Ladies Golf Hungary & A Női Golf Egyesület

Tengerszinttől az Andokig – Kolumbia, a golf legjobban őrzött titka - https://mailchi.mp/ballesterosgolf/sgtmam26-10137710
www.golfutazasok.hu

"A női golfozók 7 leckéje, amelyet a férfiak — ó, jaj — még mindig nem jegyeztek meg.
Lady Tee társasági jelentése a golfpálya legpikánsabb tanulságairól."

Drága Olvasóim,
úgy hírlik, hogy a férfiak a golfpályát saját birodalmuknak tekintik, ahol a „power drive” az uralkodó, a dicsőség pedig minden elütést követően jár.
Ám engedjék meg, hogy finoman — nagyon finoman — felhívjam a figyelmet arra, hogy ez az uralkodás leginkább csak az ő képzeletükben létezik.
A valódi trónon ugyanis azok ülnek, akik tudják, hogyan kell észből játszani. És ez a trón bizony feltűnően rózsaszín.

Íme hát a hét tanulság, amelyet a férfiaknak illene ellesni a női golfozóktól — ha egyszer végre befejeznék azt a bizonyos, örökké tartó hátrafelé fésülést a saját egójukon.

1. A technika kecsessége felülírja a bikaerőt
A női swing oly lágy, mintha a tavaszi bálon épp egy miniatűr keringőt járna.
A férfiaké viszont… nos, olykor inkább egy fáradt csataló rohamára emlékeztet — tisztelet a kivételnek.
Talán egyszer rájönnek: a labda nem attól repül messzire, hogy üvöltve ütjük.

2. A stratégia nem kérkedik — egyszerűen működik
A hölgyek szeretnek gondolkodni. A férfiak szeretnek… már ütni, mielőtt bármit átgondolnának.
Persze, egy stratégiai hibát könnyebb ignorálni, mint egy rossz frizurát, de a scorecard sajnos megőrzi a bizonyítékokat.

3. Türelem, drágáim — igen, ez is létezik
A férfiak olykor úgy viselkednek a tee boxon, mintha a világvége előttük lenne, és csak egy gyors swing menthetné meg az emberiséget.
A nők ezzel szemben egy mély lélegzettel mindent elintéznek.
Ha a férfiak titokban másolnák ezt a nyugalmat, senki nem szólna egy szót sem.

4. A „dráma” a színházba való, nem a greenre
A női golfozó megvonja a vállát egy rossz ütés után.
A férfi golfozó megírja Shakespeare elveszett 39. tragédiáját, a következő címmel: „Ó, jaj, miért van homok ebben a bunkerban?!”

5. A mentális tartás nem látványos — de annál hatékonyabb
A hölgyek belső stabilitása olyan, mint egy Bridgerton-bál legszebb dísze: csendben teszi a dolgát, és mindenki érzi, hogy nélküle szétesne a terem.
A férfiaké… hát, mondjuk úgy, hogy gyakran recseg, ropog.

6. Alázat, amely ékszerként csillan
A női golfozó tudja, mikor játszott nagyot. Nem kell hozzá trombitaszó, sem kommentár.
Eközben a férfiak gyakran még egy közepes chip után is úgy ünnepelnek, mintha megnyerték volna a nagy társasági díjat.

7. A csapatjáték művészete: együtt, nem egymás ellen
A nők képesek összhangban játszani, megérezni a partner ritmusát.
A férfiak… néha még a saját ritmusukat sem találják.

Kedves Uraim,
nem haragszunk, sőt, mélységesen szórakoztatnak bennünket.
De nem ártana néha jobban figyelni, mert a golfpályán a hölgyek csendben, mosolyogva írják az igazi leckéket.
Ha ez így folytatódik, attól tartok, kénytelen leszek külön kiadni „Férfiaknak kötelező olvasmány: Hogyan ne veszítsünk nőt és versenyt egyszerre” címmel.

Addig is: viselkedjenek szépen a fairwayen, a hölgyek pedig — hát ők eddig is tökéletesen viselkedtek.

Mindörökké tollal és tűsarkúval,
Lady Tee

**🌸 Lady Tee társasági jelentése:

„Öt dolog, amit minden egy számjegyű handicapper művel – és amit a többiek csak szeretnének”**

Kedveseim,

A golfklub aranyozott folyosóin újfent suttogás üti fel a fejét: vajon mitől lesz valaki egy számjegyű handicapper? Születési előjog? Tündéri balszerencse? Esetleg különleges megállapodás a golfistenekkel?

Nos, Lady Tee utánajárt — hiszen mi másért lennék itt, ha nem azért, hogy kiismerjem a pályán ólálkodó titkokat, és elegáns tollal csomagoljam őket át nektek?

Következzen hát az öt legfontosabb szokás, melyet minden egy számjegyű handicapper űz... és amelyektől néhányan a klubházban alighanem allergiás rohamot kapnak.

1. Mindig játszanak. Mindig.
Az egy számjegyűek számára nincs olyan, hogy „rossz idő”, „nincs kedvem”, vagy „inkább maradok a teraszon Aperolt kortyolni”.
Ők mennek.
Hétfőn, pénteken, ünnepnapon, és valószínűleg akkor is, amikor te épp a green alatt keresgéled a labdádat, és megfogadod, hogy soha többé…

2. Egy rossz lyuktól nem omlik össze a világuk
Míg a társaság egyik fele drámai sóhajok kíséretében hirdeti a golf végzetét egyetlen out-of-bounds után, addig az egy számjegyűek… nos, csak legyintenek.
“Egy lyuk. Semmi több.”
A lelki nyugalom ezen foka gyanúsan közel áll a természetfelettihez.

3. Sosem elégedettek – még akkor sem, ha már mindenki más pezsgőt bontana
Egy par után?
Örülnek, de megjegyzik: „Ha az a putt fél centivel balra húzott volna…”
Birdie után?
„Majdnem eagle is lehetett volna.”
Egyesek számára ez idegesítő. A többiek számára inspiráló. Lady Tee szerint pedig: klasszikus előjáték a fejlődéshez.

4. A handicapjük csökkentése a nagy álmuk – nem a showműsor
Míg a klubházban hősi történetek születnek arról, ki vert rá három hosszút egymásra a drivingon, az egy számjegyűek titkos nyilvántartást vezetnek arról, hogyan faragtak le 0,3-t a hivatalos számukból.
Ez náluk gyakorlatilag vallás. Csak csendben, áhítattal.

5. Dolgoznak a játékukon – minden porcikáján
Short game, long game, putting, mentális fókusz, taktika – amit te „apró részletnek” neveznél, ők „szent kötelességnek”.
Miközben mások a klubházban a napi menü árán vitatkoznak, ők épp eldöntik, melyik chip-szög hoz fél ütés előnyt a következő versenyen.

💁‍♀️ Lady Tee következtetése
Ha te is szeretnéd elérni az egy számjegyűek birodalmát, ne a balsorsot okold.
A titok: rendszeresség, fej, játékintelligencia és egy kis egészséges elégedetlenség.
Meg persze a tény, hogy valahol mélyen mind tudják: a golf sosem a véletlen műve… hanem a makacsságé.

Tökéletlen tökéletességgel,
Lady Tee

Lassú vagy, csak nem vallod be!
Lady Tee társasági diagnózisa a sebesség illúziójáról...

Kedves Olvasóim,

Ha a golfnak lenne saját önismereti tesztje, bizonyára ez állna az első kérdésben: „Mennyire vagy gyors játékos?”
És a válasz minden klubtagtól: „Nagyon.”
Nos, innen tudjuk, hogy a történet rosszul fog végződni.
Mert a golfpálya egyik legszívósabb mítosza nem a tökéletes swing, nem az ideális ütőválasztás, hanem az, hogy mindenki szerint ő a tempó bajnoka. Kár, hogy a stopperóra — és a flight mögöttetek — valami egészen mást mond.

A „mi aztán tartjuk a tempót” mítosz~ A társaság szent meggyőződése, hogy sehol egy fennakadás: lendületesek, határozottak, pontosak.

A valóságban pedig ~ A 4. szakaszra már 12 perces csúszás gyűlt össze.
A greenen háromszor indul újra valaki, mert „nem úgy érzem a talajt”.
A labdák keresése egy olyan közösségi rituálévá válik, amelyet még a régészek is megirigyelnének.
Mégis: a flight tagjai szerint minden tökéletesen halad.

A tempófogyasztók, a pálya lassú ragacsai ~
1. A Tanácsadó
Ő az, akinek minden ütés után van egy gondolata.
Nem feltétlenül jó, de mindenképpen hosszú.
„Ez most egy picit kifordult a csípőből. De tudod, ha a bal lábadra tennéd inkább a súlyt…” (A flight három tagja közben: kérjük, csak üss.)

2. A Green Koreográfusa
Az a fajta játékos, aki a greenre lépve hirtelen úgy érzi, egy Broadway-audíció kellős közepén van.
Három próba putting, két irányellenőrzés, egy mini-pilates nyújtás, majd egy hátralépés, mert „ez most mégsem jó érzés”.
A labdát már unja, de a stage presence megvan.

3. A Kocsit Súlyosan Félreparkoló
A pályán minden egy logikus helyre vezet — neki nem.
A kocsit mindig pontosan oda teszi, ahol:
a flight útjában lesz, vagy ahol öt perc múlva jön rá, hogy bajos lesz visszasétálni érte. Az eredmény: egy 9 lyuknyi kardióprogram, amelyet senki sem írt be a napi tervbe.

4. A Spirituális Labdakereső
Ő nem simán keresi a labdát.
Ő felfedez.
„Biztos, hogy ide esett…” – mondja, miközben már háromszor járt ott. A labda eközben vígan sütkérezik a fairway közepén, csak épp másik flight ütötte oda.

Az önértékelési csapda ~ A lassú tempó ritkán „az én hibám”. Sokkal inkább „a többiek miatt”, „a szél miatt”, „a green miatt”, „a társadalmi-gazdasági helyzet miatt” — és így tovább.

A valóság ~Mindenki egy kicsit lassabb, mint gondolja.
De vannak, akik sokkal.

És amitől Lady Tee szíve egyszerre nevet és fáj: minden flightnak van egy játékosa, aki halkan, de nagyon őszintén azt suttogja:
„Szerintem előttünk a lassúak.”
Miközben mögöttük már két flight próbálja közösen feldolgozni az élet értelmét, mert játékra nincs idejük.

A csípős, de jó szándékú tükör?
Drága Olvasóim, a golf nem egy sprint — de nem is egy végtelen történelmi dráma három felvonásban.
A gyors játék nem rohanás, hanem figyelmesség.
Nem verseny, hanem tisztelet — a többiek idejével, kedvével és swingjével szemben.

És ha egyszer mégis elbizonytalanodnál, vajon te vagy-e a tempó bajnoka, csak egy kérdés marad:

Ha a flight mögötted többször látja a hátadat, mint a labdádat, lehet, hogy nem a swingeddel van a baj.

Szeret***el, egy kicsit hunyorogva,
Lady Tee

🏌️‍♀️ Lady Tee tapasztalatai a green-en

„Ki fogja azt a fránya zászlót?”
Ah, a zászló. Ez a kis rúd, amely oly sok félreértést, rosszalló pillantást és csendes dühkitörést képes szülni a greenen.
De mielőtt végképp társadalmi drámát kanyarítanánk belőle, lássuk a hivatalos kereteket:

Kinek KELL kivenni?
Az udvariasság azt diktálja, hogy az tegye meg, aki éppen a legközelebb van labdájával a zászlóhoz, vagy aki éppen ráér és még maradt benne annyi nagyvonalúság, hogy mások puttját ne tegye lehetetlenné. Az igazi úriember vagy hölgy persze észrevétlenül, szinte szolgálatkészen intézi a zászlót.

Kinek KELL visszatenni?
Nos, itt már bonyolódik a helyzet. A zászló visszahelyezése gyakran versenyfutás: vajon ki az, aki utolsónak, utolsó előttinek fejezte be, s ezzel automatikusan „zászlófelelős” lesz? Általában az, aki a legtovább szenvedett a greenen – mintha a játék sorscsapásai után még büntetésként neki kellene elvégezni a ceremóniát?

Mivel a zászlókezelésre nincs kőbe vésett szabály, ilyenkor lép előtérbe mindaz, ami a golf igazi eleganciáját adja: a figyelmesség, a tapintat és a nagyvonalúság.

Kedves játékostársaim, ne feledjük: a zászló nem magától mozog. A green nem színpad, ahol mindenki a saját drámáját játssza. Néha bizony szolgálni kell a többiek játékát is – udvariassággal, eleganciával, s nem mellesleg a társadalmi helyzetünket is elárulja hogyan bánunk a zászlóval.

Úriembernek születni kell, vagy tanulható? A greenen kiderül.

Szeret***el, Lady Tee

🏌️‍♀️ Lady Tee krónikái

„Bunkóság – az új elit?”

Ah, New York, a város, ahol minden nagyobb, hangosabb és harsányabb. Idén a Ryder Cup sem maradt kivétel: golfpályákon zúgott a kifütyülés, odaszúrt beszólások, és bizony olykor olyan szintű viselkedés, ami egy középkategóriás focimeccs lelátóján sem állná meg a helyét.

De tegyük csak fel a kérdést: miért bunkók az emberek?
Egy olyan sportágban, ahol a szabályok mögött valójában az egymás iránti tisztelet áll, miért választják egyre többen a konfrontációt, a gúnyos megjegyzést, a nemzeti zászló mögé bújtatott rossz modort?

Hiszen a golf nem csak arról szól, hogy ki üti messzebb a labdát, hanem arról is, hogy ki képes úriemberként vagy úrhölgyként viselkedni – akkor is, ha veszít. Mert az etikett nem régimódi sallang, hanem a társasági élet kenőanyaga. Japánban például nem kérdés, hogy a tisztelet mindenek felett áll. Ott az emberek nem azzal villognak, mennyire tudnak bunkók lenni, hanem azzal, hogy mennyire képesek együtt élni egymással békében.

De mi a trend nyugaton? Mintha a bunkóság vált volna az új menőséggé. Aki hangosabb, aki tiszteletlenebb, az számít „igazi szurkolónak”. Pedig valójában csak önmagát és nemzetét járatja le.

A bunkóság társadalmi arcai:
Miért is vált menővé a tiszteletlenség? Talán mert a tömegek erejét könnyebb a düh és hangoskodás felé terelni, mint a csendes méltóság felé. Az etikett ugyanis fegyelmet, önuralmat és önismeretet kíván – ezek pedig sajnos nem szerepelnek a mai gyors fogyasztású társadalom „slágerlistáján”.

A bunkóság kényelmes: azonnali levezetése a frusztrációnak, rövid út az önkifejezéshez. A tisztelet viszont „munka”: odafigyelést, másik ember elismerését, és némi alázatot igényel. És valljuk be, kinek van erre ma türelme, amikor gyorsabb és látványosabb egy üvöltéssel elérni, amit akarunk?

Csakhogy ennek ára van. Minden bunkó megnyilvánulás kicsit lejjebb húz minket a kulturális színvonal ranglétráján. Ha így haladunk, a golfpályák előbb-utóbb inkább hasonlítanak majd egy stadionra, ahol a sportszerűség fogalma lassan muzeális értékű darabbá válik.

Az etikett ismerete és alkalmazása nem béklyó, hanem szárny. Nem elvesz belőlünk, hanem hozzáad – könnyedebbé teszi a társas érintkezést, és bizony a bunkókkal szemben magasabb rangra emel. A kérdés csak az: vajon lesz még egyszer igény a valódi úriemberségre, vagy mostantól a „stadionszellem” költözik be a golfpályákra is?

Drága olvasóim, az etikett ma már luxuscikk. Kevesen engedhetik meg maguknak, pedig olcsóbb, mint bármelyik golfütő. Talán ezért nem fogy: nem lehet rajta profitálni.

Lady Tee

🎩 Lady Tee tollából

„Relaxáció vagy idegösszeomlás?”

Mind hallottuk már: „A golf a legjobb terápia.”
Igen, persze. Amíg az első labda nem pottyan a vízbe, amíg a bunker nem falja el a kedvenc vasadat, és amíg a putt nem kanyarodik el úgy, mintha saját GPS-t telepített volna.

A golf állítólag megnyugtat. De vajon kit?
Mert Lady Tee gyakran látja: a pályán több a dühös arc, mint a belvárosi csúcsforgalomban. A driver repülni készül (nem a labda, hanem maga az ütő), a scorecardot pedig úgy gyűrik össze, mint egy elrontott pszichológiai tesztet.

És ott vannak a flight-társak, akik ahelyett, hogy hallgatnák a madárcsicsergést, inkább egymás hibáit elemzik. Mert valljuk be, mi más lenne idegesítőbb, mint amikor valaki a hátad mögül megjegyzi: „Túl gyors volt a lendítésed…”

De a golf lehet terápia is – ha másként közelítünk hozzá.

Ha elfogadjuk, hogy a hibák részei a játéknak.

Ha megtanuljuk értékelni a csendet, a természetet, a friss levegőt.

Ha a scorecard helyett néha a társaságot tekintjük elsődlegesnek.

És ha emlékeztetjük magunkat: minden egyes ütés egy újrakezdés lehetőségét hordozza.

És hogy valóban mit ad az egészségünknek?

Mozgás a szabadban: 18 szakasz alatt 8–10 km-t is sétálunk. (Kivéve, ha buggyval gurulunk, mert akkor maximum a csípőnk ringatózik.)

Kalóriaégetés: akár 1200–1500 kalória egy kör alatt – feltéve, hogy nem állunk meg minden szakaszon egy kávéra és sütire.

Ízületek és izmok karbantartása: lassú, de folyamatos mozgás – olyan, mint a jóga, csak több káromkodással.

Stresszoldás: a természet és a csend valóban terápiás. (Amíg valaki nem kezd kiabálni a hátad mögött.)

Koncentráció: minden ütés mentális tréning – és valljuk be, van, akinek a pályán több figyelmet sikerül összehozni, mint az irodában egy egész hét alatt.

Kapcsolatok: a flight-társak néha idegesítőek, de legalább nem egyedül őrülünk meg.

Mert a golfban ott a paradoxon: ugyanaz a játék, ami valakinek idegösszeomlás, másnak a legjobb meditáció. A különbség nem a labdában rejlik, hanem a játékos fejében.

Drága olvasóim, a golf valóban terápia – de csak annak, aki megtanulja, hogy a labda sosem fogja megérteni a dühödet. A kérdés az: terápiára járunk a pályára, vagy éppen ott veszítjük el végleg a józan eszünket?

Lady Tee

🎩 Lady Tee tollából

„Nemzetközi bunkóság – avagy amikor a fair playt elnyomja a férfihang”

Ah, drágáim, Lady Tee a minap megtapasztalta, hogy a golfpálya sem menedék a minősíthetetlen stílustól. Nemzetközi verseny, fegyelmezett flight, szakszerű bírói jelenlét – minden adott volt egy korrekt sportélményhez.

Viszont történés akadt! Az egyik női játékos nehéz helyzetbe került. Nyugodtan, átgondoltan döntött: vissza a tee boxra, új ütés. Példás higgadtság, tiszta golf. Az éppen jelen lévő bíró igen segítőkészen még buggy-t is biztosított, hogy gyorsan visszajusson, hiszen mind tudjuk, az idő fontos tényező.

De amint elérték az elütőt (a következő flight ott várakozott), "hirtelen" színre lépett a… hím (nem nevezhetjük másnak). Türelem? Tisztelet? Ugyan kérem! Csúnya szavakkal illetve a női játékost, kioktatva a szabályokról (bíró jelenlétében), hangoskodva, ütés alatt sem volt hajlandó csöndben maradni, mintha az ő percei értékesebbek lennének mindenkinél.

Mindeközben a női flight másik két tagját a bíró korrektül továbbküldte, hogy behozzák a pillanatnyi lemaradást. Mi történt? Az „okos” egyén kiabálva rohant utánuk, oktatva őket: „nem hagyhatjátok hátra a társat!” – mintha a golf szabálykönyvet épp most írta volna át, kizárólag a saját szája íze szerint.

És természetesen elérkezett a pillanat, amikor egyik női játékos belecsúszott a szócsatába – mert valljuk be, ki bírja csendben, amikor valaki bunkóságban így brillírozik? De szerencsére ott volt a másik bíró, aki villámgyorsan helyre t***e a helyzetet: a hölgyek jól cselekedtek, a játék abszolút időben haladt, és a következő hangos megszólalás bizony kizárást ér.

Lady Tee számára a legmegdöbbentőbb? Nem magyar bunkó volt ezúttal (pedig ugye a „legendás” hazai történetek mindenkinek ismerősek). Hanem egy nemzetközi játékos, aki gondosan exportálta a férfiprimitívség legjavát.
Hogy ez "életkor", neveltetés vagy egyszerű "genetikai hiba" – azt nem tudni. De az biztos, hogy a golf világában is időszerű lenne: az etikett nem opcionális extra, hanem a játék alapja.

Drága olvasóim, a pályán nem a hangerő, hanem a viselkedés minősége számít.
A golf szellemisége sosem a bunkóságról szólt, hanem a tiszteletről, önfegyelemről és arról, hogy minden helyzetben úriember módjára viselkedjünk.

A kérdés csak az: úriembernek születni kell, vagy tanulható?
Lady Tee szerint mindkettő igaz – de akinek egyik sem sikerül, annak talán tényleg nem a golfpályán van a helye.

Az a fránya putt vonal – avagy, amikor valaki végigtrappol a jómodoron!

Három (talán több) dolog van a golfban, amit nem szabad: elütni a labdát, mielőtt sorra kerülsz; kocsit hajtani a greenre; és átsétálni a másik putt vonalán. Mégis, valahogy mindig akad valaki, aki e három közül legalább az utóbbit szent küldetésének tekinti.

Nemrég hallottam egy esetet, ami még engem, a sokat látott Lady Tee-t is meglepett. Egy relatív kezdő, ám több éve játszó golftárs – tehát nem tegnap fogta először a puttert – ismételten és kitartóan képtelen volt megjegyezni, hogy a putt vonal szent és sérthetetlen. Nem, ő bizony sétafikált rajta, mintha csak egy parkban bandukolna. És amikor valaki finoman szólt, jött a válasz: „Én akkor is itt átmegyek.” Átgázolva az éppen birdie-re készülő játékos esélyein.

Na és itt jön a kérdés: ez figyelmetlenség? Neveltetési hiányosság? Vagy egyszerű, színtiszta bunkóság? Vajon az etikett más területein is ilyen következetes? Ha autóval közlekedik, vajon átmegy a piros lámpán is, csak mert „neki úgy kényelmesebb”?

És mit tegyünk mi, a szerencsétlenül mellérendelt flight-társak? Vegyük fel a tükrös viselkedést, és lépjünk át az ő vonalán – hátha egyszer leesik neki? Vagy inkább könyveljük el, hogy egyesek így próbálnak figyelmet kicsikarni, mert más módon képtelenek jelen lenni a társaságban?

Egy biztos: a golf nemcsak ütésekről szól, hanem arról is, hogy megtanuljunk másokat tisztelni. Ha valaki nem képes erre, azzal egy idő után senki sem akar majd játszani. És onnantól nem marad más, mint saját putt vonalán egyedül trappolni, mert partnere bizony nem lesz.

Drága golfbarátaim, ha valaha is azon töprengenénk, hogy miért oly kevesen játszanak velünk, ne feledjük: lehet, hogy nem a swing a hibás. Lehet, hogy egyszerűen csak átgázoltunk mindenkin – szó szerint és átvitt értelemben is.

Ne lépj mások útjába, ha azt szeretnéd, hogy a tiédet is tiszteletben tartsák.

Maradok tisztelettel, a putt-vonal őrzője: Lady Tee

⛳️🏆 Batta Krisztina duplázott 2025-ben!
Idén nemcsak a női magyar bruttó bajnoki címet szerezte meg, hanem először a nemzetközi trófeát is elhódította! 🎉

Büszkék vagyunk rá, hogy a MidAm Open női bajnoka magyar játékos lett. 🇭🇺

Kriszti számára a MidAm versenyek különösen fontosak, mert szereti a nemzetközi mezőny kihívását. Itthon a MidAm Open adja meg neki azt az érzést, hogy nemzetközi környezetben versenyezhet. 🌍

Örülünk, Kriszti, hogy jó játékoddal megadod a színvonalat 👏 Ez motivációt ad a többi női játékosnak is, fontos, hogy legyen kitől tanulni – hiszen évről évre egyre több nő csatlakozik a mezőnyhöz. 💚

Gratulálunk, Kriszti – hatalmas teljesítmény!

⛳️🏆 Krisztina Batta doubled up in 2025!
This year she not only claimed the Hungarian Women’s Gross Championship title, but for the first time also captured the international trophy! 🎉

We are proud that the MidAm Open women’s champion is a Hungarian player. 🇭🇺

For Krisztina, the MidAm tournaments are especially important, as she loves the challenge of the international field. Here at home, the MidAm Open gives her the chance to feel that same international atmosphere. 🌍

We’re grateful, Krisztina, that with your excellent play you set the standard at the MidAm tournaments. 👏 You inspire other female players, and it’s important to have someone to learn from – especially as more and more women join the field every year. 💚

Congratulations, Krisztina – an incredible achievement!