Textúra Párbeszéd-Műhely

❓Ismerős valamelyik?

„Nem közlöm vele, hogy megbántott, mert úgysem tudjuk soha megbeszélni.”
„Ha nemet mondok neki, akkor megsértődik, és megint hetekig nem beszélünk.”
„Elbírok én többet is, inkább megcsinálom helyette, minthogy veszekedjünk.”
„Nem merek kiállni a jogaimért, mert nála a döntés joga, és elveszíthetem az állásom.”
„Mit fog rólam gondolni, ha elmondom neki, milyen rosszul esik, amit rendszeresen csinál?”
„Nem szeretik, ha panaszkodom.”
„Megint rám süti, hogy önző vagyok.”
És a többi, és a többi…

❓Mi történik egy személyközi konfliktus során?

Két, vagy több személy ellentétes érdekeket képvisel, ami feszültséget okoz a felekben. Ha ez a feszültség nincs kisimítva a felekben, akkor egyik, vagy mindegyik érintett fél azt éli meg, hogy vesztesként kerül ki a konfliktusból.

❗️Ha a fenti mondatok közül egyik, vagy akár több változat ismerős számodra, akkor valószínű, hogy Te gyakran éled meg a vesztes pozíciót egy-egy konfliktus során.

❓Mi történik akkor, ha sokszor élsz meg vesztes pozíciót?
Egy idő után természetessé válik az önalávetés mechanizmusa: amikor a saját érdekeidet másoké alá rendeled. Amikor magadat nem tartod elég fontosnak ahhoz, hogy kiállj magadért.
Ilyenkor belső monológgá válhat, hogy
„én nem vagyok fontos…”
„rám nem figyelnek…”
„többet kell elbírnom…”
„a nemet mondás – önzés…”.

‼️A vesztesi pozíció gyakori megélése, és a negatív hiedelmek beágyazódása gyengíti az egészséges önbecsülést. Egy idő után azt fogod érezni, hogy nem tartod magadat elég jónak, elég okosnak, elég szépnek, azt fogod megélni, hogy NEM VAGY ELÉG.
💣És minden olyan helyzetben, amikor a saját érdekeidet kellene képviselned, aláveted magad másoknak, lehet, hogy némán tűrsz, tűrsz, és tovább tűrsz – aztán egyszer csak kirobban belőled az indulat.
Az már az érzelmi önvédelem másokra is destruktív megnyilvánulása. Nem másoknak akarsz rosszat: egyszerűen csak nem maradt más eszközöd arra, hogy meghúzd a saját határaidat.

💚Egy konfliktushelyzet nem kell, hogy szükségszerűen destruktív legyen az érintett felek kapcsolatára. SŐT. A konfliktus építő rendezése megerősíti a kapcsolatot, és a felek számára egészséges kommunikációs mintát szolgáltat az élet minden területére.

A 3 alkalmas kommunikációs workshop-sorozatom első részében ránézünk arra, hogyan is szoktad megélni a konfliktust, és honnan erednek a viselkedési mintázataid.
Azután körbejárjuk, hogyan lehet úgy kommunikálni másokkal, hogy megosszuk vele a szükségleteinket, de meg is halljuk, hogy a másik félnek mire van szüksége – hogy mindenki megélje a NYERTES pozíciót.
A sorozat harmadik alkalmán arra nézünk rá, hogy mit tehetünk, ha rendezetlen konfliktusok komoly sérelmet okoztak egy kapcsolatban.

Ha számodra is releváns a mindennapjaidban, ahogyan a konfliktusokat (nem) rendezed, vagy ahogy a már negatív hiedelmekké alakult vesztes megéléseid kihatnak a magánéletedre, a kapcsolataidra és a munkavégzésedre, akkor ez a sorozat Neked szól.

Helyszín: Gödöllő, Kossuth Lajos u. 13 Iránytű Önismereti és Fejlesztő Tér
Időpontok:
2026. október 15, 17.00-20.00
2026. november 5, 17.00-20.00
2026. november 26, 17.00-20.00

Early bird kedvezmény az I. alkalomra október 5-ig: 21.900 ft / fő.
Jelentkezés mindhárom alkalomra (külön vagy egyben) itt:
https://docs.google.com/forms/d/1l9Ty1_mG4cWyIOmtd2KUzKbDSlYRxSb4UliBHrxWnSc/

Részletekért keress nyugodtan privátban, vagy emailben a hello kukac krisztinacsiki pont com címen.

ÚJRA ITT, AVAGY MI MINDEN TÖRTÉNT VELEM A KULISSZÁK MÖGÖTT A NYÁR FOLYAMÁN? 🌿✨

Július 2-án boldogan osztottam meg veletek a hírt, miszerint átvettem a mediátor diplomámat, azután viszont csendes volt az oldalam. Bár a nyár sokunknak a pihenést jelenti, számomra az elmúlt néhány hónap a feltöltődés mellett komoly megpróbáltatásokat és mély belső munkát is hozott.

A tikkasztó hőség és az aszály önmagában is megterhelő volt, amit egy baleset is tetézett: sikerült egy csúnyábbat esnem a hátamra (a felmosott kőpadlón - nem javasolom senkinek!), így a főszerep a lassú fizikai gyógyulásé volt. Szoktuk mondani, hogy ha nem pihensz magadtól, majd a szervezeted megoldja helyetted - meg is oldotta, másfél hónapig rendesen lelassított fizikailag, és mivel vettem a lapot, a mentális terhelést is csökkentettem. (Jobb felső sarokban Duke cicánk pihen, és tanít minden nap arra, hogyan is kell törődést adni és kérni, illetve hogyan érdemes pihenni - úgy istenigazából!)

Ezzel párhuzamosan egy régóta húzódó, fennálló és lelkileg nyomasztó konfliktus rendezésére tettem kísérletet - kisebb-nagyobb sikerrel. A mediátori énem fontos megtapasztalással lett gazdagabb, és annyit mindenképpen elértem, hogy az én lelkiismeretem mostantól tiszta. Szakemberként emlékeztetőt kaptam arra, mennyire fontos és sérülékeny terület ez köztünk, emberek között...

Na de nem lennék én, ha eközben a háttérben ne formáltam volna megállás nélkül az új terveimet. Izgatott vagyok, mert megoszthatok néhány szuper szakmai projektet, és a magam részéről már alig várom a szakmai munkát! 🚀

Ami a legizgalmasabb:

🌸 3 alkalmas Női Kör: Hamarosan meghirdetem a Gödöllői könyvtárral közösen tervezett sorozatomat.

🌻 3 alkalmas Konfliktuskezelési Workshop-sorozat: A gödöllői Iránytű Önismereti és Fejlesztő Tér -ben várlak majd titeket ősztől egy élményalapú, gyakorlatias tréning-műhellyel.

🌺 Társadalomjobbító közös projekt: Barátnőmmel és szakmatársammal, Klárával május óta folyamatosan dolgozunk egy csodás projekten, ami egyre nagyobbá és nagyobb hatásúvá növi ki magát – nemsokára angol nyelvű workshopokat fogok online tartani.

HOGYAN ALAKUL AZ ŐSZ? 🍂🍁

Most nem iratkoztam be újabb egyetemi szakra (habár tegnap felvételiztem egy mentálhigiénés képzésre, de végül nemet mondtam rá - erről később), inkább célzott, rövidebb tanfolyamokon fogok résztvenni. Így sokkal több időm és energiám marad a hozzám fordulók kísérésére, az izgalmas szakmai összekapcsolódásokra, a párkapcsolatomra és a barátaimra. Emellett szeretném a kreativitást is még jobban beemelni a szakmai mindennapjaimba – prózaírás, fényképezés és új formák alakjában.

HOL TALÁLKOZHATTOK VELEM A KÖZELJÖVŐBEN? 🤝

Szeptember 11.: Részt veszek a Fecske Fogvatartottak és Családjukért, valamint a Józsefvárosi Önkormányzat által szervezett Börtön Café 2. alkalmán, ahol a fogvatartottak és családjaik támogatásáról beszélgetünk resztoratív szemléletben. (Ez az esemény regisztrációhoz kötött, ide nem fogtok tudni csak úgy besétálni és mindenképpen támogatói státuszban leszek jelen, nem rajtam lesz a fókusz.)

Szeptember 18–19.: A budapesti angol nyelvű EASC Connect nemzetközi konferencián fogom tágítani a coach szakmai horizontomat.

Október 3.: Gyertek el a Gödöllői Városi Egészségnapra, ahol az Iránytű munkatársaként személyesen is találkozhatunk! Ajándék konzultációval foglak várni Titeket, illetve barátilag is cseveghetünk majd.

Nagyon boldog vagyok, hogy vége ennek a nyárnak, hogy túléltem és nem lett maradandó testi bajom, hogy a kertünkben a növények többsége túlélte az aszályt, hogy ma megünnepelhetem a drága férjemmel a 15-ik házassági évfordulónkat - és persze izgalommal tölt el, hogy tervekkel és a megvalósításukkal beindul az ősz, én pedig (némileg) feltöltődve, (sok) új tapasztalatokkal felvértezve kísérhetlek titeket coach-ként, adhatok számotokra konstruktív párbeszéd-keretet mediátorként és konfliktusrendezőként, és nyújthatok önismereti (meg más) workshopokhoz megtartó, biztonságos teret trénerként.

🤍

Először vettem át a diplomámat diplomaosztó ünnepségen. (Az eddigi 3-ból.)

Talán azért, mert a Közösségi és Családi Mediátor képzést éltem meg a legintenzívebben - ennek a képzésnek a során értek a legnagyobb felismerések - itt tanultam a legtöbbet magamról - itt érkezett meg az, amire hosszú évek óta vártam, amin hosszú évek óta dolgoztam: az önbizalmam. A hitem saját magamban. A bizonyosság, hogy értékes vagyok, hogy rengeteg belső erőforrással rendelkezem, és hogy nagyon sok mindent jól csinálok.

A ceremónia egyszerű volt és letisztult, méltóságteljes és támogató. Vajon hány beszédet hallgattam életemben úgy, hogy közöm nem volt a szavakhoz, az üzenethez, nem volt számomra releváns, ami elhangzott! Egy hete csütörtökön életemben először éreztem azt, hogy nem üres sallangokat hallgatok - hiszen saját tapasztalásom volt az elhangzottakról.

A Semmelweis Mentálhigiéné Intézet összes szakának végzősei jelen voltak (vagyis nem mindenki, csak 331 fő) és eskütétel után mindenki egyenként vehette át a diplomáját. Szerintem én kb mindenkit hasonló lelkesedéssel tapsoltam meg. Néztem a kisétáló emberek arcát, mosolyát, tartását, a büszkeséget, ami átjárta a mozdulataikat, az örömöt, az elégedettséget. A hálát. Mosolyukban, tartásukban benne volt a sok lemondás, a sok leküzdött kihívás, a sok csalódás és a sok elégtétel, a sok fejlődés, a sok megkötött kapcsolat, és a sok veszteség is. Pontosan tudtam, hogy mindenki megélte mindezt, akárcsak én.

Számomra a legcsodálatosabb érzés az volt, amikor rám köszönt egy volt gimis osztálytársam - és amikor felfedeztem egy nagyon régi ismerősömet, akit 15 éve nem láttam - és amikor láttam egy volt csoporttársamat is az első trénercsoportomból, aztán egy TA képzésről. Mindhárman más-más szakon végeztek. Tudtunk pár szót váltani.

Ez a fajta együtt-lét, és együtt tanulás, együtt fejlődés, együtt érdeklődés és nyitottság a világra, nekem nincs ennél szebb. Emberek találkoznak, elválnak, majd később ismét kereszteződnek az útjaik.

A hallgatók nevében elmondott záróbeszéd minden egyes szavát éltem, éreztem. Mert az teljes mértékben rólam is szólt.

Rendkívül hálás vagyok az életnek, hogy részese lehettem a mediátor képzésnek a Semmelweis-en. És persze hála tölt el, ha a páromra gondolok, aki minden percben minden kételyemben és nehézségemben támogatott és szállított a vasútállomáshoz, meg vissza, főzte a vacsorákat, amikor későn értem haza. És úgy egyáltalán, megadta nekem a szabadságot, hogy kiteljesedhessek.
Ugyancsak hálás vagyok az oktatóimnak. Süki Szilvia, Magyar Erika, Ugrin Erzsébet, Pilinszki Attila, ők négyen többet adtak nekem, mint azt szavakba tudnám önteni.
És hálás vagyok minden csoporttársamnak, mindenért.

A szertartás után eszembe jutott, hogy vajon mit szólnának a szüleim ahhoz az emberhez, aki lettem. Vajon jobbá tudtam volna tenni az életüket a mostani tudásommal? Vajon hogyan alakult volna a családunk nagy törése, ha akkor tudom a konfliktusról és azok rendezéséről azt, amit most tudok? Rengeteg "mi lett volna, ha" és "bárcsak" eszembe jutott, és szépen elengedtem őket. Mert nem jutottam volna el idáig, ha nem lett volna a családunkban törés, nem lennék ma az, aki vagyok, ha nem történtek volna meg velem a múltbeli dolgok. Ha nem vesztettem volna el a szüleimet, viszonylag korán.
Remélem, hogy büszkék lennének rám. Arra törekszem, hogy olyan ember legyek, akire büszkék lennének.

Hennel Éva - Mediátor, Mentálhigiénés szakember valószínűleg miattad lettem mediátor. Örök hálám!!!!

Orsolya Wächter-Szili nagyon nagyon örültem, hogy láttalak és váltottunk pár szót!

Brandt Erika elfutottál, mielőtt eszembe jutott volna, hogy lőjünk szelfit... Nagyon örültem Neked!!

Dreszler Viki, az életben nem hittem volna, hogy ott találkozunk, bár gyanús volt, hogy egyszer filmklubon láttalak, szóval valójában nem kéne hogy meglepődjek.

PCM-betekintőnk június 3-ikán 90 perce úgy elröppent, mintha csak 1 perc lett volna. Az eddigi Iránytű-s betekintőim közül most voltatok a legaktívabbak :) ami nem is csoda, hiszen a PCM egy rendkívül színes, izgalmas, lényegretörő és hatékony önismereti és kommunikció-javító eszköztár.
Nemsokára meghirdetek néhány online alapozót, stay tuned!

Onismeret nelkul lehet elni, de minek? 😊 Maganemberkent tartozom magamnak ezzel, szakemberkent pedig a klienseimnek es a tarsadalomnak. A 150 oras pszichodrama folyamat 3-ik alkalmara erkeztem, csepp csuszassal es extra kaveval, mert a londoni szinhaz-dompingem utan alig birtam osszerakni magam ma reggel. (No, a szinhaz is onismeret a javabol, egyebkent.)
Amugy nem annyira nagy aldozat faradtan bejonni, mert csodasak a csoportvezetok es a csoport is nagyon klassz.

Startra keszen a mai angol nyelvu projektindito esemeny elott 🤩

Roots and Wings Women's Collective