A magam útját futom

„Nem rendőr!” - kiabálta megkönnyebbülve a nagyjából 12 éves forma fiú a többieknek, amikor éjfél után 12 perccel a fejlámpáink imbolygó fénye mellett előbukkantunk az erdő mélyéből. Ahogy már szinte minden évben, idén is a Farkas-erdő közepén koccintottunk az új év tiszteletére, sorozatban a hatodik alkalommal (a történetben a „fél” kakukktojás a covid időszak alatti kijárási tilalom, amikor a szabályok betartása miatt nem éjfélkor, hanem este 20 óra előtt volt lehetőségünk kint koccintani). 2024-ben nem volt annyira kegyes a hőmérséklet a bulizni vágyóknak, hiszen -3 fokban indultunk el 23:17-kor, de érdekes módon, nem nagyon fáztunk.

Az elmúlt két évben – mire kiértünk az erdőből – már szinte nem is láttunk tűzijátékot, ezért tegnap egy negyedórával előbb indultunk neki a futásnak, így az éjfél már majdnem a 6 kilométeres Krokodil-kör végén talált bennünket. A kiabáló srácok egyébként éppen rakétákat indítottak az erdő mellől és kérésünkre nekünk is fellőttek egyet, végre legyen egy képünk az ilyenkor szokásos össznépi ünneplésről.

BUÉK mindenkinek! 🥳

Az idei év utolsó versenye volt a Garmin WTF Buda, ahol terepen indultunk, a 12 kilométeres távon. Mostanában nagyon "együtt mozgunk" futásügyileg is, ezért gyakorlatilag (és szó szerint is) kéz a kézben értünk a célba. Lejtőnek lefelé én vagyok a gyorsabb, aztán az emelkedőkön Kinga utolér és megelőz, az egyenes szakaszokon pedig nagyjából egy a tempónk. Ennek megfelelően így váltogattuk folyamatosan a sorrendet a versenyen, plusz motiváció mindkettőnk számára nem szem elől téveszteni a másikat. 😊

Igazi éjszakai fieszta volt szombat este a Normafánál a WTF Night versenyen! Még világosban indultunk este kilenckor, de az erdőben hamar besötétedett, ezért kötelező kellékként szerepelt a fejlámpa. A 12 kilométeres terep távon indultunk és nagyon érezhető rajtam, délutáni/esti futó vagyok. Bár nagyokat ásítottam a rajt előtt, indulás után hamar felpörögtem, onnantól végig könnyedén ment a futás. A "rókás" versenyen a rendezvény "fővédnökét" is felfedeztük magunk mellett a bozótban, egy villogó szempár tudatta velünk, a "főnök" itt van és figyel!😁 Ezúttal együtt futottunk, nem versenyeztünk senkivel és semmivel. Az útvonal nagyjából 400 méter szintemelkedést is tartalmazott, éppen kedvezően a számomra, azaz folyamatosan váltakozott az emelkedés/lejtés, de nem extrém módon. Ez a kedvencem! Jó verseny volt, 1 óra 39 perc alatt teljesítettük a távot!

Már szinte kizárólag csak a WTF sorozat versenyeire járunk, a többi szervező által lebonyolított futóversenyek szépen lassan kikoptak az éves futónaptárainkból. Mi ennek az oka? Talán az, hogy nagyon rugalmasak és nagy fantáziával megáldottak a WTF szervezői, emiatt pedig sokszínűek és változatosak ezek a megmérettetések, valamint az 500 és 1000 fő közötti létszám miatt „szinte” családias rendezvényeknek számítanak. Ezeken a versenyeken mindenki megtalálhatja a képességeihez, vagy éppen az aktuális formájához illő távot 7 és 30 kilométer között, legyen szó sima aszfaltos- vagy akár terepfutásról. A korábbi téli „Cold”, a tavaszi „Börzsöny”, a nyári „Szentendre” és az őszi „Buda” események már régebb óta kiegészültek egy esti versennyel („Night”), idén pedig már a „Spartacus” ösvényen is össze lehet majd mérni a tudásunkat másokéval.

Ezek közül nekem a WTF Szentendre (vagyis SZTENDRE) az egyik kedvencem! Sajnos a korábbi kedvelt útvonalat tavaly módosították a szervezők, teljesen más helyre tették át a versenyt és az általam preferált „L” táv 17 kilométerről 22 kilométerre hízott. Ugyanakkor ez a módosított vonalvezetés és az új helyszín is tetszik, mert igazán nekem való terep! Első olvasatra kicsit soknak tűnik a teljes távon leküzdendő 700 méteres szintemelkedés, de a Visegrádi-hegység nem a magas csúcsairól híres, inkább egyfajta hullámzás jellemző az útvonalra, amit én nagyon szeretek.

Idén eddig viszonylag normálisan futok, de 14 kilométernél hosszabbakat nem nagyon mentem az utóbbi időben, ezért kicsit izgultam, mi lesz velem 22,5 kilométeren át. Tavaly már ezen az új útvonalon 3 óra 16 percet mentem, idén volt egy titkos, 3 óra alatti vágyam, ezt még elérhetőnek gondoltam.

A bemelegítésnél a hivatalos fotósnak sikerült egy jó képet lőnie rólunk, ami érdekes módon teljesen spontán, nem beállított, de mégis nagy az összhang! 😊

A verseny rögtön egy kellemetlen eseménnyel kezdődött, 2 kilométer után akkorát estem, mint ide Lacháza! Valószínűleg nem emeltem elég magasra a lábam, ezért belerúgtam valami kiálló kőbe és hatalmasat taknyoltam. Próbáltam visszanyerni az egyensúlyomat, de a túl nagy lendületből kifolyólag nem sikerült, ezért úgy gondoltam, inkább elfekszem kicsit ebben a melegben. 😉 Egyből ketten megkérdezték, minden rendben van-e velem, de látszatra nem történt semmi említésre méltó. Felpattantam, futottam tovább, gyorsan leellenőriztem az övemben lévő felszerelésemet, nem esett-e ki valami, szerencsére minden megvolt. A sarkam viszont fájt minden lépésnél egy darabig és kellett nagyjából 1 kilométer, mire összeszedtem magam, de futottam tovább. Az hullámzó útvonal feledtette az esés okozta bosszússágot, nagyon tetszett a környezet, volt emelkedő és lejtő is, de azért nem egy Börzsöny!

1 óra 28 perces idővel fordultam a fele távnál felállított frissítőpontnál, de tudtam, nem sok esélyem lesz a 3 óra alatti időre, mert visszafelé már biztosan fáradtabb leszek, ezért bizonyos mértékű lassulás várható. Így is lett, 3 óra 5 perces idővel értem be a célba, de még ez is 10 perces javítás tavalyhoz képest!

Az eredményem biztosan nem múlt a Lajos-forrásnál lévő frissítőpont személyzetén, akkora ovációval és drukkolással fogadtak visszafelé, mondtam is nekik, jó ide megérkezni. 🥰

Összességében kiváló verseny volt, viszonylag sokáig bírtam erővel, még 21 kilométer után is tudtam futni, a szokásos görcsök is elkerültek, és szerencsére az esés sem okozott semmi maradandót, a térdemen lévő vörös horzsolást leszámítva.

Mondanám, hogy jövőre ugyanitt, de sajnos (vagy sem, az majd kiderül) 2025-ben nem Szentendrén, hanem a Vértesben rendezik ezt a júniusi versenyt. Meglátjuk. 🙃

Hétvégi 10 kilométer. Ezúttal is együtt, de új utakon, új ösvényeken. 🌲🌳 Pár héttel ezelőtt visszaálltam a rendszeres futásra, mert nagyon leépült az erőnlétem az utóbbi időben. Már csak 3-4 kilométert tudtam viszonylag normális keretek között teljesíteni, onnantól csak a szenvedés ment. A tudatosság hatására ma már a 10 km is könnyedén megy. 😉 Persze a tempó még lassabb, de ebben a fázisban ez még lényegtelen! A befektetett munka mindig meghozza a gyümölcsét!

Ezzel a délelőtti 10 kilométeres futással kívánok kellemes húsvéti ünnepeket mindenkinek Újpest nyula, Gyula nevében is! 😉😄

Igazi téli hangulat van jelenleg a Farkaserdőben, reggel ezt a -2 fok ellenére is látni kellett! Egy lassabb 6 kilométer sikerült ma, mert egyrészt nem siettünk sehova, másrészt eléggé csúszósak voltak az ösvények. Ilyen körülmények között nem éri meg kockáztatni egy sérülést! 🙃

Zsinórban immár ötödik éve köszöntjük az új évet az újpesti Farkas-erdő közepén, szokás szerint némi pezsgő is elkísért bennünket erre a 7,3 kilométerre (bár a táv felénél megittuk a koccintás után 🤭). Boldog új évet kívánunk mindenkinek! 🥳

Egy szervezett esemény keretében tegnap felavattuk a vadonatúj, 820 méter hosszú újpesti futókört! Mivel az otthonunktól 200 méterre van, számomra tökéletes lesz a téli bemelegítésekhez és résztávozásokhoz. Divatos szókapcsolattal élve: "nagyon adom"! 😄 Érdekesség: az átadón elhangzott, kár, hogy kék a rekortán borítás és nem lila. Kevesen tudják, de Újpest színe hivatalosan a piros-sárga, a városrész zászlajában is ez a két szín szerepel (Újpest régen önálló város volt, 1950-ben csatolták Budapesthez). Az emberek viszont teljesen összemossák az Újpesti Torna Egylet lila-fehér színösszeállításával, így honosodott meg a közéletben. Holott például ehhez a futókörhöz az égadta világon semmi köze az UTE-nak (a rendezvényen osztogatott szuper ajándék csősál is lila volt egyébként 😅). 🤔🤭

Ezt szeretem a márciusban, már simán lehetnek olyan napok, mint például a keddi, amikor már rövidnadrágban és pólóban lehetett futni! 18 fokra melegedett a hőmérséklet ebéd előttre, ezért muszáj volt kimenni az erdőbe! Nem is siettem nagyon, csak élveztem a meleget és a napsütést. A fejem vállalhatatlan, ezért rátettem egy speciális "beauty filtert"! 😅 De szép lettem! 😁

(Ekkor még nem tudtam, hogy másnap le fogok fagyni a bicikliről Dunakeszi felé a jéghideg szélben, ugyanis egy nappal később csak 4-6 fokot mutatott a hőmérő. Hiába, ilyen ez a tavasz! ☺️)

Szombaton töltöttem be a 45. életévemet, ami már alapvetően durván hangzik! 🧐 Ilyenkor sok futó lefutja az évei számát, azonban én ehhez jelenleg elég "hurka" lennék, ezért "csak" 16 kilométert futottam Kaposváron. Jelenleg ez sem kevés nekem, utoljára tavaly júniusban mentem ekkora távot! Régen volt!

Pár hónapja építettek itt egy harmadik rekortán futópályát is a másik kettő meglévő mellé, ezért úgy teljesítettem ezt a távot, hogy mindegyik pályán futottam két kört. Ezt már azóta terveztem, amikor először olvastam a bővítésről. Azt is írhatnám, "bakancslistás", de nem szeretem ezt az elcsépelt szót. 😉

Futás közben Kinga kísért biciklivel, a helyi Tourinform irodában béreltünk neki egy biciklit. 🙂

Általában nem szokásom posztolni a hétköznapi futásaimról, mert ezek amolyan „tizenkettő egy tucat” események, ahol ritkán történik valami rendkívüli, kimegyek, lefutom, aztán ennyi.

Tegnap ebéd előtt azonban valamiféle különleges hangulat uralkodott a Farkas-erdőben, így muszáj megemlékeznem róla. Azon túl, hogy hét ágra sütött a nap, ami február elején igazán lélekemelő, a helyenként viharosnak érezhető szél által kipucolt levegő is „beleharapásra” ingerelt! Ez alatt azt értem, annyira frissnek és tisztának érződött, szinte felkínálta magát a két pofára történő belélegzésre!

A legkülönlegesebb eseménynek azonban egy nem éppen az erdei környezetbe illő tárgy számított, ugyanis sikerült találnom a fák között egy magányos bevásárlókocsit! 🧐

Kicsit váratlanul ért az ösvény közepén "ottfelejtett" üres bevásárlókocsi látványa, aminek meztelen acélszerkezete nagyon kirítt az őt körülölelő flórából és faunából. Hogy került ide? Vajon a lusta mókusok nem tolták vissza a heti nagybevásárlás után, vagy egy tolvaj szarka csapott le az ezüstösen csillogó kosárra, vagy esetleg valamelyik vicces kedvű, de csökkent agyú embertársunk hagyta magára? A választ nem tudom, de azt hiszem, a mókusokat és a szarkákat ezennel felmenthetem!

Ha már így elém sodorta az élet, nem tudok szó nélkül elmenni a szimbolikus jelentése mellett, hiszen a hagyományos felhasználásán túl ezen a helyen is a kosaradba rakhatod (amit ráadásul ki sem kell utána fizetned) a jó levegőt, a csendet, a napsütést, a testmozgást, és egy ragyogó lehetőséget, hogy jobb legyen a napod! És igazából még bevásárlókocsi sem kell hozzá! 🙃😉

Ezt a tökéletes idillt némileg beárnyékolta azon felfedezésem, miszerint az utóbbi időben rengeteg a szándékos rongálás és a károkozás a Farkas-erdőben! Valamilyen idióta „erős” emberek leverték a madáretetők nagy részét, tönkretették a korábban kihelyezett táblákat és kidöntötték a tájékozódást segítő, vagy információt tartalmazó jelzéseket. Tényleg nem értem, mi szükség van erre és kinek jó az, ha tönkreteszi a környezetét és más fáradtságos munkáját! Értem én, egy erdőben sok a gyökér, de ez a fajta nagyon nem hiányzik onnan! Hogy pusztulnátok el! 🤬😡