Monori Györgyi Intimitás Mentor & NLP Practitioner

Egy ártatlannak tűnő mondat, ami képes újra felszakítani a régi sebeket. Nem is gondolnád, de ami számodra vicces vagy szimplán egy közlés, tény, az másnak bántó, sértő, vagy akár fájdalmat okozó is lehet. Nem azért, mert valamit rosszul csináltál, hanem mert mindenki a saját szűrőin keresztül fordítja le és értelmezi a hallottakat.

Hozok is erre példát! Mondjuk amikor azt mondod a párodnak, hogy:

„Nem értek veled egyet.”

Ez lehet egyszerűen egy véleménykülönbség, hogy te másként látod, értelmezed, mást gondolsz az adott dologról.

De ha őt, korábban sokszor kritizáltak, elutasítottak vagy azt éreztették veled, hogy nem számít a véleménye, akkor könnyen úgy fordíthatja le magadban, hogy
„butaság, amit mondok.”
„nem vagyok elég okos.”
„nem vesz komolyan.”

Vagy amikor azt mondod:

„Most nem akarok beszélni róla.”

Mert lehet, hogy egyszerűen csak időre van szükséged, hogy átgondold az érzéseid, vagy pont nem vagy jó passzban, feszült vagy, sietsz valahová, esetleg több információra van szükséged, stb.

De ha már valaki átélte, hogy magára hagyják a nehéz érzéseivel, akkor benne talán így hangzik, hogy
„nem érdekli, ami bennem zajlik.”
„egyedül maradtam megint a problémámmal.”
„nem vagyok fontos neki.”

Egy mondat, két különböző emberben két teljesen eltérő jelentést kaphat. Az egyik fél úgy érzi, hogy semmi bántót nem mondott, a másikban pedig egy pillanat alatt megjelenik a szégyen, a szomorúság, az elhagyatottság érzése vagy akár a düh. Ilyenkor általában kétféle reakció születik: támadás vagy visszavonulás. Valaki visszaszól, védekezni kezd, a másik pedig bezárkózik, felhúzza a jól ismert falait, és újra áldozatnak érzi magát ugyanabban a helyzetben.

Pedig ilyenkor sokkal többet segíthet, ha nem rögtön feltételezünk, hanem kérdezünk.

Mit értettél ez alatt?
Mire gondoltál pontosan?
Mi volt a szándékod ezzel?

Amikor kíváncsisággal fordulunk a másik felé, lehetőséget adunk magunknak arra, hogy ne a saját múltbeli sebeinken keresztül értelmezzük a helyzetet. Mert könnyen lehet, hogy amit sértésnek hallottunk, azt a másik egyszerűen csak információnak vagy véleménynek szánta.

Ha néha hajlandóak vagyunk kikukucskálni a saját védőpajzsunk mögül, és megengedjük annak a lehetőségét, hogy a másik nem bántani akart, akkor rengeteg felesleges konfliktust, napokig tartó hallgatást és újabb sérelmeket előzhetünk meg.

A bennünk élő "világ" megváltoztatható, de ahhoz, hogy olyan legyen amilyennek mi szeretnénk, ahhoz nekünk kell "megdolgozni" érte!

Szeretettel:
Györgyi ✨
Egyéni és páros online konzultációkra, ezen a telefonszámon tudsz jelentkezni: +36309280846

Szexre vágyom… vagy rád?
Nagyon nem mindegy.

Szexet bárhol és bármikor lehet “szerezni”. Egy estét, egy testet. Egy pillanatnyi figyelmet. Pár órára azt az érzést, hogy valaki melletted van. Ez sokszor elég is: egy gyors találkozás, ahol a vágy a kielégülés a cél, és nincs mögötte semmi több.

De amikor Rád vágyom, az egészen más. Akkor nem csak a tested kell, hanem a tekinteted is, amikor és ahogyan rám nézel. A vágytól elcsukló hangod, vagy ahogy a mondatodat félúton inkább abbahagyod és inkább közelebb jössz. Az, ahogy hozzám érsz, nem rutinból, nem megszokásból, hanem éhséggel, szenvedéllyel, jelenléttel, mintha minden érintésednek súlya és szándéka lenne. Az, hogy akarsz engem. Minden falammal, minden hibámmal, mindennel együtt ami én vagyok.

Mert amikor valakihez kötődsz, a vágy már nem csak a testről szól, hanem arról, hogy látod a másikat teljes egészében. Nem egy szerepet, nem egy ideált, nem egy könnyű verziót, hanem azt, aki valójában ott van előtted. Óriási különbség van aközött, hogy valaki csak meg akar szerezni, vagy aközött, hogy valaki tényleg nem tud betelni veled. Mert nem csak a tested érdekli, hanem az is, aki mögötte van. A mozdulataid, a csendjeid, a nevetésed, az a finom rezdülés, ahogy reagálsz rá, ahogy megnyílsz vagy épp visszahúzódsz.

Szeretettel:
Györgyi ✨
+36309280846

Anya. Egyetlen szó, mégis milliónyi különböző történet, érzés, gondolat és emlék fűződik hozzá.

Van, akinek ez a szó szeretetet jelent. Van, akinek biztonságot. Elfogadást. Védelmet. Otthont. És van, akinek fájdalmat. Hiányt. Dühöt. Csalódást. Elutasítást.

Mert sajnos nem mindannyian ugyanazt kaptuk ettől a személytől. Hiába vagyunk mások, egy valamiben mindannyian egyformák voltunk. Gyermekként mindannyian ugyanarra vágytunk. Méghozzá arra, hogy amikor sírunk, valaki megvigasztaljon. Hogy amikor félünk, valaki megvédjen. Hogy amikor örülünk, valaki velünk nevessen. Hogy amikor mesélünk, valaki figyeljen ránk. Hogy amikor hibázunk, valaki ne elforduljon, ne elítéljen érte, hanem segítsen. Hogy legyen valaki, aki meglát bennünk valamit, amit mi még akkor nem látunk magunkban.

A különlegességünket. A személyiségünket. Az egyediségünket, a valódi önmagunkat. És ne megváltoztatni akarjon bennünket, ne másmilyenné akarjon formálni, hanem szeretettel kísérjen abban, hogy kibontakozhassunk.

Mindannyiunknak járt volna egy olyan anya, akihez oda lehet bújni, aki megvígasztal. Aki megsimogat, megnevettet, kedvesen beszél. Aki esti mesét olvas, betakar, megpuszilja a homlokunkat. Aki meghallgat, akivel együtt nevethetünk, akire mindig számíthatunk. Akinek a szívében örökké van helyünk. Aki azt üzeni a jelenlétével:

„Elfogadlak. Fontos vagy. Szeretlek.”

Ez nem luxus és nem is kiváltság. Ez egy gyermek alapvető szükséglete!!!

És ha te ezt nem kaptad meg,
mert sokszor magadra maradtál az érzéseiddel…
mert túl korán kellett erősnek lenned…
mert nem vigasztaltak meg, amikor fájt…
mert nem láttak, nem hallottak, nem értettek meg…
mert azt mondták, te csak teher vagy…

Akkor szeretném, ha tudnál valamit.
NEM VELED VOLT A BAJ!!!

Nem azért nem kaptad meg azt a sok jót, mert nem voltál szerethető. Nem azért maradt el az ölelés, mert nem érdemelted meg. Nem azért nem láttak, mert nem voltál elég értékes és fontos.

Hanem, mert a saját feldolgozatlan sérüléseik, traumáik, félelmeik, érzelmi éretlenségük vagy a kapcsolódáshoz szükséges minták hiánya áll a viselkedésük mögött. Ez azonban nem menti fel őket a felelősség alól, csupán segít megérteni, hogy a bántás gyakran generációról generációra öröklődő sebekből fakad.

Nem az vagy, akinek ők láttak téged. Nem annyit érsz, amennyit a szavaik, a hallgatásuk vagy a viselkedésük elhitettek veled. Az, ahogyan bántak veled, sokkal többet mesél az ő feldolgozatlan sebeikről és hiányaikról, mint a te értékedről. A legnagyobb seb talán nem az volt, amit tettek veled, hanem az, amit elhitettek rólad. Hogy nem vagy elég. Hogy baj van veled. Hogy szerethetőnek kell lenned ahhoz, hogy elfogadjanak. De te nem a rólad alkotott véleményük vagy. Te csak túl sokáig az ő szemüvegükön keresztül nézted magad.

Jogod lett volna a szeretethez. Jogod lett volna ahhoz, hogy elfogadjanak, hogy megvédjenek, hogy ne kelljen kiérdemelned a figyelmet és a törődést. Mindez járt volna neked pusztán azért, mert gyermek voltál.

Én hiszem, hogy ők többet veszítettek! Mert nem ismerték meg azt az embert, aki voltál, és azt aki ma vagy. Azt az egyedit, megismételhetetlent, aki soha többé nem lesz még egyszer ugyanilyen formában ezen a világon. Nem tökéletes vagy, hanem egyedi. Egyedülálló ahogyan nevetsz, ahogy szeretsz, adsz, és jelen tudsz lenni mások életében. Egyedi a személyiséged, a reakcióid, a mimikád, a hangod, a csillogás a szemedben, a tőled kapott ölelés melegsége!

Szóval én azt mondom, a legnagyobb veszteség talán nem is az, amit tőled elvettek… hanem az, amit soha nem tapasztalhattak meg belőled. ❤️

Te, aki ezt most olvasod, és így nőttél fel, szeretnék most egy hatalmas, szeretettel és elfogadással teli Ölelést küldeni Neked!!! 🫂

Szeretettel:
Györgyi ✨
+36309280846

Ha szeretnéd “gyógyítani” a szüleid által okozott sebeket, én itt vagyok és segítek benne!

Mi van, ha nem kell jobbá válnod ahhoz, hogy szerethető legyél, csak végre láthatóvá?

Kérlek, ne elemezd minden mondatodat utólag.
Ne gondolkodj azon, hogy vajon jól reagáltál-e.
Ne próbáld kitalálni, hogy mások mit gondolnak rólad. Ne fogd vissza magad azért, hogy elfogadhatóbbnak tűnj.

Csak legyél!!!!

Olyan fárasztó folyton őrködni önmagunk felett.
Minden szót megválogatni. Minden érzést megszűrni. Minden reakciót kontrollálni. Mintha állandó vizsgán lennénk. Mintha folyamatosan bizonyítanunk kellene, hogy szerethetőek vagyunk.

Pedig a legszebb dolgok nem akkor történnek, amikor tökéletesen viselkedsz, hanem akkor, amikor végre mersz önmagad lenni.

Amikor hangosan nevetsz, mert valami számodra vicces. Amikor kimondod, amit érzel. Amikor felvállalod a véleményedet. Amikor nem próbálsz kisebbnek, halkabbnak vagy másmilyennek látszani annál, aki valójában vagy.

Mert tudod…akiknek igazán helyük van az életedben, azok nem a gondosan megszerkesztett változatodat fogják szeretni.
Nem azt, aki minden szavát mérlegeli.
Nem azt, aki mindig tökéletes akar lenni.
Nem azt, aki folyamatosan megfelelni próbál.

Hanem téged, a valódi embert. A mosolyoddal.
A hibáiddal. A furcsaságaiddal. Az érzékenységeddel. A gondolataiddal.
Mindazzal együtt, ami te vagy. És amikor ezt megengeded magadnak, valami felszabadító történik.

Már nem kell küzdened azért, hogy szeressenek.

Mert azok, akik meglátnak téged, pontosan azért fognak szeretni, tisztelni és megbecsülni, mert önmagadat adod.

Ezért ne bújj el!
Ne halkítsd le a lelkedet és ne rejtsd el a fényedet! Mert a világ nem egy újabb tökéletes emberre vár.
Hanem arra, hogy végre m**d megmutatni azt az egyetlen embert, aki csak te tudsz lenni. ❤️

Szeretettel:
Györgyi ✨

Ha már azt érzed, itt az ideje levenni a maszkokat, elengedni a megfelelést, és végre önmagadként élni, keress bátran és örömmel segítek neked ezen az úton.
+36309280846

Dícsérhetnek, kimutathatják a szeretetüket feléd, kedveskedhetnek neked és milliószor elmondhatják, hogy örülnek és hálásak, hogy az életükben vagy, ha Te magad, ezt legbelül mégsem hiszed el!

Ha valaki azt tanulta meg magáról, hogy nem elég jó, nem szerethető, nem fontos, nem értékes, akkor hiába kap kívülről megerősítéseket. Hiába mondod neki százszor el, hogy mennyire csinos, helyes, szép. Hiába dicséred meg.
Hiába látod meg benne, hogy fantasztikus, csodálatos, lenyűgöző, ha ő nem látja ezt meg önmagában.

Természetesen egy ideig jól esik neki, megmelengeti a szívét. Megnyugtatja néhány órára vagy néhány napra. De aztán újra megszólal benne a régi hang.

Az a hang, amelyet talán éveken, évtizedeken át hallgatott, vagy csak érzékeltettek vele. Hogy, “soha nem leszel elég”. Hogy, “mások jobbak mint te”. Hogy, “senkinek nem kellesz”. Hogy “csak egy teher vagy”. Hogy “majd ha megérdemled, kapsz egy kis szeretetet”!

Az önmagunkról alkotott képünk nem egyik napról a másikra alakul ki. Gyerekkorunktól kezdve épül. Sokat “dolgoztak” rajta a szülők, ismerősök, rokonok, barátok, hogy meglegyen a hatásuk. Abból ugyanis, ahogyan beszéltek velünk, ahogyan törődtek velünk, elfogadtak vagy éppen nem fogadtak el bennünket, az mind hatással volt arra, amit ma hiszünk, gondolunk magunkról. Mert ezeknek a hatására, mára már fel sem tűnik, hogy az ő szemüvegükön keresztül látjuk saját magunkat.

Tudod, ezek a korai tapasztalatok sokszor erősebbek, mint a felnőttkorban kapott dicséretek. Ezért nem tudja helyettünk senki átírni azt, amit jelenleg önmagunkról hiszünk.
Persze, egy társ, egy barát vagy egy családtag támogathat bennünket, ami fontos is. Megmutathat egy másik nézőpontot, és tarthat nekünk tükröt is.

De a valódi változás akkor kezdődik, amikor mi magunk is hajlandóak vagyunk ránézni arra, mit hiszünk önmagunkról. Mert amíg belül azt ismételgetjük, hogy „nem vagyok elég”, addig a külvilág minden dicsérete csak rövid időre tudja elcsendesíteni ezt a hangot.

Az önértékelés nem kívül épül fel, hanem belül.

Lehet, hogy igazságtalannak érzed, de ezen végül csak te tudsz változtatni, akkor amikor úgy érzed, hogy készen állsz rá.

Nem azért születtél, hogy egy életen át mások sebeinek tükrében lásd önmagad. Sokkal inkább azért, hogy felfedezd és megéld azt, aki valójában vagy.

Ha szeretnéd, segítek neked ebben!!!

Szeretettel:
Györgyi ✨
+36309280846

Sokan félnek a konfliktusoktól!
Attól tartanak, hogy ha vita van, ha nézeteltérés van, akkor valami nincs rendben a kapcsolatban. Pedig a konfliktus önmagában nem rossz. Nem a szeretet hiányát jelenti, és nem a kapcsolat gyengeségét mutatja.

Sőt.

A konfliktus sokszor lehetőség.

Lehetőség arra, hogy jobban megismerjük egymást. Hogy megértsük, mit él át a másik, milyen szükségletei, félelmei vagy vágyai vannak. Lehetőség arra, hogy ne csak a könnyű pillanatokban kapcsolódjunk egymáshoz, hanem a nehezekben is.

Hiszen két különböző ember nem fog mindig ugyanúgy gondolkodni, ugyanazt érezni vagy ugyanazt szeretni. A különbségek természetesek.

A kérdés nem az, hogy lesznek-e konfliktusok.

A kérdés az, hogy mit kezdünk velük.

Számomra a konfliktus azt is jelenti, hogy elég biztonságban érzem magam a kapcsolatban ahhoz, hogy megmutassam a valódi érzéseimet. Hogy merjek nemet mondani. Hogy merjek másképp gondolkodni. Hogy merjem vállalni önmagamat akkor is, amikor nem értünk egyet.

A jól kezelt konfliktus nem eltávolít egymástól, hanem közelebb visz. Segít fejlődni, tanulni, mélyebben kapcsolódni.

Ugyanakkor azt ki kell hangsúlyozni, hogy a konfliktus nem ad felhatalmazást arra, hogy átlépjük a másik ember határait.

A véleménykülönbség nem jogosít fel a megalázásra. A sértettség nem jogosít fel a bántásra. A harag nem jogosít fel a trágár beszédre. És semmilyen konfliktushelyzet nem igazolhatja a lelki vagy fizikai bántalmazást.

A tiszteletnek a legnehezebb pillanatokban is jelen kell maradnia. Mert a párkapcsolat alapja nem az, hogy mindenben egyetértünk.

Hanem az, hogy a különbözőségeinkkel együtt is képesek vagyunk egymást egyenrangú félként kezelni.

Te mit gondolsz?

Szerinted a konfliktus inkább rombolja vagy erősítheti a kapcsolatot?

Szeretettel:
Györgyi ✨
+36309280846

Van az a férfi, aki örömét leli abban, hogy boldoggá tehet egy nőt, de nem azért mert ez lenne az elvárás, hanem mert szívesen teszi. Aki figyel, aki szívesen ad. Aki szeretné látni a nő szemében a ragyogást, mert számára a nő boldogsága nem teher, hanem belső késztetés.

És van az a férfi, aki mindig csak annyit ad, amennyit muszáj. Aki számol, mérlegel. Akinél a szeretet sokszor inkább cserekereskedelem:
„Ha te is adsz, akkor én is adok valamit.”

Egy nő ezt pontosan érzi.

Érzi, amikor egy férfi mellett biztonságban lehet a nőiségében… és érzi azt is, amikor folyamatosan bizonyítania kell azért, hogy szeretve legyen. És ennek sokszor mélyebb oka van, mint hinnénk.

Mert egy férfi nőkhöz való kapcsolódása nem a párkapcsolatában kezdődik, hanem ott, ahol először találkozott a női energiával: az édesanyján keresztül.

Az anya az első nő egy férfi életében. Az első szeretet. Az első elfogadás. Az első gyengédség.
Az első biztonság. De ha ebből hiány volt…
amikor a szeretet feltételekhez kötött volt…
amikor a kisfiú nem azt élte meg, hogy önmagáért szerethető…
akkor a lelkében könnyen kialakulhat egy mély, kimondatlan sérülés.

Egy csalódás a női szeretetben.

Ebből a sérülésből később megszülethet egy távolságtartóbb férfi. Egy férfi, aki nem tud igazán odaadó lenni. Aki nem tud ösztönösen rajongani. Nem tud teljes szívből adni, mert valahol mélyen még mindig védi magát vagy mert haragszik. Ugyanis hiába lett felnőtt férfi, a benne élő kisfiú még mindig lehet dühös és szomorú azért, mert nélkülöznie kellett az anyai melegséget, odaadást, elfogadást és szeretetet.

Nem azért, mert nem akar szeretni. Hanem mert megtanulta: a szeretet fájhat. A közelségben sérülni lehet. A nőktől nem biztos, hogy azt kapja, amire vágyik. De gondolhatja legbelül azt is, hogy a nő nem érdemli meg, hogy “kényeztessék”!

Ilyenkor a férfi energiája teljesen más.
Nem az van benne, hogy:
„Mit tehetek azért, hogy boldog legyen mellettem ez a nő?”

Hanem inkább az:
„Biztonságos-e eléggé ahhoz, hogy megnyíljak?”
„Nem fogok megint sérülni?”
„Megéri ennyit adni?”

Ebben az esetben, hiányzik az az ösztönös melegség, a természetes odafordulás.
Az az érzés, hogy a férfi örömmel ad, szeret.

Érdekes nem, hogy milyen hosszan elkísérhet bennünket az, amit gyermekkorban átélünk, kapunk, tapasztalunk. A sebek nem tűnnek el attól, hogy valaki felnő, maximum megtanul együtt élni velük. És sokszor a párkapcsolat lesz az a hely, ahol ezek a láthatatlan sérülések újra megszólalnak. Akár olyan erősen és hangosan is, hogy ettől elveszítik azt, akire mindig is vágytak!

Ha szeretnél dolgozni magadon, a hozott mintáidon, azon, hogy biztonságos legyen a kapcsolódás, akkor keress bizalommal!

Szeretettel:
Györgyi ✨
+36309280846

Szerintem nem akkor derül ki igazán, hogy ki hogyan viszonyul hozzád, amikor padlón vagy. Hanem akkor, amikor jól vagy, sikereket érsz el, vagy jó dolgok történnek veled.

Amikor bajban vagy, amikor sírsz, amikor szétesel, amikor épp nem működik az életed, valahogy sokkal könnyebb együttérezni veled. A sajnálat közel áll az emberekhez. Ott nem kell szembenézniük önmagukkal. Ott lehet vigasztalni, támogatni, megmentőt játszani. Az sokaknak kényelmes szerep.

De amikor végre történik veled valami jó… na, ott kezdődik az igazi emberismeret.

Amikor összejön a vágyott párkapcsolatod. Amikor mersz váltani. Amikor elindítasz valamit, amiről mások évek óta csak álmodoznak, hogy „jó lenne”. Amikor kitartóbb vagy, bátrabb vagy, és egyszer csak látszik az eredménye. Amikor boldogabb vagy, nyugodtabb vagy, sikeresebb vagy. Amikor ragyogsz.

Na, azt nagyon kevesen tudják őszintén elviselni.

Mert ilyenkor az ember nem csak a te örömöddel találkozik, hanem saját magával is. A saját halogatásaival. A saját gyávaságával. A meg nem hozott döntéseivel. Az évekkel, amiket kifogások mögé bújva élt le. Azzal, hogy lehet, neki is lehetett volna másképp… csak nem mert lépni. Nem volt kitartó. Nem vállalta önmagát. És ami azt illeti, ezt sokkal fájdalmasabb átélni, mint valakit megsajnálni.

Ezért van az, hogy a legtöbb ember könnyebben ül melléd a sötétben, mint hogy tapsoljon neked a fényben.

Ezért olyan ritka az az ember, aki tiszta szívből tud örülni neked. Aki, nem versenyez veled, nem hasonlítgatja az életét a tiedhez. Nem lesz feszült attól, hogy neked most jó. Hanem tényleg együtt örül veled. Büszke rád. Emel. Ünnepel.

Az ilyen ember kincs.

Mert az ő szeretete nem a sebeidhez kapcsolódik… hanem hozzád.

Neked van, vannak ilyen “kincsek” az életedben?

Szeretettel:
Györgyi ✨

Szereted a párod, mégis az együttlétben újra és újra csalódsz, hiányt élsz meg? Lehet, hogy félsz magadnak is beismerni, vagy még meg sem fogalmaztad mi a gond, csak azt, hogy valahogy nem olyan, mint amilyenre igazából vágynál. Az igazság az, hogy szerethetitek egymást a pároddal, de az önmagában még nem garancia arra, hogy az intimitásban, a szeretkezésben is képesek vagytok egymásra hangolódni, ugyan az lesz a ritmusotok, mindkettőtöknek ugyan az lesz a vonzó, izgalmas és vágykeltő.

Nagyon gyakran hallom azt a pároktól, hogy szeretik egymást, jól működnek a hétköznapokban, jó társai egymásnak, mégis van bennük egy állandó hiányérzet az intimitás terén. És amire lehet nem is gondolnál, hogy sokszor nem azért, mert idővel romlott el valami, hanem mert valójában nem ugyanarra vágytak, és nem volt meg köztük az egymásba olvadás érzése.

Különbözőek vagyunk abban, hogyan működünk az intimitásban. Van, aki szereti a biztonságot és a kiszámíthatóságot, másnak pont a spontaneitás adja az izgalmat. Van, aki romantikusabb, gyengédebb kapcsolódásra vágyik, más szenvedélyesebb, ösztönösebb, dominánsabb energiákat keres. Van, aki számára az intimitás csak a hálószobában természetes, másnak pedig attól élő, hogy bárhol képes megélni a közelséget és a vágyat.

És ezek a különbségek nem mindig „javítható problémák”.

Persze hiszem, hogy nagyon sok mindenen lehet változtatni. Lehet fejlődni kommunikációban, önismeretben, nyitottságban, egymás megértésében. De közben azt is fontos kimondani, hogy az intimitásban való összeillés igenis számít. Mert sokszor olyat várunk a másiktól, ami egyszerűen nem ő. Nem azért, mert nem szeret eléggé. Nem azért, mert rosszat akar, hanem mert teljesen másképp kapcsolódik, más a temperamentuma, más a vágya, más az a közeg, amiben igazán önmaga tud lenni.

Amikor mind a ketten másra vágytok, nem találkoznak természetes úton az igényeitek, akkor könnyen kialakulhat egy igen erőteljes hiányérzet a kapcsolatban. Olyan feszítő és kényelmetlen érzés, hogy ugyan szeretjük egymást, de mintha valami nem tudna igazán kiteljesedni kettőnk között.

Talán ezért lenne fontos sokkal őszintébben beszélni arról, hogy a szeretet önmagában nem mindig old meg mindent, és hogy az intimitásban való valódi egymásra találás sokkal ritkább és összetettebb dolog, mint ahogy azt sokan gondolják.

Szeretettel:
Györgyi ✨
+36309280846

Minden alkalommal, amikor az exedet hozod példának, egy kicsit megölöd a jelen kapcsolatot.

„Az exem ezt jobban csinálta.”
„Az exem sosem sértődött meg ezen.”
„Az exem legalább megértett.”
„Az exem tudta, hogyan nyugtasson meg.”
„Az exem nem reagált így.”

Ezek a mondatok sokszor nem is tudatos bántásból jönnek, inkább egy gyors, impulzív összehasonlításból. Mégis, a hatásuk nagyon mély. Mert mit hall ebből a másik?

Azt, hogy nem elég jó. Hogy van egy mérce, aminek folyamatosan meg kellene felelnie.
Hogy nem önmagáért van szeretve és elfogadva, hanem egy korábbi kapcsolat árnyékában kell helytállnia. És ez a fajta összehasonlítás lassan kiöli a biztonságérzetet egy kapcsolatból.

A párkapcsolat nem verseny az előzővel. Nem egy „jobb-rosszabb” skála, ahol az ex az etalon, a jelenlegi partner pedig a folyamatosan vizsgázó jelölt. Amikor így beszélünk, akaratlanul is egy harmadik felet ültetünk be a kapcsolatba, valakit, aki már nincs is jelen, mégis állandó viszonyítási ponttá válik.

Így a következő történik:

Az egyik, hogy a másik fél elkezd bezárni, védekezni, eltávolodni. Nem azért, mert nem szeretne kapcsolódni, hanem mert nem érzi, hogy van tere önmagának lenni. A másik, hogy fokozatosan elhalványul az, aki a másik valójában. Nem az ő értékei, jelenléte és egyedisége kerül fókuszba, hanem azt keresed, miben nem olyan, mint az exed volt.

Fontos különbség: lehet jelezni, ha valami fáj vagy hiányzik. De nem mindegy, hogyan.

👉 „Nekem ez most nehéz így, tudnánk erről beszélni?”
és
👉 „Az exem ezt nem csinálta, ő sokkal megértőbb volt ebben.”

Az egyik kapcsolódás, a másik összehasonlítás.
És tudod, az összehasonlításban mindig van valaki, aki veszít, még akkor is, ha nem ez volt a valódi szándék.

Szeretettel:
Györgyi ✨
+36309280846