VUK Airsoft Team

Idén a sok súlyosbító körülmény miatt a csapatnak kimaradt a közös játék 😥 viszont vasárnap oldalt irányít - tartva a hagyományt 😉
Pedig hóesésben milyen jó játszani...

Vasárnap úgy tűnik hogy, hóesésben játszhatunk.

Jelentkezéshez katt a linkre: http://softair.hu/viewtopic.php?t=7780

Miért Mitznefet? ;)

REVEALED! Why Israeli Soldiers wear "Chef Hats" Learn more about "Mitznefets' here: https://agilitegear.com/collections/other-helmet-covers/products/mitznefet-multicamOne of the questions we get asked most...

Teljesen tudományos mérés ;)

Unit kínai csodája alsó tartományokban teljesen pontatlan, 70dB felett kb oké. Céges minősítettel összevetettem, 3dB-en belül voltak az eltérések a számunkra fontos tartományban.

Szobahő, zárt ablak, GreenGas cuccoknál nuprol 1.0 töltve frissen, friss palackból (ez a leggyengébb, minden másnak ami boltban elérhető, csak masszívabb lesz a tágulása...főleg nyáron).

Mindenhol több mérésből a leghangosabbat tettem be, a replikákat fél méterről, forgatva, több irányban és szögben sütöttem el.

Különösebb célunk nincs ezzel, de hivatkozásra felhasználható.

Hagyományosan minden évben (idén negyedszer) a G.I.Joe féle "Jom Kippur War" játékokon mi adjuk az "Izrael + USA" oldal irányítását.
Ezúttal mindkét oldalon mi leszünk!

A kék sarokban , a piros sarokban DrHavoc vezényel.

Aki megnézné mi hogyan szoktuk ezt csinálni, az jöjjön el, nézze meg. Azok a csapatok, akik ebben partnerek, azokat egy jó játékba fogjuk vezetni. Mivel mindkét oldalon ott leszünk, ezért garantált a folyamatos kooperáció a játékélmény érdekében, de lesz az oldalak között azért versengés is, "nyerni akarás".

https://www.facebook.com/events/340836153834436
http://www.softair.hu/viewtopic.php?t=7689

Már egyre gyarapodik a regisztráltak létszáma, hajrá!

A grúz oldal újból megtelt. (79/80)
Kérjük az orosz és ronin oldalakat is megtölteni, aztán nyitjuk az újabb helyeket ;)

A pálya óriási és kiválóan játszható! Nincs létszámplafon, de a játékélmény szempontjából fontos az oldalarányok megtartása, ezért csak több lépcsőben tudjuk kiadni az újabb jegyeket...

és

Oldalirányítások mellett már a csapat irányítás is:
08.19.-én a szokásos nyári csapattag-gyűlésen egyahangúan úgy döntöttünk, hogy a leköszönő Achzarit után veszi át a csapat vezetését.

Emellett - idén visszafogott keretek között - megünnepeltük a csapatunk fennállásának 9. évfordulóját!
Remélhetőleg 2021 tavaszán a 10. születésnapunkat valami közös dzsemborival ünnepelhetjük meg közösen. 🙂

V.U.K. az ellenséges vonalak mögött
II. rész
éjszakai játék
Ópusztaszer: Operation Thunder

(prózai beszámoló az éjszakai játékról by wbj )

Lement a nap. Készültünk az esti küldetésre, tárazás, lámpa, kis piros villogó, light stick, csak a szokásos. Valamilyen helikopter leszállót kellett elfoglalni. Indulás 2100-kor. CS.A.T. (nem azonos a CSAT-tal) és a VUK volt az esti különítmény hat fővel.

Még volt időnk az indulásig. Elvonultunk a tábori fényektől, hogy szokja a szemünk a sötétet. Még a csillagok fényére is úgy gondoltam, hogy rosszabbul fogok látni miattuk a sötétben, pedig csak a szemüvegem volt párás – as always -.

ÁtCS.A.T.togtunk (bocsi ezt muszáj volt) a már korábban említett dzsindzsa mezőn, sorban, egy méterre egymástól. Csak az előttünk álló sziluettjét néztük, és fürkésztük a távoli fényeket. Komolyan megszívtuk volna, ha valaki ott lapul a sötétben, de szerencsénk volt.

Kicsit lapultunk a kerítés tövében, átsegítettük egymást rajta és bevettük magunkat a sűrűbe. A látótávolság egy karnyújtásnyi távolságot sem érte el. Egymás vállát fogtuk és mentünk a megérzéseink alapján.

Végül meghallottuk a csatazajt. Nem volt több időnk totyogni a vak sötétben, sietnünk kellett. Tanakodtunk, majd kockázatos döntést hoztunk. Egyikünk világít, a többiek a fényt követve haladnak előre.

Megérkeztünk. Láttuk a bokrok mögött a surlófényt, a csata közepében találtuk magunkat.

Alapszabály, hogy miután lőttél (és villantottál) azonnal mozogj tovább, soha ne maradj egyhelyben. A pásztázó fényektől viszont nem kell megijedni, még akkor sem, ha látszólag egy az egyben rád világít. Ha mozdulatlan maradsz a kutya nem fog észrevenni, egyszerűen csak belesimulsz az aljnövényzetbe.

A CS.A.T.-ot elvesztettük. Hallottuk az ellenfél beszélgetését. „Megvan a mind a három”. Rólunk nem tudtak, de hát nekünk sem volt fogalmunk arról, hogy ki merre hány méter.

Tűzharcba kerültünk. Volt pár jó találatunk, de kettőnket kilőtték. Csak könnyű sérülések, de időbe került az ellátásuk. Addig legalább megnyugodtak a kedélyek.

Lejöttünk a dombról és kimerészkedtünk a helikopter leszállóra. Nem volt ellenállás. Zavartalanul behatoltunk a NATO bázisára, ahol felemás mosollyal, de mégis kedélyesen fogadtak minket. Közös fotó, majd megyünk is.

A HQ peremén pár NATO raj barátnak vélt minket, és harcra invitált. Örömmel csatlakoztunk, adtunk pár „fontos” információt a korábbi pozíciónkról, megköszönték, majd nekiindultunk. Hosszú percek után jöttek rá csak arra, hogy nem is egy oldalon állunk.

Zsoldosok voltunk, mindent meg lehet dumálni velünk. Ha már így adódott nem lőttük le egymást, hanem felkészültünk egy utolsó közös rohamra. Egy vonalban a mező közepén.

Felvillantak a fények, és becsapódtak az első találtok. Viszonoztam a tüzet, oldalra vetődtem, de már késő volt. Eltaláltak minket. Vége volt. Felgyúltak a találat jelző vörös fények, elbúcsúztunk egymástól, majd nekiindultunk az éjszakának, hogy visszatérjünk a sátrainkhoz.

Bár az éjszaka soha nem érhet véget, azért egy éjszakai csatának véget vet, ha lelőnek. Hazatértünk, nyugovóra tértünk. Fájó derékkal, kialvatlanul ébredtünk, de megérte.

V.U.K. az ellenséges vonalak mögött
I. rész
Ópusztaszer: Operation Thunder

(prózai beszámoló by wbj ;) )

Ezúttal az ODA kötelékében teljesítettünk szolgálatot, akik nehéz feladattal bíztak meg a bennünket a „kis rókákat”, öngyilkos küldetésnek tűnt, elsőre nem is igazán hittünk abban, hogy sikerülhet. Mélységi felderítést kellett végeznünk, fel kellett térképeznünk az ellenséges bázisok és vegyianyag készletek pontos helyzetét.

Abban a hitben indultunk el, hogy nincs visszaút. Mélyen az ellenséges vonalak mögé kellett bejutnunk, észrevétlenül, csendben, anélkül, hogy bármilyen pontos információnk lett volna az ellenséges csapatok pontos helyzetéről.

Járatlan utat választottunk, kerültünk minden összetűzést. Átvágtunk az égbeszökő dzsindzsán, avagy a tisztásnak nevezett embermagasságú ültetvényen, ahol szinte fuldokolni lehetett a virágportól. Beszaladtunk az erdőbe, és meglapultunk a sűrű aljnövényzetben. Hangokat hallottunk, egyre közelebb és közelebb. Némán és mozdulatlanul, de tűzkészen feküdtünk a földön, még a fülünk körül röpködő szúnyogot sem zavartuk el, bármely mozdulat végzetes lehetett volna. Láttam, ahogy egy izzadságcsepp utat vág magának a szemüvegem bepárásodott üvegén.

Talán egy óra is eltelt, mire tovább indultunk. Hiába figyeltünk minden lépésünkre, nem minden ágat sikerült kikerülni, a reccsenést százszor hangosabbnak hallottuk, és ilyenkor néha kicsúszott egy halk bazdmeg’. De egy idő után már nem törődtünk a pókhálók és a háló közepén ülő termetes pókokok kerülgetésével sem, csak az számított hova lehet lépni, és mely ág alatt férünk át csendben.

Felsejlett a távolból egy szabálytalanul zúgó hang, ami egy generátor volt, de akkor egy fűrészre, vagy valami fűnyíróra gondoltunk. A fák közül előbújt egy színes sátortábor. Távcsővel már pontosan kivehető volt. Megérkeztünk a célunkhoz. Lejelentettük a koordinátákat és fotóval is dokumentáltuk a helyszínt. Nem ért véget a feladatunk, ugyanis még mélyebbre kellett hatolnunk. Fel kellett kutatni a vegyianyag készleteket is.

Ott voltak az ellenfeleink szinte egy karnyújtásnyira. Ha észrevesznek minket, az biztos a végünket jelenti. Hallottuk, ahogy társalognak, vicceket mesélnek, röhögnek. Az orruk előtt kúsztunk tovább. Abban bíztam, hogy a gép zaja elnyomja a bokrok félreismerhetetlen susogását.

Kidőlt fák, tüskés mogyoróbokrok szegélyezték az utunkat és végig elkísért a balról érkező zúgó hang. Megtaláltuk a vegyianyagkészleteket. Látszólag őrizetlen volt, de nem lehettünk benne biztosak. Kértünk erősítést, hogy kihozzuk, de a távolság miatt a rádiókommunikáció szakadozott, nem tudtuk, kapunk e támogatást, magunkra voltunk utalva. Vagy mi hajtjuk végre a küldetést, vagy senki.

Sikerült, megszereztük.

A sikeren érzett örömöt azonban hamar elhomályosította az érzés, hogy ha nem érünk vissza épségben, akkor minden küzdelmünk hiábavaló volt. Hatalmas kerülővel vágtunk neki a visszaútnak, néha megcsalt minket az erdő, de rendíthetetlenül haladtunk előre.

Elfogyott a vizem. Talán már csak pár korty maradt nálam. Nem szóltam senkinek, nem akartam, hogy aggódjanak.

Újra ismerősek voltak a fák, itt már jártunk, jó úton haladunk. Megérkeztünk egy úthoz. Nem mehettünk rajta, így az út melletti töltés mögé bújtunk. Már egészen ösztönösen kerülgettük a gallyakat.

7 km megtétele után ismét hangokat hallottunk, ezúttal megnyugodhattunk. Ők a mieink voltak. Hazaértünk. Biztonságban voltunk. Együtt örülhettünk a sikerünknek.