01/04/2026
🥳 Win day 🥳
Izgalmas hétvégének ígérkezett ez a mostani is, hisz volt, aki hétvégén teljesítette élete első maratonját, más pedig Olaszországban szelte az akadálypályát. Az biztos, hogy kihívásban és önismereti utazásban nem volt hiány.
Imre Németi - Debreceni Maraton - 42,6km 4:06:46.
Az első maraton mindig egy kicsit több, mint egy verseny. Nem csak egy táv, nem csak 42 kilométer, hanem inkább egy hosszú, lassú beszélgetés önmagaddal. Néha csendben zajlik, néha fájdalmasan őszintén. Olyan dolgokat mondasz ki közben magadnak, amiket talán máskor nem mernél. És közben minden egyes lépéssel egyre jobban érzed, hogy ez nem csak a testedről szól.
A Debrecen Maraton rajtjánál úgy álltam ott, hogy tudtam: ma nem csak a 42 kilométerrel kell majd megküzdenem. Hanem azzal is, amit közben érzek. A bizonytalansággal, a fáradtsággal, azzal a hanggal a fejemben, ami időnként azt mondja, hogy most már elég lenne. Tudtam, hogy ez a nap nem a tökéletességről fog szólni, hanem arról, hogy végig tudok-e menni rajta.
Az eleje még könnyű volt. Szinte észre sem vettem, hogy telnek a kilométerek. Minden természetesnek tűnt: a lépések ritmusa, a levegővételek, az, hogy együtt mozogsz egy csomó emberrel, akik pontosan ugyanazért vannak ott. Aztán lassan elkezdett nehezebb lenni. Voltak szakaszok, amikor minden lépés külön döntés volt. Amikor már nem a tempó számított, nem az idő, nem az, hogy ki előz meg vagy kit hagysz le — csak az, hogy egyáltalán mész tovább.
Volt olyan pillanat, amikor éreztem, hogy egy sejtem sem akarja ezt. Amikor a lábam nehéz lett, a gondolataim pedig még nehezebbek. Ilyenkor nem a kilométerekkel harcolsz, hanem magaddal. Azzal a kérdéssel, hogy miért kezdted el egyáltalán. És közben valahol mélyen mégis ott van a válasz: azért, mert tudni akartad, hogy képes vagy rá.
Valahol a vége felé furcsa csend lett bennem. Nem az a nagy eufória, amiről mindenki beszél, hanem inkább valami nyugodt, súlyos, de mégis súlytalan csend. Mintha minden gondolat elfáradt volna. Mintha csak a lépések maradtak volna. Akkor értettem meg igazán, hogy ezért készültem hónapokig. Ez a nap most már csak emlék lesz, de az érzés, hogy végigcsináltam, az megmarad.
Amikor beértem a célba Debrecen utcáin, nem az idő járt a fejemben. Nem az, hogy gyors volt-e vagy lassú. Csak az, hogy megcsináltam az első maratonomat. És közben valahol útközben egy kicsit más ember lettem, mint aki reggel a rajtnál állt. Talán nem látványosan, talán nem azonnal, de mégis. Valami megváltozott bennem.
Debrecen. 42 km. Első maraton. Nem volt tökéletes. Voltak benne hibák, voltak benne nehéz pillanatok, voltak benne olyan részek, amikor legszívesebben megálltam volna. De az enyém volt. Minden lépése, minden fájdalma, minden csendje.
_ _ _
Lili Kuzma - Inferno race 🇮🇹 - 4 km - AG 1. hely 🥇- 9km AG 🥇