Bartos Dávid - Edző és Sportoló

Sziasztok!

Két fantasztikus eredmény a mai napról. Az egyik Berze Ildikó Balaton átúszásos eredménye, 2 óra 10 perc. Beszámoló később (remélem)
A másik Kiss János Hollnadiában futott terepfutóversenye 11 km-en 54:14-es ideje! Lent olvashatjátok rövid beszámolóját:

"Köszönöm szépen! Jó volt így első benyomásnak terepen. Nem gondoltam hogy ilyen jól fogok menni. Kicsit megviccelt a végén az emelkedő, de köszönhetően az edzés technikának amit használunk sikerült tartósan tartani a tempót és a végén még egy erősebb sprintet is bele tudtam tenni. Köszönöm a felkészítést és várom a további közös eredményeket. Nagyon hihetetlen hogy kb 1 éve futogatok és ebből 2-2,5 hónapja veled és érezhető az eredmény. Ez egy sikeres nap volt úgy gondolom😊"

Gratulálok mind a kettőtöknek!
Hajrá
www.bartosteam.hu

Egy igazán nagy ritkaság jön. Keresztes Erika versenybeszámolója az UTT versenyről. Erikától több versenyről több éve várok beszámolókat, de valahogy sose érkezett, eddig. Ez az első olyan futása, ahol átszakadt valami, ahol átlépett valamibe és ezt végre papírra is vetette. És ez így van jól. Hihetetlen amit végbevitt, a folyamat, az út, a felkészülés, a fegyelmezettség, a hit és az akarás. És ennek most egy igazán szép eredménye lett. Beszámolója így is picit egyedi, hisz nem maga a versenyről szól, arról ott vannak a képek, hanem inkább a csapatáról a felkészülésről. És ez így van jól.
Olvassátok, nagyon jó lett!

"UTT 65!
Ha egy jó csapat van mögötted nincs más dolgod csak bizz bennük,higgy nekik es csináld azt amit mondanak.
Szeretnék arról a csapatról most mesélni nektek,akik segítettek abban, hogy fantasztikus émenyekkel fussam le életem első ultra maratonját.
Mar tavaly szerettem volna teljesíteni egy 50 km-es versenyt, de több okból sajnos nem jött össze, így gondoltam ezt a távot átugrom es menjünk tovább.
De ez azért nagy falat volt és erre figyelmeztetett is Dávid, hogy itt nincs lehetőség lazítani. Nem lesz elég heti 3 edzés, ezt növelnünk kell, nem állhatok most úgy oda, ahogy néha szoktam. Mert hát képesek vagyunk azt gondolni megtudjuk csinálni es persze meg is, de nem mindegy milyen érzésekkel fejezzük be a várva várt versenyünket.
Így úgy döntöttem, ezt most komolyan veszem és tényleg felkészülök rá. Az edzések mellett nagyon sokat olvastam, tájekozódtam ,tanultam és figyeltem önmagam.
A csapatom részese volt egy coach,akivel mentálisan készültünk fel. Azt gondolnánk nincs rá szükség hisz jól vagyunk, de nagyon sok olyan dologról beszéltünk amik természetesnek tűnnek megis jó kimondani őket es elgondolkodni rajtuk, amik verseny közben is nagy segítséget tudnak nyújtani.
Felkerestem egy dietetikust ( profi triatlonista) aki saját tapasztalatai alapján is rengeteget segített. Már a rövidebb távokon is nagyon fontos,hogy hogy viseli a gyomrod a zseléket, hogy tudsz frissíteni. Sokat teszteltünk, a verseny előtti napokban már speciális étrenden voltam, készítettük a gyomrom a versenyre ami tökéletesen sikerült és az előírtaknak megfelelően az összes zselét( 8db),só tablettát, vizet bevette a gyomrom.
Ami meg mindig nagyon aggasztott az a meleg. Nehez itt Hollandiába felkészülni egy meleg versenyre, főleg amikor csak annyit tudsz, hogy gáton futsz,árnyék nélkül a tűző napon.
Hogy ezt kiküszöböljem hőtréningeztem. Beöltözve teli ruhába futottam hol bent, hol kint. Persze egy speciális szenzorral, hogy semmi gond ne legyen.
A versenyen lehetett biciklis kiserőnk, aki természetesen a legjobb barátnőm volt. Végig kísérte az egész felkészülésemet , jól ismer es tudja, mikor mit kell tenni, ha esetleg baj lenne, vagy támaszra van szükséged. Folyamatosan figyelt rám, pontosan jelezte a frissítések idejét. 100%-ban bíztam benne.
A verseny előtti hétvégén még David jól lecseszett, mert hát ennyi együtt edzett év után sem tartom be a szabályokat.
De a verseny napján a rajt elött az üzenete mindennel fontosabb volt. 🙂
Mindannyian tudjátok milyen a rajtnál állni, milyen verseny közbe futni es azt az érzést is amikor befutsz a célba.
De ez a cél itt most más volt, ezért a célért kellett nekem ez a csapat!!!
Szuper élmény volt!
Amikor csak Te futsz végig egyedül azon a kék szőnyegen és már messziről látod,hogy ott a neved a cél szalagon és csak hozzád beszélnek, csak neked gratulálnak és addig az 1 percig a fókusz csak rajtad van és már el is felejted mennyit dolgoztál érte!

Kívánom, hogy nektek is legyen egy fantasztikus csapatotok és éljétek át ezt a pillanatot ti is!!! ❤️"

GRATULÁLOK ERIKA! SZÉP VOLT!

Hajrá
www.bartosteam.hu

Őszinte részvétem az egész családnak! 🖤
Egyszerűen nem tudom felfogni hogy történhetett ilyen tragédia. 😞

Elhunyt Flander Márton

Mély fájdalommal és megrendüléssel tudatjuk, hogy 41 éves korában, tragikus hirtelenséggel elhunyt Flander Márton hosszútávú magyar bajnok, korosztályos Európa-bajnok, világbajnoki második helyezett triatlonversenyző és edző, a sportág kiemelkedő hazai alakja.

Márton 2002 óta kötelezte el magát a triatlon mellett. Az elmúlt több mint két évtizedben a sportág összes kihívásával szembenézett: a legrövidebb sprint távoktól kezdve a legkeményebb Ironman távig mindenhol bizonyította tehetségét, akaraterejét és kitartását. Pályafutása során minden távon többszörös korosztályos vagy abszolút magyar bajnoki címet szerzett.

Nemzetközi szinten is szép sikereket ért el: kétszer is kvalifikálta magát a sportág csúcsát jelentő hawaii Ironman Világbajnokságra, ahol 2014-ben elképesztő teljesítménnyel a korcsoportja 2. helyén végzett. Eredményes elit versenyzőként és masters sportolóként is a hazai élvonal oszlopa volt, amit a hazai és Európa-bajnoki dobogós helyezései is hűen tükröznek.

2017 óta edzőként is tevékenykedett. Hatalmas tapasztalatát, a sportág iránti alázatát és szeretetét önzetlenül adta át a futóknak és triatlonosoknak. Edzői munkáját dicséri, hogy tanítványai közül többen országos bajnoki címekig jutottak, és többen az ő irányításával vívták ki a hawaii vb-részvételt is.

Személyében nemcsak egy kivételes bajnokot, egy elhivatott szakembert, hanem a triatlonos közösség egy igazán szeretett, pótolhatatlan tagját veszítettük el. Távozása mindannyiunk számára felfoghatatlan veszteség.

Flander Márton emlékét és örökségét a Magyar Triatlon Szövetség és a teljes magyar sportcsalád kegyelettel megőrzi.

Őszinte részvéttel osztozunk a család, a hozzátartozók és a tanítványok fájdalmában.

A gyászoló család tisztelettel arra kéri a sporttársakat, a barátokat és a média képviselőit, hogy ezekben a rendkívül nehéz napokban ne keressék őket, és tartsák tiszteletben csendes gyászukat.

Nyugodj békében, Marci!

Megszületett egy újabb beszámoló Szivos-Aradi Tamás tollából. Viszont úgy teljes az egész ha először kiteszem azt, amit még a verseny előtt egy nappal írt. Amolyan előbeszámoló.

"Ez a poszt talán korainak tűnhet, hiszen az esemény, amiről szól, csak holnap lesz. Ugyanakkor, ahogy korábban is írtam: az út 🛣️ az, ami igazán számít. Ha holnap jól sikerül a verseny, és teljesítem életem első IRONMAN 70.3 távját 💪, akkor az „csak” a hab lesz a tortán 🍒.
Mindenekelőtt szeretném megköszönni a családomnak. ❤️ A feleségemnek, hogy támogatott a többórás edzéseim alatt; hogy hazahozott, amikor 9 hónappal ezelőtt falnak mentem, és nem tudtam hazajutni; hogy elviselt, amikor egy-egy úszás után túl éhesen és túl nyűgösen értem haza. Anyukámnak, hogy mindig támogatott 🙏 Hogy nem aggódott túl sokat, inspiráló könyveket vett 📚, és összekötött a dietetikusommal, ami nagyon sokat segített. És persze visszatekintve azért is, hogy úgy nevelt, hogy a sport a mai napig az életem meghatározó része.
Nagy köszönet a gyerekeimnek is 💙akiknek meg kellett szokniuk, hogy Papi az elmúlt 1,52 évben szinte minden nap többet és hosszabban edzett. Remélem, nem csak akadály volt számukra, hanem inspiráció is ✨
A családom után kétségtelenül a legnagyobb hozzájárulás ehhez az úthoz – és ezért hatalmas köszönet – az edzőmnek, Dávid Bartosnak 🙌 Eleinte naivan azt gondoltam, hogy ezt egyedül is meg tudom csinálni. Ma már bölcsebb vagyok: bízom a folyamatban, követem az iránymutatását – és most felkészültnek és magabiztosnak érzem magam. Dave (és mindenki más) eljuttatott idáig – innen már rajtam múlik 🎯
Ha a kevésbé gyakorlati, inkább inspiráló hozzájárulásról van szó, mindenképp meg kell említenem és köszönetet mondanom a barátomnak Gergely Szatmári-nak 👏 Több teljes IRONMAN táv befejezője, mint amennyit meg tudnék számolni, és határozottan „bűnrészes” abban, hogy egyáltalán belevágtam ebbe a kihívásba. Mint megtudtam, egy edzőnél is több kell ahhoz, hogy egy amatőr elsőbálozót mint én felkészítsenek egy ilyen versenyre. Valószínűleg kihagyok valakit, de próbálok mindenkit megemlíteni:

• a fizioterapeutám, Jan van den Driessche, akinek bőven volt munkája velem, és aki jóval többet tett értem, mint „csak” fizioterápia 🩺

• a dietetikusom, Eszter Porkolab, aki segített a megfelelő táplálkozás kialakításában 🍽️

• a masszőröm, Nicole Bühlmann, aki segített a regenerációban 💆‍♂️

• a „bűntársaim”, Philipp Hunold és Jan Brons, akik tippeket, támogatást és inspirációt adtak (találkozunk holnap!) 🤝

• a barátaim, akikről tudom, hogy mind hisznek bennem 🤗és ez óriási mentális magabiztosságot ad

• a barátom és kerékpár-szakértő, Flavio Aiello, minden tanácsáért 🚴

• a főnököm, Christian Morel, akiről tudom, hogy támogat és drukkol nekem 🙏
Holnap (2026. június 7., vasárnap) élőben is követhettek – a link a kommentekben 📍 És amint kipihentem, természetesen jön egy verseny utáni beszámoló is 📝 👋
-jona"

A teljességhez hozzátartozik, hogy sajnos pár dolgot nem beszéltünk át és ilyen volt a frissítés. Most olvashatjátok a verseny utáni beszámolót és ki is derül miért említem ezt így külön. Viszont első féltávú versenyhez méltóan sok mindent lehetett tanulni ebből a versenyből, amit a jövőben lehet jobban csinálni.

"Minden posztot, amit az IRONMAN 70.3 versenyemről írok, egy HATALMAS KÖSZÖNÖMMEL kell kezdenem! 😊 A korábbi posztomra érkezett elképesztő reakciók, a sok üzenet amit küldtetek, valamint az a támogatás és feltétel nélküli hit, amit a képességeimbe és az elkötelezettségembe fektettetek, rengetegszer eszembe jutott, és végigvitt egy olyan versenyen, amely tele volt hullámvölgyekkel és csúcsokkal. 🙏🙂

Ahogy a fotón is látszik, célba értem. 😅 Az első sprinttávnál hosszabb triatlonversenyemen ez egyértelmű siker, és ez volt az eredeti célom is. 😊 Persze ahogy közeledett a verseny napja, egyre ambiciózusabb lettem, és szerettem volna egy tisztességes idővel beérni. 💪
Aztán nagyjából másfél órával a rajt után ezt az ambíciót el kellett engednem… 😕 Röviden: nem emésztettem meg, amit bevittem. 🤢 Beleértve a reggelimet is, ami már az úszás alatt (3 órával a reggeli után) figyelmeztető jel lehetett volna, de ez nem esett le – így folytattam az amúgy is túl agresszív frissítési tervemet (lásd másik fotó). 😬 Egészen addig, amíg fájdalom és egy nagyon kellemetlen érzés nem jelent meg a gyomromban.

Ez nagyjából a bringaszakasz negyedénél történt. 😣 Szünetet tartottam evésben-ivásban, ami segített, de amikor újra próbálkoztam, minden rosszabb lett. 😖 Így elég hamar úgy éreztem döntenem kell: energiát kell spórolnom, hogy a tankban lévő maradékkal valahogy eljussak a végéig. 🚴‍♂️
Még az ilyen „gazdaságos üzemmódú” bringázás után is borzasztóan indult a futás. 😫 Biztos ismerős amikor túl sokat iszol túl gyorsan, és úgy érzed, mintha minden a gyomrodban lötyögne... 🤦‍♂️ Na igen… plusz némi fájdalom. 😣 Mások annyira ki voltak merülve, hogy alig tudták emelni a lábukat – és még így is gyorsabbak voltak nálam. 🥵 Igen gyorsan igen alázatossá teszi az embert az ilyesmi...
Ami végül segített, az az volt, amikor bevillant 💡, hogy a testem valószínűleg „vészhelyzeti üzemmódba” kapcsolt az adrenalin miatt – és ha épp egy kardfogú tigrist kell lerázni 🐅, akkor az emésztés ugye várhat. Ha ez igaz volt, akkor le kellett nyugodnom – amit sétával és légzőgyakorlatokkal próbáltam elérni. 😮‍💨 Saját meglepetésemre 10 perccel később úgy tűnt, működik. 🙂
A megkönnyebbülés nem volt azonnali, de a 15. kilométerre úgy éreztem, mintha a gyomrom újra rendben lenne. 🙂 Ekkor megpróbálhattam volna gyorsítani, de attól tartottam, hogy kifogyok az energiából a 21 km előtt, ha túltolom – így csak az utolsó 1–2 km-en 🏃‍♂️💨 tettem bele mindent, és valószínűleg a rajt óta a legjobb állapotban értem célba.
Bár persze jobban örültem volna egy olyan versenynek, ahol a fizikai határaimat feszegethetem (nem pedig az emésztési határaimat), utólag belegondolva a váratlan akadályok leküzdése is része a kihívásnak. Ez jellemezte az egész felkészülésemet, és most már magát a versenyt is. 🌄 Szóval bár az összesített és korosztályos helyezésem siralmas, én elégedett vagyok az eredménnyel. 😊
A következő lehetőség a fejlődésre pedig már június végén jön, a Zürich City Triathlonon – úgyhogy folyt. köv.! 📺"

Szóval összességében elérte a sportfoglalkozás a célját, hisz Tamás letudta a versenyt és ahogy ez lenni szokott sok mindent megtanult közben. A tiszteletet, a határokat és sok sok apróbb dolgot. Ezt adja a triatlon. Most hétvégén újabb verseny következik, ezuttal rövidtávon, gyorsabb pálya, melegebb időjárás. Hajrá Tamás!

hajrá
www.bartosteam.hu

Egy múltheti beszámoló következik, Fekszi Fruzsitól, aki eléte első triatlon versenyén vett (volna) részt. Sajno az időjárás közbe szólt és duatlon lett belőle, pedig nagyon jó lett volna kipróbálnia magát a 3 számból egymás után.

"Megvolt az első triatlon versenyem! Vagyis… majdnem. 😅 Életem első tri eseménye volt, és brutálisan izgultam a nyílt vízi úszás miatt. Amikor a verseny előtti nap a viharos szél & hullámok miatt törölték az úszást és duatlon lett a dologból, vegyes érzéseim voltak. Egyrészt azért fellélegeztem, hogy nem kell az amúgy is szeszélyes Északi-tengerben úsznom, másik oldalról viszont ez lett volna a főpróbám a Zell am See 70.3 előtt, és nagyon szerettem volna élesben, egymás után letesztelni mind a három számot.

Eredetileg futó lévén a 2 futás (run-bike-run) szerencsére a hazai pályám volt, de a bringa… hát, az egy külön történet. Par hete volt egy csúnya karambolom, azóta sokat esett az önbizalmam, úgy érzem az egyensúlyom is pocsék, a durva szél pedig ezen nem segített sokat.... Ehhez képest ironikus módon az első futás 2. kilométerénél, amikor épp az életemért küzdöttem a zandvoorti dűnék között (mert a hiedelmek ellenere Hollandia sem teljesen lapos 💀), már alig vártam, hogy végre felülhessek arra a szeles, 21 kilométeres bringakörre 🥲

Hatalmasat küzdöttem a pályán, és bár a wattok nem a legjobbak voltak, elképesztően büszkén és boldogan futottam át a célvonalon. A szélvihar ellenére imádtam minden percét, jók voltak a frissítések, és rengeteg tapasztalattal gazdagodtam - az F1 pályán tekerni pedig felejthetetlen! :D
És hatalmas köszönet Dave a felkészítésért és a támogatásért, mint mindig! 🙏😊"

Gratulálok a küzdelemhez! Nagyon szép versenyt zárt Fruzsi!
hajrá
www.bartosteam.hu

Nagyon el vagyok maradva verseny beszámolókkal. Pedig a tanítványaim sorra döntik meg a korábbi rekordjaikat. Sajnos én is el vagyok úszni és / vagy nem kapok beszámolót. :D
Én magam sem vagyok (már) az a nagyon sokat posztolós sportoló, sajnos nincs is magam részéről sok mindenről számot adjak, de azért a tanítványokról megpróbálok többet írni, mert ők meg sorra hozzák a jobb és jobb eredményeket.
Amivel nagyon adás vagyok az egy Holland félmaraton ahol két tanítványom is indult. Az egyik Domonkos Csilla a másik Fekszi Fruzsi. Utóbbi beszámolóját olvashatjátok lent. Nála egyébként most a triatlon került előtérbe és hamarosan sprint majd egy féltávot is meg fog csinálni!

"Leiden Half Marathon: Úton a 70.3 felé

A mai nap nem csak egy verseny volt a naptárban, hanem egy jó kis visszajelzés is a felkészülésemről: mivel most a triatlon köré épül minden, nem volt klasszikus futás-specifikus alapozás, „csak” a swim-bike-run hármasból érkeztem ide.

De a számok nem hazudnak: bár a bűvös 2 órán belüli idő még várat magára egy kicsit (a chip szerint 2:02:31, a Garminom szerint viszont 2:00:47!), az irány több mint biztató. 3 éve 2:22-vel kezdtem a félmaratonos pályafutásom, tavaly már 2:07 lett a csúcs, most pedig itt vagyunk a 2 óra küszöbén. Centinként, de haladok előre. Bár a hétköznapi rutin közepette ez nem is mindig látványos, ezért is jó egy-egy ilyen bónusz kihívás, mintegy (literal) “pulzus csekk” 😃

A verseny maga azért nem volt egyszerű menet. Kicsit szervezetlen is volt, sokan is voltak a 2:00s csoportban és a pacerek (pozitív splitbe hajló) tempója az első 10k-n megnyomott, mondhatni elfutottam “vakon” az elejét. A folyamatos előzgetés, logisztika pedig koncentrációt igényelt, nem volt meg az a „beleülős” ritmus. A sötét zóna ismét 14-18km között jelentkezett be: a lábaim égtek, a pulzusom az egekben, a gyomrom se vizet se zselét nem vett be hiába a meleg & folyamat szomjúság, és a démonjaim is bekopogtak, hogy miért is csinálom ezt magammal... 😃 De valahogy átküzdöttem magam ezen a szakaszon is, mondván ha most feladom, azzal kuka minden eddigi effort… az utolsó 3 kilit pedig már színtiszta dacból küzdve futottam le. Az az eufória pedig, amit a célvonalon átérve érzetem, mindenért kárpótolt 🥹

Köszönöm Dave a támogatást! 🔥🥰 A végtelenbe és tovább 🫡 nincs megállás, jön a nyári szezon, a java még hátra van🤭"

Hatalmas gratuláció Fruszinak! Nagyon szép hogy nem adta fel és azt hiszem el az elszántság fogja Őt vezetni a triatlon felé is. :)

Hajrá
www.bartosteam.hu

Sziasztok!

Adós vagyok még Domonkos Csilla tanulságos beszámolójával az első félmaratonjáról:

"Az első félmaratonom – élménybeszámoló

Az első félmaratonom előtt meglepően nyugodt voltam. Bíztam magamban, a testemben és azokban az edzésekben, amiket az elmúlt időszakban beletettem. Dáviddal átbeszéltük a tervet is, hogyan álljak neki a versenynek.
Amikor eljött a nagy nap, egy kellemes érzés fogott el. Az időjárás szinte tökéletes volt: kellemesen hűvös, egy kis tipikus holland széllel.
A rajtnál minden nagyon gyorsan történt, szinte fel sem fogtam, hogy már el is indultunk. Annak ellenére, hogy a mezőny hátsó részéből indultam, körülöttem sokan gyorsabban mentek a megszokott tempómnál, és ez engem is magával húzott.
Az első 5 km emiatt elég gyorsan ment. Próbáltam figyelni a légzésemre és a frissítésre, hogy ne pörgessem túl magam, de a tempóm így is gyorsabb lett, mint szokott.
10 km körül már éreztem, hogy ez a tempó kezd visszaütni, ezért próbáltam egy kicsit visszavenni.
15 km-nél már nehezebb volt, mint amire számítottam, de csak arra gondoltam, hogy ezt meg akarom csinálni, így mentem tovább.
20 km-nél jött a holtpont. Rosszul lettem, és éreztem, hogy a testem kezd jelezni. Nagyon bosszantott, mert igyekeztem tartani magam, de az utolsó kilométeren többször sétálnom kellett..

Végül beértem. Az érzés leírhatatlan volt: egyszerre hatalmas élmény és elképesztő kimerültség. Ennek ellenére sikerült megdöntenem az eddigi rekordjaimat.
Abban a pillanatban csalódott voltam, mert jobb eredményre számítottam. Most viszont már tudom, hogy a testem jelzett, és ezt komolyan kell venni.
A futás számomra most nagyon megmutatta, hogy mennyire az elme és a test játéka egymással.
Ez az első hivatalos félmaratonom sok mindenre megtanított: türelemre és kitartásra.
Most pihenek egy kicsit, de tudom, hogy ha tovább dolgozom, eljön az a pont, amikor könnyebb lesz és még jobban fog menni.
Az első félmaratonom inkább még elszántabbá tett."

Gratulálok Csilla! Lesz ez még jobb is! Megyünk tovább!
Hajrá
www.bartosteam.hu

Sziasztok!

Hozok nektek egy nagyon friss beszámolót. A múlt héten volt a BSZM, ahol egyik tanítványom 3-as váltóban a félBSZM-et nyomták le. Volt itt minden is, de az élmény örök. Jó eredménnyel zárni mindig boldogság nem csak neki, de nekem mint edző is.

Olvassátok írását:

"Balaton Szupermaraton beszámoló – hármas váltóban
Idén a Balaton Szupermaratonon indultunk hármas váltóban, Dezsővel és Zolival, és már az elején tudtuk: ez nem egy „ideális felkészülésből érkezős” hétvége lesz. Nehézkesen indult, mert sérülésekkel és betegséggel is küzdöttünk: influenza, láz a rajt előtti napon, közben pedig jöttek a klasszikus futós nyűgök is, lábhajlító-ín feszülés, talpproblémák, húzódások. Őszintén: volt olyan pillanat, amikor az volt a kérdés, hogy egyáltalán mennyire tudjuk ezt vállalhatóan lehozni. Pont ezért lett külön nagy értéke annak, hogy végül nagyon jól sikerült leküzdeni és menedzselni az egészet és ebből így egy kifejezetten erős, jó élmény lett.
A váltó varázsa: egyszerre pihenés és verseny.
A hármas váltó szerintem pont a legjobb kompromisszum: futsz eleget, hogy megdolgozz érte, de közben marad idő a csapatra, a frissítésre, a szurkolásra és a logisztikára is. Nálunk gyorsan beállt a ritmus: egyikünk fut, a másik kettő szervez, figyel, szurkol, fotóz, frissít — és közben minden váltópontnál ott van az az érzés, hogy „na, most jövök én”. A váltóban az is külön jó, hogy nem csak a saját futásodért felelsz: amit beleteszel, az a csapat eredménye. Ez egyszerre motiváló és fegyelmező.
Stratégia Dave-vel: okosan, kontrollban
A legfontosabb kapaszkodó az volt, hogy Dave-vel előre részletesen átbeszéltük a stratégiát, és tényleg végig egyeztettünk arról, mit, hogyan érdemes csinálni úgy, hogy a test ne szóljon közbe. A terv kulcsa: az első napos 17 kilométert nem szabad elfutni. Beosztani, kontrollban tartani, és nem hősködni — mert az első nap nem arról szól, hogy „szép tempót” futsz, hanem arról, hogy okosan átmész rajta, és másnap is legyen lábad.
1. nap: 17 km – a legnehezebb szakasz
Nekem az első nap 17 km jutott, és ez volt a legkeményebb: egy dombra föl, egy dombról le, nagy kaptatókkal, ritmust törő emelkedőkkel. Ilyen terepen könnyű túlvállalni magad, aztán megfizetni érte — ráadásul a rajt előtti állapotunk miatt ez most még nagyobb rizikó volt. Ehhez képest óriási elégedettség, hogy sikerült megoldani: 6:00 alatti átlaggal (5:58) értem be, ráadásul úgy, hogy közben volt egy extra csapatcélunk is. Az előttünk lévő csapatok három percen belül voltak, és megbeszéltük, hogy ha ésszel, kontrollban lehet, akkor próbálunk picit javítani. Hál’ Istennek ez is összejött: mindenki hozta a tervet, és összességében is sikerült olyan szintet futnunk, amit a rajt előtti állapot alapján még remélni is merész volt.
2. nap: 16 km síkon – és jött a javítás.
Második nap nekem egy teljesen más karakterű pálya jutott: gyors, sík, egyenes, 16 km. Itt már lehetett futni, nem esett jól, de a test engedte. Az eredmény is ezt mutatta: az előző napi időmön 10 másodpercet javítottam (kilométerenként). Ez apróságnak hangzik, de többnapos, váltós versenyen, sérülés és betegségmenedzsment mellett nekem ez nagyon erős visszajelzés volt: működött a beosztás, működött a stratégia, és a fegyelem kifizetődött.
A váltópontok: mini-drámák és mini-ünnepek A váltópontoknak saját hangulata van. Egyszerre feszült és vidám: mindenki figyel, mikor érkezik a futó, mikor kell átadni, mindenki számol, kapkod, nevet, segít. És amikor sikerül egy jó váltás, na az tényleg egy kis győzelem. A legjobb pedig az, amikor látod a csapattársadon, hogy „kész van”, de mégis mosolyog, mert tudja: megvan. A Balaton Szupermaraton eleve nagy élmény, de nekünk most azért lett különösen nagy, mert nem „tökéletes állapotból” jött. Betegséggel, fájdalmakkal, feszülésekkel rajthoz állni, és ebből mégis egy stabil, jó teljesítményt összerakni: ez most tényleg nagy eredmény. És ami a legjobb: Dezső és Zoli csapattársaim is nagyon jól hozták az eredményeket, mindenki beletette, amit kellett, és csapatként lett kerek az egész.
Csapatnév: Villám Mekvííín
Helyezés: 13. (összetett hely)
Összidő: 9:22"

Nagyon gratulálok mind a 3 futónak!

Hajrá
www.bartosteam.hu

Nagyon durva amit Alex Yee futott a Valencia Marathonon. Triatlonistaként, de főleg úgy hogy köze nincs (egyenlőre) a hosszútávhoz. De ha ráfekszik, szerintem egy új dimenziót nyit a jelenlegi után, ami már így is felfoghatatlan. Persze más 3,8 km úszás és 180km bringa után futni, de azért amikor magában is mennek a 42km-en a 3 perces!!! ezrek a maratonon, az nem rossz kiinduló állapot. És tudjuk hogy egyik számban sem gyenge. Én kíváncsian várom a hosszútávba való debutálását. Bár nem tudom vannak e ilyen ambiciói.

Our reaction to Alex Yee's time at the Maratón Valencia 🤯

The Olympic triathlon champion smashed his marathon PB in a stunning time of 2:06:38, becoming the second fastest British athlete behind Sir Mo Farah ⚡️

This is Yee’s second marathon, after an impressive debut at our event in April, where he finished 14th in a brilliant time of 2:11:08 after only four months of training!

STARBOY 🌟 🇬🇧

📸 2025 TCS London Marathon

Sziasztok! Van egy hatalmas elmaradásom. Mégpedig még a siófoki Balaton Maraton és félmaratonról. Hoffman Ági első alkalommal állt oda a félmaratoni távnak. Az időjárás nem volt épp kegyes hozzájuk de így is teljesítette a 21,1 km-es távot. Ami így legalább másfélszeres szorzóval ér fel. Nagyon büszke vagyok Ágira! Csak így tovább. Azóta már ki is tűztük a következő célokat, így hát megyünk is tovább.
Íme a beszámolója:

“A szombati nap elég fontos dátum volt ebben az évben számomra. Az idén 22. alkalommal megrendezett Balaton Maraton és Félmaraton rendezvényen félmaratont futottam. Az elmúlt fél évben erre készültünk Dáviddal. Hét elejétől majdnem óránként néztem az időjárás előrejelzést és napról napra rosszabb időt jósoltak szombatra. Akkor már tudtam, hogy az időjárás nem lesz kegyes, össze kell szedni magam. Rétegesen öltöztem: aláöltöző, pulóver, széldzseki, alul vastag zokni és futónadrág, csősál, sapka és kesztyű. (a kesztyű nem volt végig rajtam, de az utolsó körben fel kellett húznom). A rajtnál kicsit ijesztő volt a hideg, eléggé fáztam. Csodálatos érzés volt először elrajtolni ezen a távon, soha nem fogom elfelejteni.
A tempót sikerült egyenletesen tartanom. Az első kör szempillantás alatt lement. A gondjaim 15km környékén kezdődtek, ott kezdtem belassulni, elkezdtek fájni a lábaim. A verseny közben szépen eleredt a hó, fújt a szél és a -1 fokos hőmérséklet jóval kevesebbnek tűnt. A második körben már egyáltalán nem volt barátságos az időjárás, ami sokat kivett belőlem.
Komolyabb frissítési tervem nem volt, tudtam, hogy pici visszapótlással simán fogom tudni hozni a távot. Így is lett. A verseny előtt egy csokit ettem, az első körben 2db szőlőcukrot. 15km környékén egy pohár vizet ittam (eszméletlen hideg volt) és még 2db szőlőcukrot és még vizet. Volt nálam zselé, gumicukor és magnézium is, de nem láttam szükségét elfogyasztani őket.
Tudtam, hogy jól felkészültem, és így is lett: beértem, és azt kaptam vissza, amit a hónapok munkájába beletettem. Hatalmas élmény volt és büszke vagyok, hogy ilyen jól lehoztam.
Köszönöm a támogatást és a felkészítést Dave és megyünk tovább a következő kihívásra. 😉”

Gratulálok még egyszer Ági!

Hajrá

www.bartosteam.hu