11/02/2025
Kedvesek!
Az órákon már mondogattam a rossz hírt, most le is írom… a mindenki által nagyon szeretett kis ékszerdoboz házikót, a Kozákot, ahol mindig szeretet, jókedv, odafigyelés várt minket, ahol bármi kellett, minig azonnal volt és, ahol azt érezhettük, hogy a hely értünk van, akik odajárunk…bezárják.
A döntéssel nyilván nem értünk egyet, sem a dolgozók, sem az oktatók, de kénytelenek vagyunk elfogadni a tényt… egy újabb béka, amit lenyelünk, szinte már nem is fura, csak keserű…
Amikor 18 évvel ezelőtt elkezdtem ott tanítani, még egészen máshogy nézett ki az a házikó. Kicsit lepukkantan, kicsit retrón, de mindig tisztán várt minket és már akkor is jó volt odamenni, mert a dolgozók által megteremtett légkör elfeledtette velünk, hogy nem a legszebb a csempe a falon. Valójában Bezerédi Erika és Klára Rita Dömötör egyszerre voltatok a ház alapkövei és a tető a fejünk felett. Az energiátok, odaadásotok hozta létre a Kozákot.
Az évek alatt láthattam, ahogy az ott dolgozó emberek sokszor munkaidőn felül, szabadidejüket és gyakran saját, sőt családi erőforrásaikat áldozva ügyködnek azon, hogy ez a hely szép, otthonos és egyre korszerűbb legyen. Így teremtettek nekünk egy olyan teret, ahol a csoportjainkkal igazán otthon érezhettük magukat. Számos tánciskolás buli, szülinap, esküvő helyszíne volt a kis Kozák. Nem elsősorban munkahely volt ez nekünk, inkább egy olyan helyszín, ahova magunkat jól érezni jártunk, hol ilyen, hol olyan formában.
Azzal, hogy megszűnik, nem egy termet siratunk, ahol az órákat tartottuk… jóval többet jelentett nekünk. Nekem leginkább a régi világ értékrendjének a kis maradványát, azét a világét, amiben felnőttem.
Szeretném itt is megköszönni mindenkinek, aki az évek során ott dolgozott, hogy segített megőrizni és egyben tartani ezt a kis “szigetet”. Nagyon sokat jelentett nekem, nekünk a munkátok és jóval többet teremtettetek, mint amit egy tollvonással keresztül lehet húzni.
Külön köszönet jár Pilár Katanak, aki többet tett és tesz a csoportjainkért, mint amit le lehet írni. Katának, aki mindig mindenre gondol, az is eszébe jut, ami senki másnak és egyedül tart kézben legalább száz dolgot. Ezek a közösségi házak addig működnek, amíg van pár ilyen kis csodálatos ember, mint Kata is, akik viszik a hátukon.
Rettenetesen sajnálom, hogy azok az emberek, akik a fejünk fölött döntéseket hoznak, nem látják ezt. Vagy nem érdekli őket, ami lássuk be, még szomorúbb.
Így tehát a csoportok nem fognak visszaköltözni tavasszal, ahogy terveztük. A hétfői pilates a Pestújhelyiben folytatódik, a Latinityt pedig hamarosan véglegesítjük!
Addig pedig pár nosztalgiázós kép a teljesség igénye nélkül…