25/09/2026
Futás, mint terápia
Gyerekoromban atlétizáltam, így a futás közel 40 éve fontos része az életemnek. Számtalanszor könnyített a lelkemen, mert rájöttem, hogy én is és a körülöttem lévők is jobban járnak ha elmegyek futni, amikor frusztrált vagyok, örlődök valamin, zaklatott vagyok. Utána mindig jobb volt.
És a legjobb cél nélkül futni. Amikor nem számít, hány km lesz a vége, milyen a tempó, csak a futás...
Aztán van olyan is, amikor jó valamire készülni, terv szerint edzeni. Ez már más hatású azért, de a cél érdekében megéri, mert ebben is sokat tanulunk magunkról az edzések során.
Ha valami szép helyen járok, mindig az jut eszembe, milyen jó lenne itt futni. :-) Így egy hirtelen döntéssel tavasszal beneveztem a Wörthersee félmaratonra.
Most nem készültem úgy, mint 2 éve, amikor Tihanyban futottam. Akkor a túlterhelés valószínűleg hozzájárult a porckorongsérv kialakulásához, mely utána nem sokkal jelentkezett és a bal lábam azóta is állandó zsibbadásban van. Tudok vele szinte mindent csinálni, de zsibbad.
Így csak heti 2 futás maradt az edzéstervben, amit nagyjából sikerült tartanom, de az utolsó 2 hétben elmaradtak a hosszú futások. Mást hozott az élet.
Jelenleg küzdök a lelkemmel, a hetek óta meglévő gyomorgörccsel, alvásproblémákkal és egyfajta gyászfolyamattal is. Tehát kell a futás.
Már itt vagyok a Wörthi-tónál, átvettem a rajtszámomat.
Ma utaztunk, túráztunk. A hely gyönyörű, de nehéz kikapcsolni, igazán töltődni. Holnap is lesz egy hosszabb túra, vasárnap pedig a futás.
Elhoztam magammal Fejes Dóra Futóterápia című könyvét, mely pont arról szól, miként lehet gyógyító hatású a futás. Biztosan nem véletlen, hogy néhány hete megvettem. Ági ajánlására pedig előrekerült az elolvasásra váró könyvek listájában. Vasárnapig még haladok vele, hátha ad egy kis plusz segítséget, de nyilván nem fogja az a 2 óra mindezt megoldani. De hiszem, hogy segít ez is.
Ebbe a gyógyulási útba sok minden belefér, mert hosszú lesz, úgy érzem.
