Chandra Marianna Yoga

Vṛkṣāsana motorcsónakon - igazi kihívás volt. Nehezen találtam meg a technikát az egyensúlyozáshoz, mert az nem működött a hullámokon, hogy a testsúly a bal talpamon és így álljak stabilan. Úgy himbálózott a csónak, hogy folyamatosan egyensúlyt kellett keresnem. Egy kicsit tartottam attól is, hogy beleesek a tengerbe, de légzéssel és a sok próbálkozás során összeszedett “rutinnal” ezen felülkerekedtem. Izgalmas tapasztalás volt. 🙏

Még egy kis töltődés 🌞❤️
Eddig 10 nap közel 40 fokban - amikor nem tudsz este kiszellőztetni, mert forróság van még 21h-kor is, reggel 7-kor pedig már elkéstél… Nincsenek kinti vacsorák, izzadás van a késő esti órákban is.
Tegnapelőtt mozdult meg először a levegő, és pár fokkal “hűvösebb” van (de még mindig 30 fölött), kezdünk magunkhoz térni. 😀
Szerettem volna a Krk Camino tavaly kimaradt 7., utolsó szakaszát legyalogolni, de az első 3-4 órányi táv sziklákon felfelé vezet kb. 600 m-re, árnyék nélkül, fent pedig 25 km/h-s szél és ennél erősebb széllökések - ezt most nem vállaltam. Jövőre megpróbálom, még a hőség előtt.

A tenger vize most a menedék 💦🙏

Namaste 🙏
Mariann

“Kinek próbálok még mindig bizonyítani – és mennyi energiám szabadulna fel, ha végre abbahagynám?”

Nem kell minden hegyet megmásznod csak azért, hogy mások elhiggyék: képes vagy rá.

Sok energiánk elmehet arra, hogy bizonyítsunk.
Hogy megmagyarázzuk a döntéseinket. Hogy elfogadtassuk az értékeinket. Hogy válaszoljunk minden kritikára, és végül azok is megértsenek bennünket, akik talán nem is akarnak.

Pedig az önismeret egyik fontos fordulópontja éppen az, amikor már nem mások visszajelzéseiből próbáljuk összerakni, mennyit érünk.

Nem minden vélemény útmutatás.
Nem minden kritika igazság.
És nem minden félreértést kell tisztáznunk.

Van, amikor a legerősebb válasz nem egy újabb magyarázat, hanem az, hogy csendben folytatod az utadat.

Tudod, miért indultál el.
Tudod, mi fontos neked.
És egyre kevésbé van szükséged arra, hogy ehhez mindenki más jóváhagyását is megszerezd.

A belső bizonyosság csendes. Nem bizonygat — megtart.

Talán ma érdemes feltenned magadnak a kérdést:

Kinek próbálok még mindig bizonyítani – és mennyi energiám szabadulna fel, ha végre abbahagynám?

🌿 Az önismeretből belső tartás születik.

🧘🏼‍♀️🌞🍹

JOMO
vagyis Joy of missing out - a kimaradás öröme
A FOMO egy már régóta ismert jelenség angol elnevezése, a Fear of missing out mozaikosítva. Ez tulajdonképpen egyrészt az, amikor valaki nem szeret kimaradni semmiből, mert attól fél, hogy valamiről, valami fontosról lemarad, és talán attól is, hogy ezáltal ő sem lesz vagy marad fontos mások számára és idővel “fényét” veszti. Másrészt ide sorolható az is, hogy valaki annyira szeret kifelé nyitni, kapcsolódni, szereti a társasági eseményeket, bulikat, hogy egyet sem hagyna ki, cserébe kevesebb időt fordít magára. Ez nem félelem-alapú, hanem (főként) a szendevély kötőerejében való létezés okozta folyamatos vágy.

Csak mostanában kezd belépni a köztudatba a JOMO, amely a nyugodt, lelkiismeret-furdalás nélküli távolmaradás, vagyis önmagunk, az elcsendesedésünk választása a külső eseményekben, történésekben való részvétel helyett. Ez az az állapot, amikor fel sem merül bennem, hogy érdekeljen vagy befolyásoljon, hogy ki mit gondol majd, nincs bennem semmilyen vívódás, dilemma, ez egy belülről, határozottan érkező szolid, békés intuíció. Mert belül pontosan érzem, hogy most ezt szeretném.

Ki így, ki úgy gondolkodik és cselekszik adott szituációban, ezt a jóga a kötőerőkkel magyarázza.
A kötőerőknek három szintje van itt az anyagi világban: a tamasz, a radzsasz és a szattva.
Ezek a kötőerők befolyásolnak bennünket minden pillanatban.

Mindenki jól van ott, ahol éppen tart, az adott helyzetében. A fontos a fejlődés. Hogy akarjunk fejlődni, hogy váljunk egyre tudatosabbakká és ezt célként kitűzve jussunk el A-ból B-be. A kis lépés is rendben van, a nagy lépés is. Ahogy komfortosak vagyunk vele, úgy lépkedünk és helyezkedünk át egyik kötőerőből a másikba, de a tudatosságunk ébresztgetése legyen életünk legfontosabb terve.

A tamasztól a radzsaszon át a szattva felé, felfelé lépkedve, haladva válik egyre jelentősebbé minden, ami belül van és kevésbé fontossá az, ami kívül. A szattvában már automatikusan képesek leszünk önmagunkat választani. Nem mindig, hiszen az emberek, a kapcsolódás fontos, az egymáshoz való kapcsolódás a lélek természete.
De ha magunkat akarjuk majd választani egy adott szituációban, akkor a létező legnagyobb nyugalomban mondunk igent önmagunkra.

Namaste 🙏
Mariann

📸 saját

💦VÍZ és LEVEGŐ - az én elemeim 🫧
Friss, folyton mozgó levegő nélkül nem tudok létezni. Az autóban sem klímázok, még 40 fokban is lehúzom az ablakot inkább.
A víz közelsége és érintése pedig olyan mértékben tölt és gyógyít, amelyet más esetben ilyen intenzíven és biztosan nem érzek.
Talán azért van így, mert pittaként az egyik fő elemem a víz, vagy mert skorpióként víz jegyű vagyok. A váta részem pedig részben levegőből áll.

Egyre határozottabban fogalmazódik meg bennem, hogy víz-, de leginkább tengerparton szeretnék élni. Az álmok pedig, ha nagyon hiszünk benne és minden porcikánkban akarjuk, teljesülnek. 😉 🙏

Neked melyik az elemed?
És hol élnél szíved szerint?

Namaste 🙏
Mariann

Pranayama napfelkelte után 🙏
“Ha a pranayamot megtartod, mindent megtartasz” - mondta egyszer a tanárom, amikor fizikai sérülések miatt nem tudtam a saját ászanasoromat gyakorolni. Arra gondolt, hogy a pranayama az ászana felett áll a jóga létráján, emiatt magasabb szintet képvisel a folyamatban és rendszeres gyakorlása finomabb szinteken is erőteljesebben hat és hoz eredményeket.

5. éve pranayamozom rendszeresen.
Reggel 18 kör Nadi sodhanát végzek kilégzés és belégzés utáni légzésszünetekkel (kumbhaka).
Az új célom: az esti pranayama gyakorlás rendszeresítése.

Próbáld meg úgy kezdeni a napot, hogy pár percre leülsz egy keresztezett lábú ülőhelyzetbe, egyenesíted a hátad és az orrodon keresztül, alulról felfelé be- és kilélegezve átlélegzed a tüdőd. Ha teheted, friss levegőn végezd.

Csodás napkezdést és napot nektek! 🌞🙏❤️

Namaste,
Mariann

📸Viki❤️

“saját kezünkben az irányítás”
Azért ezt a gondolatot választottam ki a cikkből, mert ez adhat a leginkább okot a félreértésre, félreértelmezésre.

Hogy irányítók lennénk? Igen is és nem is.

Itt, az anyagi világban az ember hajlamos azt hinni, hogy őérte van minden, hogy ő a legfelsőbb, hogy minden és mindenki - beleérte tárgyakat, más élőlényeket, akár más embereket is - őt szolgálja. És ez az elgondolás, vagy meggyőződés erősödhet is, például azzal, ha valaki a munkahelyén magasabb pozícióba kerül, de rengeteg példa lenne rá.

A jóga azt mondja, hogy van a Teremtő, minden dolog élvezője és az ember az ő szolgálatában áll, az ő megelégedettsége érdekében cselekszik annak érdekében, hogy majdan visszatérhessen eredeti helyzetébe, a lelki világban.

Ily módon az ember nem irányító.

Más tekintetben is maximum ideig-óráig. Az ember nem irányíthatja a természetet, kis kivételtől eltekintve másokat sem, egy pillanat műve lehet egy betegség vagy az anyagi helyzetének meggyengülése - és még sorolhatnánk.
Az emberi irányítás korlátolt és múlandó.

Azonban mégis irányíthatunk… rajtunk múlik, hogyan cselekszünk, hogyan fordulunk embertársaink és az állatok felé, hogyan élünk, hogyan táplálkozunk, milyen napszakban mit csinálunk éppen, milyen lelki gyakorlatokat végzünk egyéni fejlődésünk érdekében.
Miért lényeges ez?
Mert minden egyes cselekedetünk egy vele egyenlő mértékű visszahatást eredményez majd valamikor a közeli, a középtávú, vagy a távoli jövőben (akár következő életeink valamelyikében). A legegyszerűbb példa, hogy dolgozom és pár hét múlva fizetést kapok érte, de mondhatnám azt a példát is, hogy a jógaóráimmal segítek a gyakorlónak a testi-lelki fejlődésben és egyensúly elérésében és ez rám is visszahat, ezekből a csodás energiákból én is részesülök rövid- és hosszútávon is, de azt is le kell, hogy írjam, hogy ha valaki bánt egy állatot, ő is el fogja szenvedni ezt a bántást. Így működik a karma.
Rajtunk áll, hogy milyen cselekedeteket hajtunk végre és azt milyen tudatban tesszük. Ezektől függ majd a visszahatás. Így alakul majd a jövőnk, így irányíthatjuk a sorsunkat itt a Földön, anyagi létezésünk során.

És most visszakanyarodva a cikkhez, “merjen bátrabban támaszkodni a kreativitására, mentsen meg egy bajba jutott sündisznót, kezdje egy régi hagyomány felelevenítésével, esetleg szakítson a jól bevált étkezési rutinjával.” - csupa lehetőség arra, hogy életünket elkezdjük pozitív irányba terelni, megváltoztatni gondolkodásmódunkat, rálépjünk annak az útnak az első centijére, amely által életminőségünk javulhat, tudatunk felemelkedhet egy magasabb szintre. A jóga rendszeres gyakorlása is támogatja ezt a folyamatot.
Mert minél inkább eltávolodunk a tudatlanság kötőerejétől és a jóság minőségébe tudunk megérkezni és ott létezni, az ösztönös reakciókat egyre inkább felváltják, majd kiszorítják a tudatos döntések, a cselekedeteink visszahatásai is annál pozitívabbak lesznek és sokkal kevesebb negatív hatás fog érni bennünket - és igen, az irányítás érzése is jobban jelen lesz, az, hogy befolyással vagyok saját életem alakulására, de azon a szinten már nem értelmezi félre az ember az irányítás fogalmát és lehetőségét.

“Örömmel várni a holnapot” - ez is egy csodás lehetőség változtatni: hogy este hálát adok mindazért, ami aznap történt velem és elhatározom, hogy jókedvűen próbálok nekiindulni holnap. És nemcsak elhatározás lehet ez. A jóság kötőerejében létezve több az öröm és kevesebb a szomorúság. És ezzel is érezhetjük, hogy irányítunk. És hálát adhatunk magunknak ezért a képességért, elhatározásunkért, akaraterőnkért, kitartásunkért és főként a hitünkért. 🙏❤️

Namaste 🙏
Mariann

Ha én Disney hercegnő lennék… (az AI szerint). 🤔 🙂

Még kicsit álmosan, úton az Ayurvédikus jógaterapeuta képzésre, az SDK jógastúdióba. 🧘🏼‍♀️❤️
Ezt a képzést március végén kezdtem el, jóval túl vagyunk már a felén. Régi vágyam volt, hogy ebbe az irányba is bővítsem ismereteimet, tudásomat és számotokra is átadhassam majd.
Séta át a Hídon - csodás volt!
Szép, napfényes reggelt és napot nektek! 🌞😘