Hrutka János

🚨 HERE WE GO

Mi pedig csak tesszük a dolgunkat.

A sport vár. A sport még mindig vár. A sport tárt karokkal vár. A sport segítségért kiált. Ereje teljében, az újjászületését és az elkényeztetett gyermekéveket követően a felnőtté válás bizonytalansága fojtogatja. Nem tanították meg egyedül járni, egyedül lélegezni.

A bizonytalanságban sokan biztos lehetőséget láttak/látnak. Naponta kommunikálnak, kommentelnek, mutatják, ajánlják magukat. Szidják a múltat, a rendszer bebikázását, a sportaksi töltését csak a fekete kábelen keresztül képzelik el. Azonban lehet színes jövőt fekete alapokra, fájdalomra, megbántottságra építeni? Lehet a legkreatívabb gyerek a homokozóban az, aki állandóan páros lábbal ugrik a többi lurkó homokvárára, hogy felhívja magára az óvó néni figyelmét? Mi az, amit építettél eddig kisfiam?

A sport vár. Bár a kultúra része, de a fiú nagytesó másokkal akart játszani. A lányok (a tárcák édesanyja) viszont nyitottabbak lelki folyamatokra, a belső misztikumra, a harmóniára, az egyensúlyra. Ragaszkodók, védelmezők, családszeretők és összetartók. Pláne egy sokáig szülők nélkül maradt gyermek esetén.

Addig is a csendet lehet, hogy egyszerűbb és észszerűbb lenne építésre használni. Először is saját magunk belső építésére. Hogy akarjuk megváltoztatni a nagy egészet, ha belül nincs tudatosság, elfogadás, elengedés és tiszta, teremtő energia? A leghangosabb jó tett legcsendesebb belső békére épül.

A sport vár. A sport bizonytalan. A sportot ma örökbe fogadták. Szüksége van az erős, óvó, teremtő kézre, energiákra.

Repkednek milliárdok, repkednek nevek, repülnek edzők, öveiket bekapcsolták, kis asztalaikat már felhajtották szakosztályok, idegenlégiósok, erőn felül eltartottak, kényeztetettek, okosba becsatornázottak. Csak a válaszok nem kanyarodtak rá egyelőre a kifutópályára, még nem kaptak felszállási engedélyt.

Mindenki nagyon jól értesült. Azonban igazán nagy hiba az lenne, ha ebben az összevisszaságban ez a munkamorál, alázat, teljes odaadás, professzionalizmus, kapcsolatrendszer, beletett óramennyiség és energia a legminimálisabban is bolygatva, piszkálva lenne. Ha az értékeink is felmorzsolódnának a bizonytalanságban.

A Ferencváros az 50. helyen áll a klubok rangsorában az UEFA-nál, a Puskás Akadémia a 225. és a Fehérvár a 264. pozícióban.

A Fradi 51250 koefficienst gyűjtött az előző öt évben, ez a 64,3 százaléka az összmagyar termésnek. A listán található másik kilenc csapat összesen, együtt 28500 koefficienst focizgatott össze.

Érdekes adat az is, hogy amíg az idei és a tavalyi szezonban átlagban közel 660 ezer eurót költött csapatonként (Fradin kívül) a magyar első osztály játéjogokra, új játékosok igazolására, addig a Fradi idén 11,55 milliót, tavaly 10,25 milliót.

Ennyi! (*ahogy öreg klubtulajdonosok mondanák)

Évek óta küzd a magyar labdarúgás az idegenlégiósok számának csökkentésével, akár drasztikus(abb) eszközök által is. A cél régóta egyértelmű: 4️⃣0️⃣ százalék alá szorítani a külföldi munkavállalók számát a futballban.

Magyar szabály ide, fiatalszabály oda, ez nem nagyon akar(t) sikerülni. A kérdés az, hogy kell-e ezen egyáltalán görcsölni?

A táblázat egzaktan mutatja, hogy amíg mi évek óta birkózunk a saját utánpótlásunkról kialakított kép szabályzással történő polírozásával (igazolást keresve a címkézett milliárdoknak), addig az összes többi liga ellentétes irányba halad már. Évekig kis hazánkban volt a legmagasabb a légiósok aránya, de azt kell észrevennünk, hogy ezúttal már csak a hosszú időn át 2️⃣0️⃣ százalék körül mozgó szerb liga az egyetlen, amely mögöttünk van a rangsorban. .

Talán az átlagéletkoron lehetne csiszolgatni még picit, hiszen a fiatalszabályos tubusból kinyomott paszta nem annyira hozta meg a várt csillogást.

(*a ciprusi bajnokság 15. - az izraeli 21. - az évek óta háborúra kényszerített Ukrajna a 23. - Szlovénia a 26. az UEFA táblázatán)

Nagy gratuláció az ETO-nak! 🏆