27/07/2026
MIRE TANÍTOTT AZ OLIMIPIAI FELKÉSZÜLÉS? #1
1999-ben, az első olimpiámra való felkészülésem során, az egyetlen kvalifikációs versenyen meghúzódott a vállam.
Rómában rendezték azt a Grand Prix-versenyt, ahol teljesítenem kellett egy meghatározott pontszámot ahhoz, hogy kijussak a sydney-i olimpiára 17 évesen, juniorként.
Minden erről a versenyről szólt. Hónapok munkája, évek álmodozása. Egyetlen versenybe sűrítve.
A verseny közben a második ugrásnál egyszer csak azt éreztem, hogy meghúzódott a vállam.
Ilyenkor egy élsportoló gyakran megijed, akár félni kezd, hogy: "Így hogyan lehet meg a kvóta?"
Engem furcsa módon ez nem még jobban megijesztett, hanem paradox módon megnyugtatott. Hirtelen "tét nélkülivé" vált a verseny, miközben a belső narratíva valahogy így szólt:
"Ha sérült vagy, nincs elvárás, akkor nincs akkora tét. Nem kell mindenáron tökéletesnek lenned, ugorhatsz szabadon."
A kvóta ott összejött. A vállfájdalom másnapra elmúlt...
Évekkel később ért***em meg igazán, mi történt. Valószínűleg a vállam nem sérült meg annyira, mint amennyire a fájdalmat éreztem, hanem ez volt a szervezetem - idegrendszerem "legjobb" aznapi megoldása arra, hogy hogyan kezelje azt a nyomást, amit akkor még nem tudtam másképp szabályozni.
Az élsportban sokszor – többnyire tudattalan módon – kialakulnak ilyen stresszcsökkentő működések, megküzdési stratégiák. Ma már egészen másképp közelíteném meg ugyanezt a helyzetet. Nem egy sérülést generálnék, hanem időben elkezdenék beszélgetni magammal, hogy valójában mi okozza bennem a feszültséget.
Közösen dolgoznék rajta az edzőmmel, és egy mentális felkészítő szakemberrel. Őszintén hiszem, hogy ha akkor lett volna mellettem egy olyan mentális támogató szakember, aki ért***e volna a teljesítmény mögött zajló mentális folyamatokat, jó pár világversenyemet egészen másképp éltem volna meg, és talán más eredmények is születtek volna, vagy ugyanezek az eredmények könnyedebben létrejöttek volna.
Amikor manapság egy sportolóval leülünk beszélgetni, sokszor nem csak kívülről igyekszem látni őt, hanem kapcsolódok valakihez magamban, aki átélt valami hasonlót. Így sokkal könnyebb érteni, és segíteni. Az élsportolók a magas teljesítmények felé vezető úton nagyon zsigeri és intenzív élményeket élnek át. Aki benne van / volt az élsport csúcspillanataiban, az érti miről beszélek.
A sportoló, aki mindent megtett azért az edzéseken, hogy sikeres legyen, de még nem érti, hogy a legfontosabb versenyeket nemcsak a medencében / a pályán, hanem a saját fejében is meg kell nyerni, annak rögösebb az útja.
Ezért csinálom ma azt, amit csinálok. Mert hiszem, hogy a mentális felkészülés nem a gyengeség jele. Hanem ugyanúgy része a teljesítménynek, mint az edzés, a technikai javítás, vagy a fizikai felkészülés.
Te átéltél már olyan helyzetet – sportban, a munkádban vagy az élet más területén –, amikor utólag rájöttél, hogy nem a külső körülmények, hanem a saját magadra helyezett nyomás volt az igazi ellenfeled?
Ha szerinted ezt egy sportolónak, edzőnek vagy sportszülőnek is érdemes elolvasnia, oszd meg vele. Lehet, hogy pont most lesz rá szüksége.
25/06/2026
08/06/2026
03/06/2026
26/04/2026
26/03/2026
10/03/2026
08/03/2026
02/03/2026
24/02/2026