Namaste jóga

A Mozgásban Vásárhely rendezvény alkalmával mindenkit várok szeretettel egy közös szabadtéri jógára a Somogyi - dombnál 17:30-19:00- ig.
Várunk minden korosztályt!
A foglalkozáson való részvétel ingyenes.

A változást sokszor nehéznek hisszük.
Pedig lehet, hogy csak mi tesszük bonyolultabbá.
A jóga egyik legfontosabb tanítása számomra, hogy nem mindig több kell, hanem néha kevesebb.
Egy pillanatra nem tovább rohanni, hanem lélegezni, figyelni, és észrevenni, mi történik bennünk és körülöttünk.
Néha egyetlen mély lélegzetvétel is elég ahhoz, hogy más szemmel nézzünk arra, mire fordítjuk az időnket és az energiánkat.
Mi az, ami valóban táplál?
Mi az, ami erősít?
Mi az, ami előrevisz?
És mi az, amit csak megszokásból viszünk tovább?
A jógamatracon is megtapasztaljuk: nem mindig attól haladunk előre, hogy többet teszünk, hiszen van, hogy csak a légzésre figyelsz, de megnyugszik a tudatod.
S néha éppen az hozza meg a változást, ha elengedünk.
Nem mindig több kell.

Néha kevesebb feszültség.
Néha egy régi mintát kell elengedni.
Néha egy olyan dologtól megszabadulni, ami nem szolgál.

És talán éppen ebben rejlik a változás egyszerűsége: hogy néha tudatosan megállunk, s átgondoljuk mire van valójában szükségünk és mire nem, hogyan tudjuk hatékonyabbá tenni életünket, beosztani időnket.
Szerintem ide tartozik, hogy egy egészségesebb élet új prioritás is ( nem pedig új feladat), amiben a jóga gyakorlást is meg kell oldani.
Ezért modern megfogalmazással a mai korban a jóga egy idő management is.

Szeretettel várlak holnap ( kedd)
18:00-19:30- ig!
🙏

„Az ászana tanít türelemre, alázatra és éberségre.”
– B. K. S. Iyengar

A vágyakról:

„A békét nem az éri el, aki igyekszik a vágyait beteljesíteni, hanem egyedül az, akit nem zavar a kívánságok szakadatlan áradata, melyek úgy ömlenek bele, mint folyók a mindig töltődő, ám mégis mozdulatlan óceánba.”
— Bhagavad-gítá

Vágyunk tárgyakra, anyagi javakra, sikerre, elismerésre, újabb és újabb dolgokra. A vágyaink kontrollálása azonban talán nem pusztán azt jelenti, hogy tartózkodunk bizonyos dolgoktól, vagy mértékletességet tanúsítunk.
Lehetséges, hogy kívülről mértékletesek vagyunk, miközben belül továbbra is sóvárgunk. Nem veszünk meg valamit, amire vágyunk, mégis újra és újra gondolunk rá. Lemondunk valamiről, de közben belül ragaszkodunk hozzá.

Ilyenkor a külső tartózkodás és a belső állapot között feszültség alakulhat ki.

Talán ezért a valódi önuralom nem csupán a cselekedeteinkben jelenik meg, hanem a tudatunkban is.

A mértékletesség, az elégedettség és időnként a csendes elme gyakorlása segíthet abban, hogy ne minden felbukkanó vágy ragadjon magával bennünket.
Nem feltétlenül az a szabadság, hogy soha semmire nem vágyunk. Hanem az, hogy a vágyaink jelen lehetnek anélkül, hogy uralnának bennünket.

Talán innen születik a valódi béke:
amikor a tudat már nem akar minden pillanatban valamit megszerezni, elérni vagy megváltoztatni. De nem akarom elfojtani se a vágyakat, mert azok nem valami betegség.

A csendes tudatban nincs szükség arra, hogy minden vágyat beteljesítsünk ahhoz, hogy jól legyünk.
A csendes tudat, a béke, mindenkiben ott van.
Fogadd el az igaz vágyaidat, de ne kapaszkodj a vágyakba túlságosan!

🕉️🕉️🕉️🕉️🕉️🕉️🕉️🕉️🕉️🕉️🕉️🕉️🕉️🕉️🕉️




🕉️🕉️🕉️🕉️🕉️🕉️🕉️🕉️🕉️🕉️🕉️🕉️🕉️🕉️🕉️

Tudatosság a jóga gyakorlásban:

„Önfegyelem nélkül nincs folytonosság, folytonosság nélkül nincs fejlődés. A türelmetlenség azonban sok mindent tönkretehet, ezért türelemmel és bölcsen gyakorolj.”

A gyakorlásban fontos a tudatosság. De ez sokszor egyfajta ördögi kör: ahhoz, hogy megtanuljuk érezni a testünket, gyakorolnunk kell – viszont ahhoz, hogy jól gyakoroljunk, már valamennyire éreznünk kell a testünket.
Lehet, hogy egy kis erőltetéssel ma már meg tudnék csinálni egy ászanát vagy el tudnék érni egy mélyebb pozíciót. Mégsem biztos, hogy megteszem. Mert a gyakorlás célja nem önmagában az, hogy elérjünk egy bizonyos formát.

A siker inkább a tudatos, kitartó gyakorlás mellékterméke.
Tisztelnünk kell a testünket, és emlékeznünk arra is, hogy holnap is van nap.

Ugyanakkor a túlzott óvatosság sem vezet előre. Nem jó, ha a félelem irányítja a gyakorlást. Meg kell tanulnunk különbséget tenni aközött, amikor a testünk valóban jelez, és aközött, amikor egyszerűen csak kényelmetlen kilépni a megszokott határainkból. (A magunkkal hozott mintákról nem is beszélve.)

Ez azonban nem mindig egyszerű. Kezdőként sokszor még nem érezzük pontosan, hol van ez a határ. A test, az elme és a figyelem sincs még feltétlenül ráhangolódva a gyakorlásra és az adott ászanára.

Ezért is fontos a gyakorlás: idővel nemcsak az ászanáról tanulhatunk egyre többet és többet, hanem önmagunkról is.

A tudatosság pedig?
Egyre mélyebb és mélyebb lesz minél többet gyakorolsz.
🙏

🕉️🕉️🕉️🕉️🕉️🕉️🕉️🕉️🕉️🕉️🕉️🕉️🕉️🕉️🕉️




🕉️🕉️🕉️🕉️🕉️🕉️🕉️🕉️🕉️🕉️🕉️🕉️🕉️🕉️🕉️