Rod Hutchinson - Team Hungary

Elhunyt a pontyhorgászat úttörője, a legendás hírű Rod Hutchinson

Mérhetetlen szomorúsággal értesültem egy fájdalmas hírről, miszerint június 24.-én az esti órákban elhunyt Rod Hutchinson a pontyhorgászat meghatározó, egyénisége.Hat évig volt szerencsém Magyarországon egyedülállóként részese lenni a nemzetközi csapatnak és használni ezeket a remek termékeket. A Legenda olyan dolgokat hagyott ránk, amelyek annak idején óriási hatással és korszakalkotó jelentőséggel bírtak a pontyhorgászatban használt csalikban. Többek között a Robin Red, Mulberry Monster crab aromák, valamint a különböző aminosavak elsőként való használata és kifejlesztése is a nevéhez fűződik, amelyeket mind a mai napig előszeretettel és sikeresen használunk a csalikban. A legenda szelleme továbbra is bennünk él pontyhorgászokban és mindazok a dolgok, amelyeket hátrahagyott nekünk. Nyugodj békében ég veled Rod az örök pontyhorgászat mennyországában. Soha nem felejtünk el! Ezzel a képpel búcsúzom tőled isten veled.

Így vagy úgy az élet megy tovább a siker egy másik csalival is töretlen. Nekem így.Beszámolóimat ezután a Carp dimenzió oldalon találjátok a saját készitésű termékeimmel.

Boldog békés karácsonyt

Novemberi négy napos túra szélsőséges időjárási viszontagságokkal.A víz hőfoka 6 fok az éjszakai mínuszok és a 24 órán át megállás nélkül zuhogó eső embert próbálóak..Csak megfelelő felszerelésekkel kitartással és elszántsággal viselhető el.A halak sem táplálkoztak vehemensen.Négy nap alatt két kapást sikerült kicsikarni.Sajnos az első szép halam lefűzte magát egy több tuskóból álló akadóra. A zsinórt fel kampózva 3.4 méteres vízen többször újra kötve 25 perces küszködés után sem sikerült sajnos szákba terelni.De utolsó nap a tározó a kitartásomért megajándékozott egy szép hibátlan tövessel.

Az új carp foods likvidek ízvilága illata és beltartalma nagyon ütösre sikerült Ritkán találni a piacon olyan terméket amivel elégedett vagyok a Rod Hutchinsonak ez sikerült Számomra azóta nélkülözhetetlen a horgászturáim során.

Balaton Ábrahámhegy The End Game.

Húszpluszos duplázás, avagy küzdelem a csurgói Kvazimodoval.

Az időjárási előrejelzés hideg frontot jósolt péntekre északnyugati széllel ilyenkor a halak étvágya megélénkül. Így egy kapitális pontyfogás reményével, Balázs barátommal és Dominik fiammal négy napra leugrottunk a csurgói víztározóra. Szép nyári napsütéses idő fogadott minket a víz is csak éppen hullámzott pont alkalmas volt a mederfenék minta vételéhez valamint a bóják elhelyezéséhez. Délután két óra körül már a botok is felcsalizva beélesítve a helyükre kerültek. Az egyikre a sok szép halat adó Monster-Spice míg a másik botom hajszálelőkéjére a Glm-Liver Anchovy bojli került. Az egyik bójám 147, míg a másik 230 méteren árválkodott. Aznap éjjel egy órakor az első kapásom a közeli etetésről jelentkezett. Ami hosszas fárasztás után fejlámpám fényénél a merítőháló szájánál szabadult meg a horogtól. Nagyon megviselt a gyönyörű töves valamint az első halam elvesztése akkor még nem tudtam, hogy tartogat még számomra meglepetést a tározó. Másnap reggelig esemény mentessen telt a nap. Reggelre a szélviharossá fokozódott a csalik iránt nem tanúsítottak érdeklődést a bajszosok ezért bojlit váltottam az egyik botomra fruit-frenzyt míg a másikra Megaspice saját készítésű golyókat raktam fel. És lás csodát a behúzást követően egyik kapást a másik követte. A megaspice csalitól a pontyok szinte függővé váltak. Estére a vihar is megérkezett a természet nem volt kegyes hozzánk. Mély morgó morajlással a villámok csak úgy cikáztak sátraink körül néha kisebb jégdarabok kaptak gellert a sátor fém vázán. Csak ne most legyen kapásom fohászkodtam, de a halak fittyet hányva kérésemre vették fel a csalikat mikor a legjobban esett. A harmadik kapást követően mikor már száraz ruha híján voltam erőteljes húzós kapással jelentkezett a misztikus erővel felruházott hal. A szakadó esőben bőrig ázva küzdöttem az természet elemeivel és a zsinór végén küzdő szabadulni próbáló hallal. Hosszas fárasztást követően, ami egy örökkévalóságnak tűnt bőrig ázva, vacogva merítettem meg a szép hatalmas tükröst Másnap a vihar tova ált csak a szele maradt mögötte. Egész nap nem tudtunk vízre menni így a partról voltunk kénytelenek bejuttatni a rövidebb etetés irányában dobva a szereléket. De a pontyok így is megtalálták az illatos megaspice bojlit tíz-tízünkét darabot sikerült dobótávolságból is a partra terelnem igaz a legnagyobb hal súlya sem érte el a kilenc kilót. Este hét óra magasságában úgy döntöttem, hogy megpróbálom utolsó éjszakára a nagy szél ellenére a közeli bójákra bevinni a szerelékeket. A csónakom órát a hullámokkal szembe fordítva a kímélő felé 40-50 métere a bója fölé kormányozva, viaskodva a 70-80km-es széllel, a motort legerősebb fokozatban hagyva sikerrel jártam. Mire a botomat és az etetésre szánt pár szem bojlit felvettem a szél már a bójához is sodort már csak gyorsan le kellet ereszteni az 5 méteres mélységbe a szereléket és irány a part. Éjjel fél kettő körül járhatott az idő mikor kapásjelzőm távirányítójának hangja törte meg az éjszakai csendet. Álmomból ébredve, kilépve a sátorból szembesültem a lenyugodót víztükör és a csillagos ég gyönyörű látványával. Valamint mennyei csend járta át az egész tájat az élővilág is álmában szenderült csak a jelzőm pityegve, jelezve, hogy a túl végen valaki csak lopja az orsómról a zsinórt megállás nélkül. A botot kézbe véve iszonyú ellenállásba ütköztem és még vagy 50 méteren keresztül nem tudtam megfordítani a kímélő felé tartó halat. Közben fiam is megébredt és a merítő hálót utánam hozva 20 méterrel a helyem fölött 20-25 perces igen kemény küzdelem után szákolta meg a hosszú hatalmas jó ideje itt élő öreg tükrös kvazimodot. Az éjszaka folyamán még sikerült fognom két csodaszép arany hasú hibátlan tövest, ami mind a megaspice bojlitól csábult el. Remélem más ide látogató sporthorgász társaimnak is hasonló meglepetéseket-élményeket tartogat ez a kiszámíthatatlan tárózó. Görbüljön a bot és ne feled fogd meg óvd és kíméletesen
, ereszd vissza harcostársaid.
Üdv István Hirsch Rod Hutchinson Hungary Team.

Júniusi Fehérvárcsurgói kalandozások
Ismét visszatértünk Csurgóra imádott tározónkra egy hosszabb négy napos túrára. A dombtetőre érve festői környezet fogadott minket a zöldellő természet és a virágba borult fák bódító illatától kábultan csodáltuk ezt a hatalmas misztikus tározót. Ismét itt vagyunk fenomenális érzés járja át zsigereinket és lassan a táj energiáit magunkba szippantva kábultan kezdünk neki pakolásnak. Az időjárás is biztató volt, hiszen esőt észak nyugati szelet jósoltak ez időre a meteorológusok. A vízpartra érve szembesültünk a számunkra még pozitív ténnyel hogy szinte üresek a parti helyek, így nagyobb eséllyel csalhatjuk etetésünkre az éhes bajszosokat Parti táborhelyünk felállítása után vízre szálltunk bolyainknak helyet keresve. Amit a helyismeretnek és a tapogató rúd segítségének köszönhetően hamar meg is találtuk a parttól úgy 210 méterre a másik bóját rövidebb távra 160 méteren talált keményebb platóra helyeztem el. Etetésnek nagyméretű 28mm-es pelletet és golyót használtam. Korra esti idő tájt végeztünk a behúzkodással az eget bárányfelhők festették meg és a lassan a horizontot elhagyó naplementében és a táj szépségében gyönyörködve, bizakodva vártuk az előttünk álló éjszaka eseményeit. Két fajta bojlival készültem a jól bevált Worm mixből legyúrt fűszeres Csilis golyóval valamint a legújabb a mostani pecán debütált liver-mussel-krilessel. Nagy reményt tápláltam a véleményem és tapasztalataim szerint ellenállhatatlanra sikeredet golyóhoz. Az érzéseim nem csaltak az első kapás éjjel fél kettőkor erre a bojlira jelentkezett. Sajnos a partról való fárasztás során eloldalazott és a part menti sűrű nádfalat megtalálva fejlámpám fényénél szabadult meg testékszerétől a 18,19kg-os súlyura saccolt elfáradt töves. Mondják mindig az a legnagyobb hal, amit elveszítőnk. Mérges voltam magamra hogy nem mentem rá csónakkal, de bíztam, hogy tartogat még meglepetést számomra tározó. Nem is kellet sokat várnom a következő kapásig a másik botomat is rá fél órára elhúzta egy éhes 8 kilós potyka. Ez követően egy két órás szúnetek elteltével mindig jelentkezett egy újabb látogató. Még két szép amur is elcsábult a fűszeres csalitól a nagyobbik meg is dolgoztatta a sportex botomat húsz perces fárasztást követően volt hajlandó fotózkodni. Nagyon sok halat fogtunk, de sajnos sok volt a kisebb 6-8kg-os. Csak két példány haladta meg a 15kg-ot és három tíz kilón felüli fogással zártam a Turát. Panaszra nincs okom jól éreztük magunkat jókat főztünk és feltöltődtünk energiával a következő horgászatig. Ezekről a szebb példányokról készítettem egy kis albumot nektek. Üdvözlettel István Hirsch. Görbüljön a bot és ne feledjétek visszahelyezni ellenfeleiteket éltető elemükbe.