24/09/2026
Egyesületünk Esztergomi Triatlon KSE - Csigafutás Szakosztályának sportolója, DrCsászár-Szabó Veronika pár nap múlva megkezdi nagy kalandját az ikonikus Spartathlon-on. Nagyon szurkolunk neked ès küldjük neked az erőt Roni itthonról 👏👊💪👏💗
DrCsászár-Szabó Veronika ultrafutó és elit Spartan Race versenyző a célvonalon!
1. Mikor kezdtél futni, és hogyan jutottál el az ultrázásig?
Sajnos a húszas éveim közepéig semmilyen sportot nem űztem. Az állatorvosi egyetem lelkileg megterhelő vizsgaidőszakai alatt kezdtem el futni, és elég hamar beleszerettem: megtaláltam benne a számomra tökéletes stresszlevezetést, ami azóta is végigkísér.
Az első néhány évben kizárólag aszfalton futottam, és szépen, fokozatosan haladtam felfelé a távokban. Apukám ultrafutó világa akkoriban még „csak” a 6 órás versenyek határáig szippantott be.
2017-ben aztán hosszú időre lecseréltem az aszfaltcipőt terepre és akadályokra: egészen 2023-ig elsősorban a terep- és akadályfutás világában versenyeztem. Persze ott is hamar kiderült, hogy engem leginkább a hosszú távok vonzanak: az ultra távú akadály- és terepversenyeket szerettem a legjobban, és ezeken értem el a legszebb eredményeimet is.
2023-ban aztán újra visszataláltam az aszfalthoz. Emlékszem, az első “ilyen”versenyemen még szabályosan unatkoztam, és kerestem az akadályokat. Aztán rájöttem, hogy akadályok nélkül is lehet ezt nehezíteni, csak elég sokáig kell futni. :) Így találtam vissza az ultrafutáshoz, ezúttal már a 6 órás határon túl.
2. Mit csinálsz, amikor éppen nem futsz?
Állatorvos vagyok, kisállatgyógyászattal foglalkozom, és a saját rendelőnkben dolgozom Érden. A hivatásom, azon belül is a macskagyógyászat mondhatni a legfontosabb része az életemnek, így ezen a területen előadásokat is tartok gazdiknak és szakmai közönségnek egyaránt. Jelenleg a kisállatgyógyász specialista szakállatorvosi képzést is végzem, és kezdő Spartan Race versenyzőknek Spartan akadálytréningeket is tartok, így a rendelő, a folyamatos tanulás és a futás mellett nem sok szabadidőm marad- de én így szeretem: ha van nyüzsgés, pezsgés, és folyamatosan történik körülöttem valami. :)
3. Melyik futóeredményedre vagy élményedre vagy a legbüszkébb?
A korábbi időszakból az első Spartan Race Ultra versenyem az egyik legemlékezetesebb, ahol szakadó esőben, sárosan, több mint 55 kilométer, 3000 méter szintemelkedés és 65 akadály teljesítése után elit női 2. helyen értem célba. Talán ott éreztem meg először igazán, hogy a hosszú, kemény versenyek az én világom. Az utóbbi évekből pedig két idei eredményemnek van különös helye: a Ho-Ho 100 mérföldes verseny, ahol sikerült megszereznem az egyenes ági Spartathlon-kvalifikációt, illetve a májusi 24 órás versenyem, ahol 221,6 kilométert teljesítettem. Mindkettő fontos mérföldkő volt számomra a Spartathlon felé vezető úton.
4. Hogyan készülsz a Spartathlonra- edzővel vagy saját terv alapján?
Több mint egy éve Barát Gabi az edzőm, így természetesen vele készülök a Spartathlonra is. Nagyon sokat jelent számomra, hogy teljes bizalommal rá tudom bízni a felkészülésemet, és nekem tényleg csak az a dolgom, hogy megcsináljam, amit aznapra kitalált nekem. Az elmúlt egy év eredményei is megerősítettek abban, hogy nagyon jól működünk együtt.
Számomra az is fontos volt, hogy megismerjem magát a pályát: augusztusban egy barátnőmmel kerékpárral jártuk be az útvonalat. Szerettem volna úgy odaállni szeptemberben a rajthoz, hogy az előttem álló 246 kilométer már ne legyen teljesen ismeretlen.
5. Hányadik Spartathlonod lesz, és mi a célod idén?
Ez lesz az első Spartathlonom. Az elsődleges cél természetesen az, hogy eljussak Spártába, és utána is szeressem az ultrafutást! :D
Őszintén megmondom, pár évvel ezelőtt még az sem fordult meg a fejemben, hogy egyszer én is ott állhatok majd ennek az ikonikus versenynek a rajtjában, így azt sem igazán tudom megsaccolni, mi lehet számomra a reális cél. Tisztelem ezt a távot, a pályát és már önmagában azt a lehetőséget is, hogy kijuthattam, úgyhogy nagyon várom a versenyt! Szeretném megélni minden egyes percét, és olyan élményként célba érni vele, amit örökre magammal vihetek.
6. Miért fontos neked a Spartathlon, mit jelent számodra ez a verseny?
Az ultrafutásban mindent megtaláltam, ami számomra fontos: a mentális kikapcsolódást, amire a gyógyítás mellett szükségem van, a folyamatos fejlődés lehetőségét és az újabb kihívásokat, amelyek mindig kiléptetnek a komfortzónámból.
A Spartathlon számomra mindennek egy következő, különleges szintje. Vonz maga az ország, a története, az útvonal, a nehézsége és az, hogy valószínűleg olyan határaimmal is találkozom majd, amelyeket még nem ismerek. És közben 246 kilométeren keresztül megkapom azt is, amire a hétköznapokban, a betegek, a felelősség és a folyamatos döntéshozatal mellett kevés lehetőségem van: időt arra, hogy csak magammal legyek.
7. Kik kísérnek idén, és kik azok, akik otthonról szurkolnak neked?
A férjem és az edzőm kísérnek majd a versenyen személyesen, otthonról pedig a családom, a barátaim, a kollégáim, a Spartan-csapatom és remélhetőleg a kis pácienseim is szurkolnak majd- utóbbiak természetesen a gazdijaikon keresztül. :)
8. Mit üzensz a szurkolóknak és a többi indulónak?
A szurkolóknak azt üzenem, hogy készítsenek be sok kávét, mert hosszú lesz a hétvége, és szükségünk lesz rájuk akkor is, amikor már a sokadik órája úton vagyunk. :) Biztos vagyok benne, hogy még ilyen messziről is érezni fogjuk, hogy gondolnak ránk és velünk vannak.
A többi indulónak pedig azt kívánom, hogy mindenki érje el azt a célt, amit kitűzött maga elé, és remélem, mindannyian találkozunk majd Spártában, Leonidász lábánál!
1. Melyik szakasztól tartasz a legjobban, és melyiket várod a legjobban?
Furcsa módon nekem az oldalára borult hajóroncs nagyon beakadt a pályabejárás során, azt például kifejezetten várom, hogy futva is elérjem. Amúgy azt érzem, hogy a bringatúra alatt minden szakaszban megtaláltam valami szépet- még abban is, amikor a hegyen felfelé cipeltük a bicikliket. Úgyhogy különösen kíváncsi vagyok, milyen érzés lesz ugyanott felfelé menni, amikor csak a saját testemet kell felvinnem! :D Nem is egy konkrét szakasztól tartok. Inkább van bennem egy egészséges félsz az egésztől: ez lesz az eddigi leghosszabb távom, és a versenytípus is új még számomra, de ezt az érzést egyelőre messze felülírja az az elképesztő várakozás és vágyakozás, amit a verseny iránt érzek!
2. Mi volt a legmélyebb pontod egy ultrán, és hogyan másztál ki belőle?
Alapvetően nagyon kitartó és szorgalmas embernek tartom magam, és ez az élet sok területén átsegített már a nehéz helyzeteken. A versenyeken is általában egy nagyon egyszerű gondolat működik nálam: „nem állok meg, csak haladok”, így eddig előbb-utóbb mindig kijöttem a mélypontokból. Az utóbbi időszak pedig sok mindent átértékelt bennem. Az életben történnek egy futás nehéz pillanatainál sokkal fájdalmasabb dolgok is, és ez valahogy más perspektívába helyezi a versenyeken megélt mélypontokat. Ilyenkor csak arra kell gondolnom, hogy amiből fel lehet állni, abból fel is kell.
3. Ha előre választhatnál egyetlen „szupererőt” a verseny 246 kilométerére, mi lenne az?
Annak ellenére, hogy orvos vagyok és alapvetően racionálisan gondolkodom, tudok meglehetősen spirituális is lenni. Ha egyetlen szupererőt választhatnék erre a 246 kilométerre, azt kívánnám, hogy a legnehezebb pillanatokban képes legyek érezni azok támogatását és jelenlétét, akik fontosak nekem, de ezt már nem tudják személyesen megadni,- legyen szó akár egy emberről, akár egy kisállatról. Azt hiszem, ha ezt magammal vihetem Athéntól egészen Spártáig, ennél nagyobb szupererőre nem is lenne szükségem.
Hajrá Veronika! :)
