Komarnicki.hu

EZ TÖRTÉNT...
1938. június 12-én a Magyar Turista Szövetség Esztergomban tartott ünnepi vándorgyűlésével fejeződött be a jubiláló szervezet legnagyobb megmozdulása, a Szent István Turista Vándorlás.

Hosszú hónapok, sőt majdnem évek óta szakadatlanul tartó előkészítő munka után 1938 márciusának végén vette kezdetét, és június 6-án ért célba az akkor huszonöt éves Magyar Turista Szövetség nagyszabású vállalkozása, amelyhez hasonlót addig még nem jegyeztek fel a turistaság annaleseibe. A vándorlás zárásaként Esztergomban, Szent István szülővárosában ünnepi vándorgyűlés került megrendezésre.

A Magyar Turista Élet erről is beszámolt az 1938. június 30-i számában.
"A Magyar Turista Szövetség Szent István vándorlását az elmúlt vasárnap Esztergomban, Szent István szülővárosában tartott vándorgyűléssel zárta le. A turista közönséget Esztergomban a pályaudvaron Brenner Antal városi főjegyző vezetésével ünnepélyesen fogadták. A két Szent István vándorbotot vivő Zsembery Gyula és Vörös Tihamér vezetésével zeneszóval vonultak be a turisták a hősi emlékhez, amelyre Papp Dénes szövetségi alelnök tett le koszorút.
Istentiszteletek, majd az ásatások megtekintése után a városháza nagytermében tartották meg a vándorgyűlést, amelyen megjelent Radocsay László főispán és Frey Vilmos alispán, a kereskedelemügyi minisztérium és más polgári és katonai hatóságok egy-egy képviselője.
A termet zsúfolásig megtöltő közönség előtt Zsitvay Tibor dr. titkos tanácsos, a szövetség védnök-elnöke mondta el ünnepi beszédét, a Szent István-vándorlás irányító eszméiről. A szövetségnek ez volt az első országos vándorlása, amely bebizonyította, hogy a trianoni határon belül eddig csak szűk körben ismert természeti szépségek vetekszenek a külföldi és a hírverés révén tömegeket vonzó idegenforgalmi értékekkel."

Glatz Gyula, Esztergom polgármesterének üdvözlő beszéde és a város nevezetességeit bemutató előadása után Zsemberi Gyula ismert***e a vándorlás lefolyását és a hozzá fűződő ünnepségeket. Végül Zsitvay Tibor kiosztotta a vándorláson részt vett egyesületeknek és egyéneknek az arany, ezüst és bronz emlékérmeket. A vándorgyűlés a Magyar Király szállóban tartott társas ebéddel zárult.
Délután az érdeklődők a vaskapui Brilli Gyula menedékházhoz t***ek kirándulást.

Az archív képeket Szűcs Gábor, MÁV mérnök (későbbi főtanácsos) készít***e, aki a vándorlás során a legtöbb túranapot teljesítők, és – nem mellesleg – a szövetség erre az alkalomra meghirdetett fénykép-pályázata nyerteseinek egyike volt. Halála után az özvegye az akkor készült képeit dr. Vizkelety Lászlónak (Lokomotív Turista Egyesület) adta, és az ő családjának jóvoltából volt alkalmam azok archiválására.

Korábban
A Vándorlás indulása az Írott-kőről (1938. március 20.):
https://www.facebook.com/komarnicki.hu/posts/pfbid06a1rLeApFRhZ1B7wtc8BxGsTWgwuZ8w7pYQ4F5A7unMTy8pCQsyKzFnZtaU1SRnPl
A Vándorlás indulása a Tolvaj-hegyről (1938. március 25.):
https://www.facebook.com/komarnicki.hu/posts/pfbid02fPDq3xWnPnEhRyJ2w89t3v5Y27RZ6UWmBa1MhBNsKizpnvtqgmhD2vewh7YED82Pl
A Vándorlás vége Dobogókőn (1938. június 6.):
https://www.facebook.com/komarnicki.hu/posts/pfbid0UKSFZ16tbWWovaLqZE4mSyWvCHECrwaZDojsj1Z5qNJCDaCvMAUhfGs4JCrftPZYl

Ha ezt a bejegyzést érdekesnek találod, kedveld az oldalt is, ha még nem t***ed meg. Kövesd, hogy értesülj az újabbakról. A bejegyzésre való reagálásoddal és a poszt megosztásával segíted az oldal szélesebb körben való megismertetését.
🙏 Köszönöm! 🙏

Képek: Szűcs Gábor, Magyar Turista Szövetség Hivatalos Értesítő

EZ TÖRTÉNT...
1907. június 12-én volt a Trisul (7120 m) első megmászása.

A Kumaun-Himalájában (India, Bageshwar, Uttarakhand) a Nanda Devi tömbjétől délnyugatra található hegyet már 1905 őszén szemrevételezte a nyugati és a déli oldalról Tom George Longstaff, aki korábban már több feltáró expedíciót is vezetett a Himalája és Tibet hegyei közé.

1907 tavaszán Tom Longstaff visszatért Charles Bruce és A. L. Mumm társaságában. Velük tartott két hegyivezető, Alexis Bocherel és Henri Bocherel, valamint több gurka katona is. Most északról, a Rishiganga-völgy felől közelítették meg céljukat a hegy keleti oldalán lévő Trisul-gleccserhez. Innen végül az északkeleti hegyoldalon és az északi gerincen Tom Longstaff és a Bocherel testvérek, valamint a gurka Karbir jutottak fel a legmagasabb pontra.

Ez a csúcs volt huszonegy éven át a legmagasabb az addig sikeresen megmászott hegyek listáján.
A Trisul tömbje három oromból áll. A főcsúcstól délre elhelyezkedő két alacsonyabb mellékcsúcsra 1960-ban egy jugoszláv expedíció tagjai másztak fel a Trisul II (6690 m) és a Trisul III (6007 m) közötti nyeregből azok déli illetve északi gerincein.

Ha ezt a bejegyzést érdekesnek találod, kedveld az oldalt is, ha még nem t***ed meg. Kövesd, hogy értesülj az újabbakról. A bejegyzésre való reagálásoddal és a poszt megosztásával segíted az oldal szélesebb körben való megismertetését.
🙏 Köszönöm! 🙏

Kép: draskd (Flickr)

EZEN A NAPON...
1935. június 12-én hunyt el Pfinn József.

A jeles építészmérnök, a Kassa-Oderbergi Vasút (KSOD) főmérnöke 1861-ben született. A neve vélhetőleg nem mindenki számára mond valamit, de az általa tervezett két jól ismert turistaház képét látva majd már hozzá tudják kötni.

Vasútmérnöki munkája mellett turista létesítmények terveivel is foglalkozott. 1895-ben készített egy érdekes tervet, amely a Tengerszem-csúcs elérését t***e volna könnyebbé. A Csorbai-tótól a Menguszfalvi-völgyben lévő Békás-tavakhoz fogaskerekű vasutat, onnan pedig kötélpályát tervezett a Hunfalvy-hágóba. A jelentős költségvetésű terv megvalósítását a bizalmatlanság és műszaki problémák is hátráltatták. Végül a természetvédelmi megfontolások, majd az I. világháború okozta gondok a terv elvetéséhez vezettek. Annak idején a tervről a Turisták Lapjában lehetett olvasni.

Pfinn József lelkes turistaként a köz érdekében is dolgozott, mint a Magyar Turista Egyesület választmányi tagja (1897-1926), 1917-től pedig a Magyar Turista Szövetség munkabizottsági tagja és műszaki bizottságának elnöke volt.

Ő volt a Fátra-Kriván csúcsán lévő Majláth-menedékház (1895), a Dobogókőn álló első báró Eötvös menedékház (1898) és a Magas-Tátra Kis-Tarpataki-völgyében felépített Téry-menedékház (1899) tervezője is. Az utóbbi két épület munkáit személyesen felügyelte.

Sokat túrázott a Magas-Tátrában és a Fátrában, és az ezekről a Turisták Lapjában megjelent cikkeit a saját fényképei illusztrálták. Ő készített utoljára képet a Krivánon II. Frigyes Ágost szász király emlékére állított obeliszkről, mielőtt azt a pánszláv mozgalom aktivistái le nem döntötték.

Nevét a Téry-menedékház felett, a Markazit-torony délnyugati gerincén lévő Pfinn-kilátó (2019 m, ma Pfinnová kopa) őrzi az épület elkészülése óta.

Ha ezt a bejegyzést érdekesnek találod, kedveld az oldalt is, ha még nem t***ed meg. Kövesd, hogy értesülj az újabbakról. A bejegyzésre való reagálásoddal és a poszt megosztásával segíted az oldal szélesebb körben való megismertetését.
🙏 Köszönöm! 🙏

Képek: az egyik korabeli képeslapon a Pfinn-kilátó elnevezés is látható (magángyűjtemény), saját fotó, Turisták Lapja (1899)

EZEN A NAPON...
1917. június 12-én hunyt el Budapesten Dr. Posewitz Tivadar, orvos, geológus, a Magas-Tátra történetének egyik jeles kutatója és turista kalauzainak írója.

Posewitz Tivadar 1851. december 2-án született Szepesiglón. Felsőfokú tanulmányait a Budapesti Tudományegyetemen végezte, ahol 1874-ben orvosi oklevelet szerzett. Ezt követően három évig geológiát tanult Freiberg bányászati akadémiáján. 1879-ben katonaorvosként Holland Kelet-Indiába utazott, ahol 1884-ig minden szabadidejét később jelentőssé vált földtani-geológiai kutatásokkal töltötte el Borneó szigetén. Erről a munkájáról számos közleményben, valamint az 1889-ben Berlinben kiadásra került könyvében számolt be.

Miután hazatért, a Magas-Tátra vidékét térképezte. 1887-ben a Magyar Királyi Földtani Intézet állományába lépett, mint segédgeológus. 1897-ben osztálygeológussá, majd 1908-ban főgeológussá nevezték ki.
Legjelentősebb szakmai publikációjának a "Petróleum és aszfalt Magyarországon" című tanulmányát tekintik. Fontos kutatása volt még az Iglói harmadkori medence és a Máramaros vidéki homokkőterület geológiai felvételezése.

Posewitz Tivadar tagja volt a Magyarországi Kárpátegyesületnek, 1888-tól a Budapesti Osztály választmányi tagja. Az osztály kilépése után 1891 és 1897 között ő képviselte az MKE-ban a más egyesülethez nem tartozó fővárosi tagokat. 1889-tól 1913-ig tagja volt a központi választmánynak, majd az Építő Bizottságban tevékenykedett. 1898-tól a Magyar Turista Egyesület Tátra osztálya is választmányi tagjának választotta. Az 1913-ban megalakult Magyar Turista Szövetség első vezetőségében is helyet kapott.

Jelentős érdemeket ért el a Magas-Tátra magyar és lengyel oldalának történeti kutatásával. Figyelemmel kísérte a turista forgalmat, valamint statisztikai adatokat közölt a menedékházak és a csúcsok látogatottságáról. Kutatta a régi tátrai földrajzi neveket és a kincskeresőkről fennmaradt legendákat, valamint szervezeti ügyekkel is foglalkozott. Az ezekkel kapcsolatos írásait az MKE évkönyveiben, a Karpathen-Post, a Zipser Bote és egyéb hazai folyóiratok hasábjain közölte.

"A Magyarországi Kárpátegyesület története fennállása óta" című terjedelmes írásában megírta az egyesület megalakításának körülményeit és a húszéves működésének jelentősebb eredményeit, valamint felsorolta az összes turista alkotását. Az MKE 1894-es évkönyvében megjelent cikk különlenyomatként is kiadásra került.
A Tátra régi kutatóiról írt hosszas értekezése az MKE 1913-as és az 1914-es évkönyveiben, valamint különlenyomatban is megjelent.

A hegységről írt útikalauzaival hozzájárult annak széles körben való megismertetéséhez.
- A Szepesség, Magas Tátra és a Szepesi Középhegység (Budapest, 1898)
- Reisehandbuch durch Zipsen, Hohe Tátra und Zipser Mittelgebirge (Budapest, 1898)
- A magas Tátra és a szepesi középhegység. Gyakorlati útmutató a természet kedvelői részére (Kassa, 1904-ben és 1909-ben)

A hatvanöt éves korában elhunyt jeles kutató nekrológja a Turisták Lapja 1917-es évfolyamában jelent meg.

Ha ezt a bejegyzést érdekesnek találod, kedveld az oldalt is, ha még nem t***ed meg. Kövesd, hogy értesülj az újabbakról. A bejegyzésre való reagálásoddal és a poszt megosztásával segíted az oldal szélesebb körben való megismertetését.
🙏 Köszönöm! 🙏

Kép: Földtani Közlöny

EZEN A NAPON...
Ötvenkét éve, 1974. június 11-én született Budapesten Nedeczky Júlia. A jó isten éltesse!

A szakmáját tekintve pszichológus, és több zenekar klarinétosa nem mellesleg a szó szoros értelmében az első magyar nő, aki egy nyolcezres csúcsra felmászott (a társnője valamivel később ért fel a Gasherbrum II tetejére).

Egy 2018 novemberében vele készített beszélgetésből megtudhattuk hogyan került a hegymászók közé, és ezt követően milyen volt az élet női szemmel nézve nyolcezer méter felett.
http://www.csupasport.hu/archivum/az-elet-nyolcezer-meter-felett-16457
Ugyanebben a témában 2021-ben is megjelent egy vele készített interjú:
https://noizz.hu/big-stories/interju-nedeczky-juliaval-az-elso-magyar-hegymaszonovel-aki-8000-meter-felett-jart/53c26v0
Legutóbb egy szintén érdekes interjú készült vele "Apró lépéseivel nagyszerű dolgokra képes az ember" címmel, ami a Magyar Kurír weboldalán is olvasható:
https://www.magyarkurir.hu/hirek/apro-lepeseivel-nagyszeru-dolgokra-kepes-az-ember-interju-nedeczky-julia-hegymaszoval

2020-ban Koncz Ákossal tervbe vette a Sh**ha Pangma első magyar megmászásának újabb kísérletét, de azt a kialakult pandémia végül felülírta.
[Mint ismert, 1987 őszén az első magyarok a legkisebb nyolcezresnek nem a főcsúcsán, hanem csak a középső mellékcsúcsán jártak. Azóta több sikertelen kísérlet is indult erre, de csak a Central-Peak egy újabb megmászása sikerült, amit Lesták Erzsébet végzett el 2013 őszén.]

Nedeczky Júlia 2021 őszén egyik szereplője volt annak a filmforgatásnak, amely az Eötvös lányok százhúsz évvel azelőtti korszakos teljesítményét, a Tofana di Rozes (3225 m, Dolomitok) délnyugati falának első átmászását dolgozta fel.
[A film ötlete egyébként már a száz éves évfordulóra felmerült és annak az egyik szereplője szintén Ő lett volna, de a film elkészítése végül - vélhetőleg anyagi okokból - elmaradt.]
Ezzel kapcsolatban több beszélgetés is történt vele. Ezek közül íme kettő.
- http://royalmagazin.hu/kozelet/interju/56571-tudat-alatt-mindig-is-hegymaszo-voltam
- http://www.csupasport.hu/hegymaszas/nedeczky-julia-is-az-eotvos-expedicioban-55138
Mostanában az Andok magas csúcsainak felfedezését tervezgeti.

Nedeczky Júlia magasabb csúcsokon történt sikerei az alábbi oldalakon található adatbázisaimban vannak rögzítve.
Magyarok 5000-es csúcsokon:
http://komarnicki.hu/page.php?31
Magyarok 6000-es csúcsokon:
http://komarnicki.hu/page.php?21
Magyarok 8000-es csúcsokon:
http://komarnicki.hu/page.php?26

Ha ezt a bejegyzést érdekesnek találod, kedveld az oldalt is, ha még nem t***ed meg. Kövesd, hogy értesülj az újabbakról. A bejegyzésre való reagálásoddal és a poszt megosztásával segíted az oldal szélesebb körben való megismertetését.
🙏 Köszönöm! 🙏

Kép: Femcafe - Inspirláló nők 2025

EZEN A NAPON...
1913. június 11-én született Brienz-ben (Bern kanton) Albert Eggler.

A jeles svájci hegymászó édesapja közjegyző volt, ezért ő is ebben az irányban folytatta felsőfokú tanulmányait, jogot hallgatott Bernben és Berlinben, majd a szakvizsgája letétele után szintén az ügyvédi pályára lépett.

Már fiatal gyerekként járta a hegyeket az édesapjával, és megtanult síelni is. Hegymászó pályafutása a berni egyetemen kezdődött, amikor 1934-ben az ott működő Akadémiai Alpin Club tagja lett. A Berni-Felföld és a Mont Blanc csoport számos csúcsát megmászta. A svájci hadseregben a hegyi vadászok kiképzője volt.

A hegymászó és a katonaságnál végzett tevékenysége alapján nevezték ki 1955-ben a Svájci Everest–Lhotse Expedíció vezetőjének, amelynek tagjai a következő évben elvégezték a Lhotse első megmászását (május 15.), valamint a csapat másik négy tagja az első európaiak voltak az Everest második (május 23.) és harmadik (május 24.) elérése során. Erről, az abban az időben egyedülálló dupla sikerről a "Gipfel über den Wolken - Lhotse und Everest" című könyvében írt, ami több nyelven is kiadásra került.

Albert Eggler 1964 és 1967 között a Svájci Alpin Club elnöke, 1968-tól 1972-ig a Hegymászó Szövetségek Nemzetközi Uniója (UIAA) elnöke, 1987 és 1993 között az Alpesi Kutatások Alapítvány elnöke volt. Emellett ő vezette a svájci Katonai Lavina Szolgálatot is.
Érdemdús tevékenysége elismeréseként a Svájci Alpin Club a tiszteletbeli tagjának választotta.

A jeles expedícióvezető még sok éven át járta a hegyeket, többek közt hetvenhét évesen mászta meg a Rüttelhorn 5c nehézségű délkeleti gerincét.
1998. augusztus 25-én hunyt el Simmenfluh-ban (Berner Oberland) nyolcvanöt éves korában.

Ha ezt a bejegyzést érdekesnek találod, kedveld az oldalt is, ha még nem t***ed meg. Kövesd, hogy értesülj az újabbakról. A bejegyzésre való reagálásoddal és a poszt megosztásával segíted az oldal szélesebb körben való megismertetését.
🙏 Köszönöm! 🙏

Képek: Alpinfo, Amazon, SSAF, Himalayan Ascent

EZEN A NAPON…
2022. június 11-én hunyt el a Tátralomnicon lévő otthonában Gejza Haak, a szlovák hegymászás magyarok között is sokak által ismert jeles egyénisége.

Gejza Haak 1944. május 13-án született Dobsinán. Már tinédzser korában elkezdett hegyet mászni, és tizenhat évesen a Kassai Hegymászó Klub tagja lett. Sokat járt a Magas-Tátrába, ahol számos nehéz és új utat is megmászott. Úgy ismerte a hegység minden zegét-zugát, mint a tenyerét.
1969 és 2005 között aktív hegyimentő volt, és éveken át vezette a Hegyi Mentőszolgálat (Horská záchranná služba, HZS) tevékenységét, de még nyugdíjba vonulása után is gyakran ott volt a szervezet ótátrafüredi irodájában. Sokszor segített a magyar hegymászóknak és a magashegyi turistáknak az ismereteivel és a szállások foglalásában.

De nem csak a Magas-Tátrában tevékenykedett, gyakran mászta az Alpok magasabb csúcsait és nehéz mászóútjait, 1971-ben tagja volt a sikeres csehszlovák Nanga Parbat expedíciónak is.
2015-ben Dobsina díszpolgárának választották.

A hetvennyolc éves Gejza Haak halála minden ismerősét és a hegymászó közösségeket is megrendít***e.

Ha ezt a bejegyzést érdekesnek találod, kedveld az oldalt is, ha még nem t***ed meg. Kövesd, hogy értesülj az újabbakról. A bejegyzésre való reagálásoddal és a poszt megosztásával segíted az oldal szélesebb körben való megismertetését.
🙏 Köszönöm! 🙏

Kép: Alexander Luczy

TOVÁBB FRISSÜLT A 6000-es ADATBÁZISOM
Egy másik mai bejelentés szerint valószínűsíthetően Pakisztánban is történt újabb első magyar megmászás, az Eupolisz csapata feljutott a Khosar Gang (6046 m) csúcsára.

Két pakisztáni kötélrögzítő vezetővel és három segítővel június 3-án másza meg a csúcsot dr. Nagy Balázs túravezető csapata: dr. Lopata Anna, dr. Sztrókay Eszter, dr. Tomcsányi Barbara és Kálmán-Pikó László.

Gratulálok a sikerhez, a nevek felkerültek a "Magyarok 6000-es csúcsokon adatbázisomba.
http://komarnicki.hu/page.php?21

Az Eupolisz híradása
Újabb csúcssiker, most éppen É-Pakisztánban! A Karakoramban túrázó csapatunk megmászta a hatalmas Jégtök (Khosar Gang, 6046 m) jeges lejtőit és fentről ráláthatott a Föld legszabdaltabb magas hegyvilágára. A Shigar völgy fölé majd’ 4000 méterrel emelkedő hegytömbön 4 éjszakát töltöttek: az óriás Baltoro és Biafo gleccserek olvadékvizeit befogadó völgytalptól először a havasi rétek legelőit érték el, majd egy már hófoltos geincen állították fel a 2. tábort. Innen (a Mont Blanc magasságából) meredek, kötéltechnikát is igénylő menet következett a tető alatt 800 méterrel fekvő legmagasabb éjszakázóhelyig. Ebben a magasságban már a jég az úr, nem is akármilyen meredekséggel! A tető elérése ugyanis ilyen szint mellett alig több, mint másfél kilométernyi havas-jeges mászást igényelt - végig használatban is voltak a kötelek és mászóeszközök. Az 5 fős (alighanem első magyar) csúcselérő Eupolisz-csoport tapasztalhatta, hogy a Jégtököt alaposan meglékelte a felmelegedés. Idén még senki nem járt fenn, így a balti és hunza segítőket is meglepte, hogyan esik szét, tagolódik járhatatlan jégszirtekre és hasadékokra a jégkupola. Visszatérve Baltisztán fővárosába, Skarduba, nem kis meglepetésre zenés fogadtatás és örömkoszorúk fogadták a forró zuhanyra vágyó csapatot.

Kép: dr. Nagy Balázs (Eupolisz), a továbbiak: https://www.facebook.com/eupolisz/posts/1410104681140831

FRISSÜLT A 6000-ES ADATBÁZISOM
Az egyik mai bejelentés szerint nagy valószínűséggel első magyar megmászás történt a Kyajo Ri (6151 m) csúcsán.

Június 9 -én a 20 éves balatonboglári illetőségű Csákvári Milosákovics Bálint egy helyi iroda két vezetőjének társaságában mászta meg a "trekking csúcsok Ama Dablamja" csúcsát.

Gratulálok a fiatalember kiemelkedő teljesítményéhez, amely feltöltésre került az általam vezetett "Magyarok 6000-es csúcsokon" adatbázisba.
http://komarnicki.hu/page.php?21

Kyazo Ri, also spelled Kyajo Ri, is a mountain in Nepal.
https://en.wikipedia.org/wiki/Kyazo_Ri

Kapcsolódó
Bálint tavaly januárban az Uhuru csúcsán (5895 m) járt. Erről a sikeréről itt lehet újra olvasni:
https://www.facebook.com/komarnicki.hu/posts/1011051754380405

Ha ezt a bejegyzést érdekesnek találod, kedveld az oldalt is, ha még nem t***ed meg. Kövesd, hogy értesülj az újabbakról. A bejegyzésre való reagálásoddal és a poszt megosztásával segíted az oldal szélesebb körben való megismertetését.
🙏 Köszönöm! 🙏

Képek: Csákvári Milosákovics Bálint, Sherpa Khumbiyila Adventures

EZEN A NAPON...
Huszonhat éve, 2000. június 10-én született Pakalában (India, Telangana) Malavath Purna, az Everest mindmáig legfiatalabb női elérője. A jó Isten éltesse!

Az iskolát a Telangana Social Welfare Residential Educational Institutions Society egyik intézményében végezte. Közben a szövetség titkára felismerve tehetségét, őt is meghívta a szervezet fiatalok részvételével induló Everest programjába.
A Föld legmagasabb hegyére való feljutás előtti felkészülést Ladakh-ban és a Dardzsiling környékén lévő hegyek közt végezték a Himalayan Mountaineering Institute (Darjeeling) vezetőivel.

A TSWREIS által szervezett Everest expedícióban a tizenhárom éves Malavath Purna (Poorna) és a tizennyolc éves Sadhanapalli Anand Kumar 2014. május 25-én jutott fel a csúcsra a tibeti normál úton pótlólagos oxigén használatával.

Malavath Everest sikerének történetéről 2017-ben film is készült "Poorna: Courage Has No Limit" címmel, amit Rahul Bose rendezett.

Az ifjú hölgy 2014 óta az Everest legfiatalabb női csúcsmászója (13 év, 11 hónap, 15 nap), egyben a csúcs legfiatalabb indiai elérője is.

Malavath Purna a középiskola elvégzése után a Minnesottai Állami Egyetem hallgatója lett Mankatoban.
2016-ban a Kilimandzsáró (Afrika), 2017-ben az Elbrusz (Európa), majd 2019-ben az Aconcagua (Dél-Amerika), a Carstenz Pyramid (Puncak Jaya, Óceánia) és a Mount Vinson (Antarktika) csúcsait is megmászta. 2019 tavaszán megkísérelte a Denali, Észak-Amerika legmagasabb csúcsára való feljutást is, ami végül 2022. június 5-én sikerült neki, ezzel teljesít***e a "Seven Summits" kihívását.

Kapcsolódó
Mint ismert, az Everest csúcsán legfiatalabbként az amerikai Jordan Romero (13 év, 10 hónap, 10 nap) állt 2010. május 22-én, szintén a tibeti oldalról oxigénpalackkal feljutva (az akklimatizációja során az egyik szemtanúja volt annak a jégomlásnak, ami Várkonyi László 2010. április 26-i halálát okozta).

Ha ezt a bejegyzést érdekesnek találod, kedveld az oldalt is, ha még nem t***ed meg. Kövesd, hogy értesülj az újabbakról. A bejegyzésre való reagálásoddal és a poszt megosztásával segíted az oldal szélesebb körben való megismertetését.
🙏 Köszönöm! 🙏

Kép: Malavath Poorna