Juhász Edit

Most ti jöttök. ❤️

Szeretnék olyan tartalmakat és programokat készíteni, amelyek valóban arról szólnak, ami benneteket foglalkoztat.

Kíváncsi vagyok RÁD:
🌿 Miről olvasnál szívesen tőlem?
🌿 Milyen témák érdekelnek önismeretben, stresszkezelésben, női témákban?
🌿 Mi az, ami most leginkább foglalkoztat az életedben?
🌿 És mi lenne az, ami miatt szívesen eljönnél egy stresszoldó vagy női jógaórára?

Lehet egyetlen szó, egy kérdés, vagy akár egy mondat.
Írd meg kommentben! 👇

Lehet, hogy éppen a te válaszod adja a következő poszt, óra vagy program témáját. ❤️

Mert nem csak beszélni szeretnék hozzátok, szeretnélek hallani is benneteket.

Szeretettel,
Edit

Elérhetőségeim:
[email protected]
+36307429978
́lek ́gyítás

𝑯é𝒕𝒗é𝒈𝒊 ú𝒕𝒓𝒂𝒗𝒂𝒍ó💫
́lek ́gyítás

A segítő

Mit is várhatunk el egy segítőtől? És milyen tévhiteink lehetnek a segítségnyújtásról? Ez az idézet nagyon szépen írja le, hogy mire számíthatsz, mit várhatsz el, mikor segítségért fordulsz. Bízom benne, hogy ezek a sorok segíthetnek azt is helyre tenni, hogy a segítő is csak ember (nem valami mítikus lény, vagy mindenttudó), ugyanolyan megélésekkel, küzdelmekkel, mint bárki más. Ha a kémia megvan, hidd el, az eredmény sem marad el 😉

„A segítő éppen ezért nem attól válik hitelessé, hogy »meggyógyult« – hanem attól, hogy tovább tudta vinni azt, amit átélt. A segítői jelenlét ritkán hibátlan vagy minden helyzetre felkészült. Inkább olyan állapot, amely nyitottságon, sebezhetőségen és emberi jelenléten alapul. A hitelesség nem abból fakad, hogy valaki minden kérdésre választ tud adni, hanem abból, hogy képes benne maradni a bizonytalanságban, és nem hárítja el a felmerülő kérdéseket. A segítő pozíciója ilyenkor nem fölérendelt, hanem mellérendelt: olyan viszony, amelyben a saját tapasztalatok és sérülések feldolgozása ugyanúgy része a jelenlétnek, mint a szakmai tudás. A segítés sok esetben nem verbális módon zajlik. A hangsúly gyakran azon van, hogy a segítő jelen van-e, és milyen minőségben. A figyelem, a csend és az idő biztosítása önmagában is keretet és biztonságot hozhat létre, amelyben a másik ember a saját tempójában tud haladni.”

Szeretettel,
Edit

Elérhetőségeim:
[email protected]
+36307429978
́lek ́gyítás

Kiégés

Lehet, hogy nem mindig a túl sok munka éget ki... Néha a túl sok jó is.
Az előző posztban arról írtam, hogy milyen sűrű lett számomra ez a nyár, és közben alig volt időm megállni, hogy igazán megéljem őket. Azon gondolkodtam, hogy talán nemcsak a problémákat tudjuk hajszolni, hanem az élet örömeit is.

✅Még egy program.
✅Még egy utazás.
✅Még egy élmény.
✅Még egy hely, amit látni kell.
✅Még egy dolog, amit „ki kell használni”, mert egyszer élünk.

Csakhogy az idegrendszerünknek nemcsak az élményekre van szüksége, hanem pihenésre, csendre és feldolgozási időre is. Ha mindig jön egy következő esemény, akkor egy idő után már nem azt érezzük, hogy milyen gazdag az életünk, hanem azt, hogy folyamatosan történik velünk valami, és mi alig vagyunk jelen benne.

És talán ez is lehet a kiégés egyik kevésbé látványos útja. Amikor már nem azért rohanunk, mert muszáj, hanem mert félünk lemaradni az életről.
Pedig az élet nem attól lesz teljes, hogy minél többet zsúfolunk bele, hanem attól, hogy van időnk érezni, ami benne történik. ❤️

❓Te mikor érezted utoljára, hogy nemcsak elfáradtál, hanem egyszerűen túl sok minden történt veled?

Ha pedig segítség kell a feldolgozáshoz, keress bizalommal.

Szeretettel,
Edit

Elérhetőségeim:
[email protected]
+36307429978
́lek ́gyítás

Örömök

Idén nyáron valahogy „túl sűrű” lett az élet.

Program program után. Élmények, találkozások, utazások, nevetések, új helyek, új emberek… És közben azt vettem észre magamon, hogy nincs időm igazán megélni őket. (Félreértés ne essék, nem szeretném sajnáltatni magam! 🥰)

Mire egy történés leülepedhetett volna bennem, már jött a következő. És akkor eszembe jutott valami fontos:

✨nemcsak a fájdalmakat kell feldolgoznunk, az örömöket is.

Mert ha nincs időnk megállni egy pillanatra, akkor még a sok jóból is csak egy nagy rohanás marad.
Talán ezért van szükség néha arra, hogy ne történjen semmi. Hogy csak üljünk egy kicsit az életünk közepén, és azt mondjuk:

Ez most tényleg megtörtént velem. ❤️

Te meg szoktál állni megélni a jót?

Szeretettel,
Edit

Elérhetőségeim:
📧[email protected]
📞+36307429978
́lek ́gyítás

Egyediség, vagy hiba?

A közelmúltban láttam egy fát, amelynek a törzsén egy lyuk tátongott. Egy pillanatra megálltam előtte és elgondolkodtam, vajon mi az, amit látok.

Egy hibát?
Egy sérülést?
Egy tökéletlenséget?

💫Vagy valami olyat, amitől ez a fa egyedi lett?
A lyukon keresztül át lehetett látni és ettől valahogy nem kevesebbnek tűnt, hanem különlegesnek. Megismételhetetlennek.

És közben azon gondolkodtam, milyen könnyen teszünk ugyanezt egymással…
Aki másképp gondolkodik.
Aki másképp néz ki.
Aki máshogy mozog, beszél, érez vagy kapcsolódik.
Aki nem illeszkedik pontosan abba a formába, amit megszoktunk (amit elvárunk).

Talán túl gyakran keressük azt, ami „nem olyan, mint kellene”, pedig lehet, hogy éppen az tesz valakit igazán egyedivé.

Nem minden különbséget kell megértenünk.
Nem kell mindennel azonosulnunk.

És talán megtanulhatnánk úgy nézni a másikra, hogy ne az legyen az első kérdésünk, hogy mi a baj vele. Sokkal érdekesebb lehet az a nézőpont, hogy mitől lett ő ilyen.
Mert ahogy a fának a lyuk nem veszi el a szépségét, úgy az ember különbözősége sem feltétlenül hiba.
Lehet egyszerűen a történetének egy része.

💭 Kíváncsi vagyok rád:
Van benned valami, amit régen hibának, másságnak vagy hiányosságnak láttál, ma pedig már inkább az egyediséged részeként tekintesz rá?

Szeretettel,
Edit

Elérhetőségeim:
📧[email protected]
📞+36307429978
́lek ́gyítás