesen. Valahol a lelke mélyén ő is érezte, hogy ezekben a nehéz pillanatokban jól jön egy kis segítség összezavarodott férfitársának. A férfiúi szolidaritás nemes példája volt ez.

Megmutatta, hogy hol lehet várakozni a kezdésig, és mit merre találnak. Ádám kábán követte Évát a társalgóba, ahol már sorstársai ültek az asztalok körül. Leültek ők is. Éva rögtön beszélgetésbe elegyedett egy szimpatikus pár hölgytagjával, a férfi, Ádámhoz hasonlóan, még nem engedett fel a stresszből, amit az érkezés okozott. Lassan azonban, ahogy megérint***e őket a hely szelleme, engedett a szorítás. A teremből számolás hallatszott, mindenféle idegen kifejezés, majd röhögés hangja rázta meg a helyiséget. Mi van itt? Vannak itt olyan férfiak, akik jól érzik magukat?

Nem sokat gondolkodhatott ezen, mert ettől kezdve magával ragadta őt az események láncolata és elsodorta egy „más világba”.
(Szeretném megnyugtatni a szíves olvasót, hogy ez a „más világ” valójában ugyan az a világ, amiben hősünk még mindig él, és nem is kívánjuk ezután sem e világon túlira gombolyítani cselekményünk fonalát.)

A beiratkozás gyorsan lezajlott, a váltócipőjüket már korábban átvették, így elindultak a többiekkel együtt a tükrös táncterembe. A férfiak első prosztata vizsgálatát megelőző feszültsége keveredett csendben a nők első randevú előtti várakozó izgalmával. Lelki támaszt keresve a fiúk, jobb híján, a falat támasztva álltak, a lányok izegtek mozogtak, várták a kezdést.

Nagy lendülettel megérkezett a tánctanár. Energikus, középkorú férfi, aki bemutatkozása után vicces, bátorító beszédet intézett hozzájuk. Nagyon gyorsan egy hullámhosszra kerültek, és mindenki azon vette észre magát, hogy enged a feszültség, mosolyra rándul a szájuk és igen, bármilyen meglepő is, röhögnek. Hát ez meg mi? Ennyi volt? Ettől félt eddig?

A tánctanár laza egyszerűséggel megmutatta a lépéseket, elmondta, hogy mire figyeljenek és már táncoltak is. Egyelőre még külön külön. Ádám körbenézett és látta, hogy amíg ő könnyedén csinálja, addig másoknak bizony ez gondot okoz. Még Évának is ő segített, amikor nem sikerült valami neki. Egyre büszkébb lett, magabiztosabb. Hiszen ő tehetséges!!! De mint minden jó, ennek is vége szakadt egyszer. Végzetük, amiért jöttek, beteljesülni látszott. Eljött az ideje a páros táncnak.

A tánctanár egy helyes szőkével (Tud választani, az biztos – gondolta Ádám), bemutatta a helyes tánctartást. Ádám bal kézzel kissé esetlenül megfogta Éva jobb kezét, jobbját pedig szabályos tartással felesége bal lapockájának alsó csücskére helyezte. Mi ez kérem? Az anatómiai ismeret nem volt előfeltétel – berzenkedett. Legközelebb jobban fog figyelni a hentesnél a robbantott sertés ábrájára. Felsál, rövidkaraj, tarja… Bár őt most a comb és a lábszár jobban érdekelte, mint a lapocka. Ha előre tudta volna, hogy ez is kell a tánchoz, akkor az utóbbi időben inkább ő járt volna friss húsárut vásárolni.

Ahogy Évával egymással szemben álltak tánctartásban, különös érzés fogta el. Már nem is bánta ezt az egészet. Érezte, hogy valami új, valami szép van kialakulóban közöttük.
Ez egészen addig tartott, míg a tánctanár beszámolására, el nem kezdtek táncolni. Illetve elkezdtek volna, de Éva a másik bal lábával kezdett véletlenül, ezért ő határozottságának teljes lendületével rálépett. Némi bukdácsolást követően sikerült ugyan elkerülni a földet érést, de férfiúi hiúsága csorbát szenvedett, amiért is partnerét hibáztatta. Évának sem esett jól az a 86 kg csontos hús, ami, ha ideiglenesen is, de a lábfején landolt a parkett helyett. Újból nekiveselkedtek, de előtte gondosan tisztázták a jobb láb és bal láb elhelyezkedését a törzs alatt. Miután minden tisztázódott, elkezdték.

IV. rész: Ahol hősünk az angol keringő négyszög lépése közben ráébred a teremtés hiányosságaira a szögletes formák hiányával kapcsolatban, és egy lánynak fejtörést okoz, amit lát, pedig az orra előtt a megoldás.
(folytatás következik)

Történetek egy tánciskola életéből - Első lépések
(folytatás)

II. rész: Ahol hősünk nem kockáztatja a szenderülést, ezért elmegy a tánciskolába.

Telt-múlt az idő, de csak nem sikerült eljutni a tánciskolába.
Ádámnak mindig került valami kifogása. Hol a munkahelyi stresszre hivatkozott, hol a feje fájt, legszívesebben még a havi ciklusra is hivatkozott volna, ha nem érezte volna, hogy ez az ő esetében elég gyenge lábakon álló magyarázat.

Valahol mélyen, belül, férfi lelkének utolsó rejtett szegletében, még világított az ellenkezés szikrája, ami, ha ideiglenesen is, de szabotálhatta a kezdést.

Éva mindent bevetett, kért, könyörgött, fenyegetett, zsarolt, vagyis az összes praktikát elővette, de nem hatott. Legvégül ultimátumot adott, hogy többet nem szól hozzá, ha nem mennek el záros határidőn belül táncot tanulni.

Ádámnak, bár csábító volt a gondolat, hogy neje nem fogja traktálni mindenféle pletykával, de végül elvet***e, mert a feleségének szótlan némaságába zárt gyilkos gondolatai, előbb utóbb kitörnek, mint kuktából a gőz, és akkor jaj annak, aki a közelben van. Márpedig ő élni akart, és egy tánciskola nem lehet korai elhalálozásának oka.

Mégis, hogy nézne ki a sírfeliratán, hogy:

„Idő előtt lett korai halála,
Mert nem ment nejével tánciskolába.”

A holtig tartó szégyent szívesen vállalta volna, mert mily csekély ár ez azért a megpróbáltatásért, amit egy ilyen helyen egy férfinak ki kell állnia. De mi van utána? A jobblétet azért mégsem kockáztathatja, ha már egyszer odaszenderül. Hogy szenderüljön így nyugodtan az örökkévalóságig, ráadásul békében, ha majd ott állandóan az orra alá dörgölik ezt.
Nem. Ezt nem engedheti. Jöjjön, aminek jönnie kell, illetve menjen, akinek mennie kell. Tehát megy. Évával. Táncot tanulni.

Így lett, hogy egyszer csak megjelentek együtt a tánciskola előtt.

III. rész: Ahol Ádám Orpheuszként száll alá, de Eurüdikét nem felhozza, hanem leviszi az „Alvilágba”.
(folytatás következik)