23/09/2026
Negyedik éve tartok női mozgásórákat Hajdú-Bihar több városában, különböző korosztályoknak. Főként 40-50-60-as korosztálynak, de "táncoltam" szépkorúakkal, gyerekekkel, mozgáskorlátozotakkal is már. Rengeteg új kapcsolódás. És van valami, ami ezalatt nagyon szembetűnővé vált számomra. Egyrészt a Tánc kortalan és Életre kelt (ha engeded)!
Lehetsz 30–50 éves, és lehetsz 60–80 is. Ha ott van benned a kíváncsiság, a nyitottság, ha még érdekel, mit tartogat számodra az élet, ha mersz új dolgokat kipróbálni, kapcsolódni, nevetni, mozdulni – az látszik rajtad. Ott van a lelkedben, csillog a szemedben, és ott van a testedben is: mozdul, reagál, él. ✨
És ennek az ellenkezőjét is látom, életkortól függetlenül. Amikor egyre kevesebb dologra mondjuk azt, hogy „Miért ne? Menjünk! Csináljuk!”, és egyre többre azt, hogy „Á, nekem ez már nem való”, „Nekem ennyi jár(t)”, "Ebben a korban ezt már nem szokás"
..és közben észrevétlenül egyre több időt tölthetünk a tévé vagy a digitális világ előtt. Egy világban, ami első pillantásra tele van színekkel, képekkel és történésekkel – miközben könnyen háttérbe szorulhat mellette a saját, valódi életünk.
Pedig valóságos testben élünk. Jól
esik (vagy esne) megmozdulni, érezni a levegőt, látni az eget, megérinteni valakit, beszélgetni, nevetni, találkozni, zenét hallani, táncolni, kirándulni. Nemcsak nézni mások életét, hanem megélni a sajátunkat.
Persze az élet nem mindig színes.
Vannak veszteségeink, csalódásaink, fájdalmaink és régi sebeink. Nem gondolom, hogy ezeket egy mosollyal el kellene takarni. Éppen ellenkezőleg: amit meg kell gyászolni, azt gyászoljuk meg, amit fel kell dolgozni, azon dolgozzunk.
Csak ne rendezkedjünk be benne örökre.
Adjunk helyet annak is, ami fáj – de idővel próbáljunk helyet teremteni a jónak, annak is, ami még jöhet.
Mert az éveink száma nőhet, itt-ott már fájhat, megjelenhetnek a ráncaink, de a lelkünknek nincs szavatossági ideje. Hacsak mi magunk nem hagyjuk elszürkülni.
Vedd észre a színeket! A kék eget, a virágokat, most ősszel a természet ezer árnyalatát. 🍂 Az embereket, a zenét, a mozgást, a nevetést.
Ne csak arra gondolj, milyen jó volt régen. Az élet most történik. Ebben az életkorban, ebben a testben, ezen a mai napon.
..és közben akarva-akaratlanul mintát is mutatunk. A lányunknak, a fiunknak, az unokánknak. Abból is tanulnak, ahogyan bennünket látnak élni: hogyan viszonyulunk az idő múlásához, a változásokhoz, az új lehetőségekhez.
A kíváncsiság, a nyitottság és az élet szeretete is lehet ragadós, ❤️ nemcsak a betegség...
Ha szeretnél kimozdulni, nálam többféle táncos, szenior mozgásórán találkozhatunk.
Ha pedig érzed, hogy változtatnál, de előbb belül lenne szükséged egy kis elmozdulásra, az Egyensúlyban programban támogató beszélgetésekkel segítelek megtalálni a saját következő lépésedet.
Nem kell mindig mosolyogni.
Nem kell letagadni azt sem, ami fáj.
Csak ne felejts el közben élni.
És észrevenni a színeket. ❤️🍂
Szeretettel,
Böbe
Éld táncolva, mozgásban az életed!
https://lelekoltode.hu/egyensulyban/
Ui.: Saját képpel sajnos én sem tudom illusztrálni mindazt, amiről fent írtam. Én sem feltétlenül azt a női mintát kaptam, hogy bármi történik, maradj kíváncsi, nyitott a világra, és keresd benne tovább a színeket, fogadd el magad, a korodat, a létezésedet, és hogy tegyél az egészségedért, mert az a legnagyobb kincsed.
Én is bezárkóztam már, és voltam nagyon mélyen, közel a teljes sötétséghez. És persze bennem is ott vannak még azok a régi minták, gondolatok, belső hangok, amelyek időnként megpróbálnak visszahúzni.
A különbség talán csak annyi, hogy ma már hamarabb felismerem őket, és tudatosabban választom azt, hogy inkább nyitok az élet felé.
Talán éppen ezért fontos nekem az is, milyen mintát adok tovább. Nincs lányom, de vannak fiaim, és ott van utánunk egy következő generáció. Nekik nem azt szeretném megmutatni, hogy az élet egy pontján bezárjuk az ajtót, és onnantól már csak nézzük, ami odakint történik vagy online világot élünk, hanem azt, hogy újra és újra lehet nyitni.
„Éld táncolva, mozgásban az életed.”
Számomra a tánc már régen nem csak azt jelenti, hogy bekapcsoljuk a zenét és táncolunk. Sokkal inkább egy szemléletmód: adjunk időről időre valami szépet a testünknek és a lelkünknek is.
Mozgást, örömöt, élményt, kapcsolódást, feltöltődést – valamit, amitől újra megmozdul bennünk az élet.
Sokat halljuk mostanában, hogy minden fejben dől el. És valóban, rengeteg mindent képesek vagyunk tudatosan alakítani, ugyanakkor hosszú távon nem elég csak tudatosnak lenni.
Ha a szívünk nincs benne, előbb-utóbb elfogy az erőnk, és nem tudunk csak tudattal kitartani.
Talán éppen ez a mi egyik legfontosabb feladatunk: megtalálni azt, amitől nemcsak tudjuk, hogy élünk, hanem mélyen érezzük is. ❤️
