Oláh Imre vezetői és karrier coach, mentor

Sok éven át vezetőként dolgoztam multinacionális és állami szervezetekben. Közben újra és újra találkoztam olyan emberekkel, akik ugyanazokkal a kérdésekkel küzdöttek:

- Nem érzem jól magam a munkámban, de nem tudom, merre induljak.

- Tudom, hogy változtatni szeretnék, de félek meglépni.

- Annyi célom és ötletem van, hogy végül egyik sem halad.

Őszintén szólva ezeket a kérdéseket nemcsak vezetőként láttam másoknál, hanem saját magam is átéltem.

Ezért indítom el ezt a beszélgetést/workshopot, ahol közösen gondolkodunk arról, hogyan lehet tisztábban látni, döntéseket hozni és elindulni egy önazonosabb irányba.

Ha úgy érzed, hogy most te is vagy valamelyik ismerősöd is egy ilyen időszakban van, szeretettel várlak.

https://www.facebook.com/share/p/18fFFAA86X/?mibextid=wwXIfr

A régi már nem. Az új még nem.

Ismerős érzés?

Amikor már tudod, hogy valami változni szeretne az életedben vagy a munkádban, de még nem látod tisztán a következő lépést.

Sokan élünk át ilyen időszakokat.

Kívülről minden rendben lehet, mégis ott vannak a kérdések:

❓ Merre tovább?
❓ Maradjak vagy váltsak?
❓ Honnan tudom, hogy valóban változtatni szeretnék?
❓ Mit kezdjek a bizonytalansággal?

Ezért indítjuk útjára az **Iránykeresők Körét**.

Egy kis létszámú, személyes találkozót azoknak, akik szeretnének megállni egy pillanatra, és ránézni arra, ami most foglalkoztatja őket.

📍 A-(Másik) Hely Pszichológiai Tanácsadó Központ

👥 Minimum 4 fő

💰 Ingyenes részvétel

Az első alkalom témája:

**A régi már nem. Az új még nem.**

Részletek és jelentkezés:

https://olahimre.hu/iranykeresok

Eljuthatsz Te is arra a pontra – vagy talán már el is jutottál –, amikor érzed, hogy valami nem jó a munkádban.

Nem feltétlenül drámai a helyzet. Nincs nagy összeomlás, nincs látványos konfliktus, kívülről talán minden rendben is van. Mégis egyre gyakrabban jelenik meg benned a kérdés:

„Tényleg ezt akarom még évekig csinálni?”

És rögtön utána jön a másik gondolat is:

„De mi van, ha rosszul döntök?”

A karrierváltástól való félelem nagyon emberi dolog. Nem gyengeség, nem döntésképtelenség, és nem is azt jelenti, hogy biztosan maradnod kell ott, ahol vagy.

Sokszor inkább azt jelzi, hogy fontos ponthoz értél. Egy olyan ponthoz, ahol már nem elég csak túlélni a hétköznapokat, de még nem látod pontosan, merre lenne biztonságos továbbindulni.

A legújabb blogcikkemben arról írok, mi lehet a karrierváltástól való félelem mögött: anyagi bizonytalanság, státuszvesztés, önbizalomhiány, megszokás, identitásváltás, vagy egyszerűen az, hogy az ismeretlen még túl ködös.

Nem az a cél, hogy egyik napról a másikra döntést hozz. Sokszor az első lépés az, hogy megértsd, mitől félsz valójában.

📖 Itt tudod elolvasni a cikket:
https://olahimre.hu/karriervaltas/felek-karriert-valtani-mi-van-moegoette-valojaban

Ha pedig úgy érzed, hogy régóta foglalkoztat a váltás gondolata, de újra és újra ugyanoda jutsz vissza, egy beszélgetés segíthet tisztábban látni, mi tart vissza, és mi lehetne a következő biztonságos lépés.

A kiégés sokszor nem ott kezdődik, ahol gondolnánk.

Nem feltétlenül azzal, hogy valaki már nem tud bemenni dolgozni, vagy hogy látványosan összeomlik. Sokkal gyakrabban csendesebben indul. Először csak azt veszed észre, hogy reggelente nehezebb felkelni. Aztán azt, hogy egy hétvége már nem elég a feltöltődéshez. Később már nemcsak fáradt vagy, hanem türelmetlenebb is. Olyan emberek, helyzetek, feladatok kezdenek zavarni, amelyekkel korábban még jól elvoltál.

És talán ez az egyik legnehezebb része: kívülről sokáig minden működik. Bemész, válaszolsz az e-mailekre, részt veszel a megbeszéléseken, teljesíted, amit kell. Mások talán észre sem veszik, hogy közben belül egyre távolabb kerülsz attól, amit csinálsz.

A kiégés nem egyszerű fáradtság. A fáradtság pihenés után enyhül. A kiégésnél viszont gyakran az történik, hogy hiába pihennél, nem igazán töltődsz vissza. Mintha nemcsak az energiád fogyott volna el, hanem lassan a kapcsolódásod is a munkádhoz, az emberekhez, néha önmagadhoz is.

Ilyenkor sokan magukat hibáztatják.

„Miért nem bírom jobban?”
„Mások is dolgoznak, nekem miért ilyen nehéz?”
„Lehet, hogy velem van a baj?”

Pedig sokszor nem az a kérdés, hogy elég erős vagy-e. Hanem az, hogy túl régóta működsz-e olyan terhelésben, ami már nem fenntartható. Túl régóta alkalmazkodsz-e valamihez, ami közben lassan elveszi az energiádat, a kedvedet, a türelmedet vagy az értelmet abból, amit csinálsz.

A kiégés egyik fontos üzenete éppen ez: nem gyengeséget jelez, hanem egy megbillent egyensúlyt. Azt, hogy valahol túl sok volt a nyomás, túl kevés a regeneráció, túl kevés a kontroll, az elismerés, az értelmes kapcsolódás vagy a valódi döntési tér.

És minél korábban vesszük észre, annál nagyobb eséllyel lehet még megállni, újratervezni, határokat húzni, segítséget kérni, vagy egyszerűen komolyan venni azt, amit a testünk és a belső állapotunk már régóta jelez.

Írtam erről egy részletes cikket, amelyben összeszedtem a kiégés leggyakoribb jeleit, a három alapjelét, és azt is, milyen első lépéseket érdemes megtenni, ha több pont is ismerős.

Ha mostanában gyakran érzed azt, hogy már nem csak fáradt vagy, hanem valami mélyebben is elfogyott benned a munkáddal kapcsolatban, érdemes elolvasnod.

👉 A teljes cikket itt találod: https://olahimre.hu/kieges/kieges-hogyan-ismerd-fel-es-mit-tehetsz-ellene

Nem érzem jól magam a munkámban

És mégsem történik semmi

Furcsa állapot ez. Nem az a fajta, amit könnyű megfogni vagy elmagyarázni másoknak. Inkább csak ott van a háttérben, mint egy halk, de kitartó zaj. A napjaid mennek tovább, csinálod, amit kell, kívülről talán minden rendben is van, és mégis egyre gyakrabban kapod magad azon, hogy nem vagy igazán jelen abban, amit csinálsz.

Nem feltétlenül tudod megmondani, mi változott meg. Lehet, hogy semmi konkrét. Inkább te lettél más közben, csak a helyzet maradt ugyanaz. És ettől kezd el egy kicsit feszülni minden. Nem látványosan, nem drámaian, inkább csendben, fokozatosan.

Ami igazán nehéz, az nem is maga az érzés, hanem az, hogy közben nem történik semmi. Ott van benned, hogy valami nem stimmel, de mellette ott van az is, hogy mégsem lépsz. Nem azért, mert ne látnád, hogy ez így nem jó, hanem mert túl nagy a kérdés, hogy mi lenne helyette. És amíg ez nincs meg, addig marad minden a régiben.

Nem a munkáddal van baj, hanem azzal, ahogy benne vagy

Sok beszélgetésben kiderül, hogy az „utálom a munkám” mögött ritkán egyetlen konkrét probléma áll. Inkább egy lassú eltávolodás attól, ami korábban még működött. Lehet, hogy a feladatok nem változtak, csak már nem jelentenek semmit. Lehet, hogy a környezet ugyanaz, de már nem érzed magad benne a helyeden.

És ilyenkor könnyű azt hinni, hogy valamit azonnal meg kell oldani. Hogy ki kell találni a következő lépést, meg kell hozni a döntést. Közben sokszor inkább az hiányzik, hogy egyáltalán megállj egy pillanatra, és megnézd, mi történik benned valójában.

Erről írtam egy hosszabb cikket. Nem arról, hogy mit kellene csinálni, hanem arról, hogy mi van ennek az állapotnak a mélyén, és hogyan érdemes egyáltalán elkezdeni gondolkodni rajta.

👉 Utálom a munkám – de nem merek váltani

Ha ismerős ez az érzés, lehet, hogy nem a döntéssel érdemes kezdeni, hanem azzal, hogy egy kicsit közelebb mész ahhoz, amit most átélsz.

https://olahimre.hu/karriervaltas/utalom-a-munkam-de-nem-merek-valtani

Van egy pont, amikor már látod az irányt – és mégsem indulsz el.

Amikor már nem az a kérdés, hogy merre menj.
Hanem az, hogy miért nem indulsz el.

Mert sokan eljutnak odáig, hogy nagyjából látják az irányt. Nem tökéletesen, nem minden részletével, de már elég ahhoz, hogy lehessenne vele kezdeni valamit.

És mégsem történik semmi. És ilyenkor könnyű azt gondolni, hogy fegyelem kérdése, vagy hogy „jobban kellene akarni”. Kívülről sokszor tényleg így tűnik.

Belülről viszont inkább az történik, hogy az egész hirtelen valódivá válik. Már nem csak egy gondolat, hanem valami, ami döntéseket kér. Aminek következményei vannak.

És ilyenkor már nem az a kérdés, hogy mit szeretnél. Hanem az, hogy engeded-e magadnak.

Erről írtam egy hosszabb cikket. Inkább arról, hogy mi tart vissza ebben a helyzetben, és mi történik ilyenkor bennünk, nem arról, hogy mit „kellene” csinálni.

👉 https://olahimre.hu/blog/celkituzes/amikor-mar-latod-az-iranyt-de-megsem-indulsz-el-mi-tart-vissza-valojaban

Ha mostanában te is ott vagy ebben, lehet, hogy ismerős lesz.

Amikor már látod az irányt, de mégsem indulsz el – mi tart vissza valójában? Az elején még az a nehéz, hogy túl sok minden van a fejedben. Ötletek, lehetőségek, irányok, amik között nem könnyű eligazodni. Erről szólt az első két lépés is: hogyan lesz a sok gondolatból egy tisztább kép, majd abból egy konkrétabb irány.

Hiába van sok ötlet, attól még nem lesz könnyebb.
Sokszor ott csúszik el ez az egész, hogy amikor végre lenne egy kis időnk ránézni a saját dolgainkra, akkor sem tudunk igazán mit kezdeni vele.
Nem azért, mert nincs mit átgondolni. Épp ellenkezőleg. Ott van egy csomó gondolat, elképzelés, félbehagyott irány, amit jó lenne egyszer rendesen végigvinni fejben. Csak amikor leülünk vele, valahogy mégsem áll össze.
Az egyik ötlet elkezd érdekes lenni, aztán jön egy másik, ami szintén jó lehetne. Aztán eszünkbe jut valami régebbi irány, amit talán mégsem kellett volna elengedni. És mire a végére érünk, inkább csak még több kérdés marad, mint amikor elkezdtük.
Ilyenkor sokan arra gondolnak, hogy még nincs meg a „jó” ötlet. Hogy még keresni kellene egy kicsit.
Közben meg gyakran nem az hiányzik.
Hanem az, hogy ami már ott van, végre elkezdjen különválni. Hogy látszódjon, mi az, ami tényleg fontos, és mi az, ami csak egy lehetőség a sok közül. Mert amíg ez nincs meg, addig minden egyformán húz, és közben egyik sem visz igazán előre.
Erről írtam most egy kicsit részletesebben a blogon – arról, hogy miért nem lesz a sok ötletből irány, és hol akad meg ez a folyamat a legtöbbször.
👉

Nem tudod, merre tovább? – Hogyan lesz a sok ötletből valódi irány Sok ötleted van, de nem tudod, merre indulj? Megmutatom, hogyan lesz a gondolatokból valódi irány és következő lépés.

Nem szeretem a munkám – mit jelent ez valójában, és mit kezdj vele? Van egy pont, amikor ez a mondat már nem csak egy rossz nap utáni gondolat, hanem valami visszatérő, csendes felismerés. Nem feltétlenül drámai, inkább csak ott van a háttérben. Reggel felkelsz, elindulsz, csinálod, amit kell, működik minden, de közben valahogy nincs benne az az érz....

Van az a pont, amikor már nem a munka a legnehezebb… hanem az, hogy reggel leülsz a gép elé, és egyszerűen nincs benned semmi.

Nézed a képernyőt, pörögnek a feladatok, jönnek a levelek, csinálod, amit kell — és közben ott van egy furcsa, nehezen megfogható feszültség. Nem feltétlenül utálod, amit csinálsz. Nem is biztos, hogy bármi „látványosan rossz”. Kívülről akár még rendben is van minden.

Csak valahogy már nem te vagy benne.

Sok emberrel beszélgettem már erről, és ami meglepő, hogy nem ott kezdődik, hogy „karriert akarok váltani”. Hanem ott, hogy valami lassan elcsúszik. Először csak fárasztóbb, aztán egyre kevésbé érdekel, végül pedig már inkább csak viszed tovább, mert „így szokás”, meg mert biztonságos.

És közben megjelenik egy másik gondolat is, amit sokan próbálnak elnyomni:
mi van, ha ez már nem az én utam?

Ez nem egy hirtelen felismerés. Inkább egy folyamat, ami hónapok, néha évek alatt áll össze — és pont ezért nehéz komolyan venni. Mert nincs egy pont, ahol egyértelműen ki lehetne mondani: „most kell változtatnom”.

A legtöbben ilyenkor nem lépnek. Nem azért, mert nem látják, hogy valami nem oké, hanem mert túl nagy a tétje. Ott van a fizetés, a megszokott élet, az a sok minden, amit felépítettél. És ez teljesen érthető.

De van egy kérdés, amit ilyenkor érdemes nem eltolni:

mi történik, ha minden így marad?

Ez az a pont, ahol a legtöbb ember először kezd el igazán gondolkodni. Nem azon, hogy „mit kellene csinálnom helyette”, hanem azon, hogy mi az, ami már most sem működik.

A blogban ezt a folyamatot bontom ki részletesen — nem sablon tanácsokkal, hanem úgy, ahogy ez valójában történik emberekben. Honnan lehet felismerni, hogy valóban váltani kell, miért olyan nehéz ez a döntés, és hogyan lehet elindulni anélkül, hogy az ember fejjel menne a falnak.

Nem kell most döntened.

Lehet, hogy az első lépés csak annyi, hogy végre őszintén ránézel arra, ami van.
👉 A teljes cikket itt találod:

Nem szeretem a munkám – mit jelent ez valójában, és mit kezdj vele? Van egy pont, amikor ez a mondat már nem csak egy rossz nap utáni gondolat, hanem valami visszatérő, csendes felismerés. Nem feltétlenül drámai, inkább csak ott van a háttérben. Reggel felkelsz, elindulsz, csinálod, amit kell, működik minden, de közben valahogy nincs benne az az érz....

Van egy pont az álláskeresésben, amikor már nem az a furcsa, hogy nem jön válasz.

Hanem az, hogy te közben mindent csinálsz.

Frissíted a CV-det, próbálod jobban megfogalmazni magad, beszélsz emberekkel, nézed a LinkedIn-t, elmész interjúkra is néha. Kívülről teljesen rendben van a folyamat.

És mégis ott van egy érzés, amit nehéz kimondani.

Hogy valahogy nem áll össze.

Nem történik semmi igazán. Csak telik az idő, és egyre nehezebb ugyanazzal az energiával nekiindulni a következő körnek.

Ilyenkor sokan elkezdik magukban keresni a hibát. Hogy biztos nem elég jó a CV, nem mondtak el valamit jól az interjún, vagy egyszerűen csak nem elég jók.

A legtöbbször nem ez történik.

Hanem az, hogy az álláskeresés ma már egészen máshogy működik, mint ahogy sokan gondolják. És ezt ritkán mondja ki bárki.

Erről írtam egy hosszabb cikket. Arról, hogy miért húzódik el ennyire, milyen mintáka lehet felismerni újra és újra, és mi az, ami ténylegesen különbséget csinál két hasonló tudású ember között.

Ha most benne vagy ebben, lehet, hogy magadra ismersz benne.

https://olahimre.hu/blog/karriervaltas/allaskereses-2026-ban-miert-tart-akar-egy-evig-es-min-mulik-valojaban