09/02/2019
Ez a “díszlet” nagy szerelem számomra, pláne, hogy a szék és a Frida párna azóta már az otthonomat gazdagítják. Utóbbival egy nagyon kedves barátnőm lepett meg születésnapom alkalmából. (Ez úton is köszönöm mégegyszer Zsófi 😘)
Őszintén szólva eleinte ódzkodtam kissé ettől a fotózástól, sőt, úgy “en bloc” a social media-ba és online világba való megjelenéstől is. Passzív ember lévén alapvetően nehezen nyílok meg mások felé, és minél inkább beleástam magam az Instagram világába, annál jobban elkapott egyfajta “megfelelési kényszer”. Amerre néztem, vékony, izmos, gyönyörű yogik, sportolók és modellek köszöntek vissza a telefonom képernyőjéről. Mesés képekkel, több ezer kedveléssel és számtalan pozitív kommenttel. És tessék, elég is volt, hogy előtérbe kerüljön az egóm, aki egyre csak ezeket súlykolta: “Nem vagyok elég vékony”, “Nekem ezek a pózok még nem mennek”, “Kevés vagyok én ide”, “Egyáltalán ki kíváncsi az én gondolataimra, véleményemre”, “Nekem erre nincs kapacitásom, hogy napi szinten posztoljak, és mi van, ha SENKI, senki a világon nem fogja olvasni a soraimat?”
Ekkor került képbe az én kis mentorom, tanácsadóm és segítőm, aki végtelen türelemmel, hozzáértéssel, és egyedülálló látásmóddal állt hozzám (és áll a mai napig). Neki köszönhetően megláttam az Instagram “tökéletlen oldalát”, és megértettem, hogy nem köt semmilyen szabály, nincs elvárás, nincs olyan, hogy tökéletes séma, amit követve mindenki sikeres és ismert lehet. Ez csupán egy újabb lehetőség a kapcsolódásra, aminek ha jól használom az eszközeit, akkor eljuthatok olyan emberekhez, akik hozzám hasonlóak. Akiknek pont az én soraim nyújtanak megoldást, segítséget, vagy éppen támaszt. Nincs külső elvárás, nincs teljesítendő szám, nincs nyomás. Csak én vagyok, és ez a nagyszerű lehetőség. Én szabom meg mennyit és mikor szeretnék posztolni, milyen témában, milyen hosszan.
Még nagyon sokat kell tanuljak erről a világról, és önmagamról, és arról, hogy a kettő pontosan hol is találkozik. De izgalmas, tanulságos, új, néha kicsit rémísztő, ugyanakkor sokszor szívet melengető út ez, már csak azért is, mert nagyszerű embereket ismerhettem meg általa eddig is, és remélem, hogy ezután is. Jelenleg sok dolgot kell a helyére tennem az életemben, és mérlegelnem, illetve egy új prioritást létrehoznom. Nem ígérem, hogy most azonnal, de szeretnék aktívabban részt venni az Instagram világában, így célom, hogy ebben is fejlődjek, tanuljak és ráleljek a saját utamra. Szeretem tehát ezt a “díszletet”, mert a csapat, aki mögötte állt, képes volt elhitetni velem, hogy otthon vagyok, olyannyira, hogy mint már említettem, több eleme is a valós otthonomat gazdagítja azóta. 😃 Köszönöm a mentoromnak, a csodás fotósnak, és Nektek, hogy mindezt átélhettem, és hogy most is itt vagytok, és olvastok! 🙏🏻❤️