08/10/2026
Búcsú a heves megyei futballtól.
Ahogyan már biztosan értesültek az emberek, csapatunkat vissza léptették a 2026/27 Heves megyei II. osztályú pontvadászattól.
Szeretnénk mi is megszólalni, és egy búcsú posztban leírni a gondolatainkat, történéseinket.
Lehet már sokaknak unalmas, lehet már valakinek a könyökén jön ki, de szeretnénk méltó módon zárni a csapatunk életét.
Köztudott, hogy a vezetőség és a csapat között kialakult konfliktus után nehéz volt elképzelni, hogy ebből lehet még valami. Erről részletesebben lehet olvasni Rozmaring Péter HEOL nyilatkozatában:
(https://www.heol.hu/helyi-sport/2026/09/lokomotiv-se-ez-all-a-kenyszerpalya-hattereben?fbclid=IwdGRjcAU0nZNleHRuA2FlbQIxMQBwZG9mBWZkaWQWUP5T75TU6GQhKIA6mEtIzNiONxo3wXNydGMGYXBwX2lkCjY2Mjg1NjgzNzkAAR5xRZRWK99EODhHvKKpBcV4nTUuq24uv9boQKRgqtYqg0i1hkVlx3hCEuvA_Q_aem_Xk88hyo3Ps2zZigwJwf75w)
Sajnálatos, hogy valahol teljesen érthetetlen a sztori, mintha az egész egy vicc lenne, de sajnos közel sem volt az.
A közös nevező / megoldás megtalálása érdekében a csapat oldaláról történt kezdeményezés is határozott nemleges választ vont maga után.
“Mert mi így döntöttünk, és kész. Nincs magyarázat.”
Ennek ellenére a fiúk a mai napig együtt edzettek, még a visszaléptetés hivatalos beadása után is, heti 3x, önköltségen.
Játékosainkat kérdeztük utoljára:
Mi is történt valójában, hogy viseltétek az eseményeket?
-Bakti Norbert:
↪️Igazából az a bizonyos Heol cikk, - ahol az edzőnket interjúzták - az 1/1 úgy történt, ahogyan leírta. Ezt úgy mondom, hogy egy-két olyan részletet hagyott ki, amit sportemberségből nem írt bele, hogy ne legyen teljes lejáratás a feletteseinkre nézve. Tudnánk még mit mesélni.
Elsősorban borzasztóan elszomorító, hogy ideáig jutottunk. Elkeserít, hogy akikkel kezdtem a labdarúgást és együtt nevelkedtem ilyen lehetőséget kaptunk, dolgoztunk, beletettünk rengeteg energiát és nem mellesleg pénzt és a vezetőség ide sodort minket. Kijelenthetem hogy bohócot csináltak belőlünk, nem csak Heves megyében, hanem szerintem az egész magyar futballkultúrában is, mert ilyet még nem hallott senki, úgy gondolom.
Személy szerint engem, és az arcokat elnézve mindenkit megviselt, többek között engem is olyan szinten elszomorított, hogy elveszítettem a labdarúgásba vetett maradék hitemet, de sajnos ilyen az élet, ezt meg kell tanulni. Semmi rosszat nem kívánok de jót meg főleg nem a hőn áhított “korrekt” “emberséges” “futball szerető” vezetőségnek. Az élet mindent rendezni fog ebben bízok.‼️
Hogyan tovább, mi a következő a csapat/játékosok életében?
-Dávid Gergő:
↪️Nem gondoltam volna, hogy erre a kérdésre kell egyszer válaszolnom, ugyanis az utolsó pillanatig reméltem, hogy megtudjuk menteni csapatunkat ettől a mai napig számomra is hihetetlen problémától.
Sajnos a sors úgy hozta, hogy - ezt az összekovácsolt kezdetben gyerekkori baráti társaságot, ami kiforrta magát egy összetartó, motivált és ambíciózus csapattá - elveszik az egyetlen lehetőségünket arra, hogy sikeresek legyünk együtt.
Személy szerint továbbra is szeretnék együtt dolgozni a lehető legtöbb (volt) csapattársammal újra, de erre most nincs lehetőség.
Így jelen álláspontban én azt sem tudom megfogalmazni, hogy hol folytatom tovább.
A játékosok kapják az ajánlatokat, nagyjából mindenkivel folyamatos kommunkiációban állunk, így képbe vagyunk hogy kinek hol lesz lehetősége folytatni, de úgy gondolom hogy erről még nagyon friss beszélni.
Arról is jött értesítés, hogy kisebb-nagyobb létszámú játékosállományt várnak bizonyos egyesületekbe. Én az utóbbi csoportban érezném jobban magam, de természetesen mindenkinek a saját döntése, hogy folytatja-e a sportot és ha igen akkor hol.
Rettentően szorítok minden egyes barátomnak, volt csapattársamnak, hogy a számukra legmegfelelőbb csapatban találják magukat arra, hogy a lehető legjobb formájukat tudják hozni, és a legfontosabb hogy élvezzék.
Titokban remélem, hogy a jövőben újra összetudjuk hozni a társaságot és újra egy család tudunk lenni a focipályán, de már akkor boldog vagyok hogyha csak a 3. félidőt tudjuk esetenként ugyanabban a környezetben tölteni.‼️
Sajnos csúnya vége lett, de szeretnénk megragadni a pillanatot hogy kiemeljük azokat a szép momentumokat, dolgokat, amire mindig emlékezni fogunk.
Szeretnénk minden embernek megköszönni aki valamilyen formában figyelemmel kísért minket az elmúlt másfél évünk alatt.
Köszönjük a tavaly nyáron elindított Facebook oldalunkon összejött közel 1000 embernek, hogy követtek minket és támogattak minket a közösségi médiában.
Köszönjük minden egyes ellenfelünknek, akik ellen egyszer is megfordultunk a pályán, hogy jókat fociztunk együtt.
Köszönjük a tavalyi névadó szponzorunknak, Szombati Lajosnak a bizalmat.
Köszönjük a szezon közben többször segédkező, Szeifert Istvánnak, hogy motivált minket.
Köszönjük Nagy Sándornak, hatvan egyik legsportszeretőbb emberének a lehetőséget, hogy együtt dolgozhattunk egy rövid időre. Több ilyen emberre van szüksége a világnak!
Köszönjük Nikl Gábornak, aki szakmaiságával es tudásával az első évben bajnoki címhez vezetett minket.
Köszönjük Rozmaring Péternek, aki végtelen lelkiismeretes munkáját adta nekünk, és még jobb csapatot faragott belőlünk.
Köszönjük Gömöri Ottónak a rengeteg jó tanácsot, és azt is, hogy egyáltalán szóba állt velünk.
Köszönjük a médiás csapatunknak akik majdnem minden edzésen/meccsen igyekeztek ott lenni, és a legjobbjukat adták minden egyes alkalomba.
Köszönjük a szülőknek, a hozzátartozóknak a bármilyen fajta segítségét/támogatását.
Köszönjük a szurkolóink buzdítását, minden egyes pillanatát amit együtt éltünk meg, rosszabb, és jobb napokon is.
- De ennek most vége lett.
Búcsúzik,
a Lokomotív SE
FELNŐTT CSAPATA