22/09/2026
Az idő számomra nem az óra mutatóját jelenti.
Sokáig azt hittem, hogy a perceket és másodperceket mérjük. Ma már úgy gondolom, hogy az időt sokkal inkább energiában és jelenlétben mérjük. Mennyire figyelünk egymásra vagy mennyit adunk magunkból.
Amikor valaki bejelentkezik hozzám egy foglalkozásra, a közös munka nem akkor kezdődik, amikor megérkezik. Hanem már jóval előtte. Készülök rá. Ráhangolódom. Elcsendesedem. A lovak is készülnek. A tér is készül. Mert hiszem, hogy a valódi találkozások figyelmet és jelenlétet igényelnek.Teret és időt kérnek.
Éppen ezért fáj, amikor ez a tér nem kap tiszteletet. Amikor valaki fél órával korábban érkezik a megbeszélt időpontnál, amikor húsz percet késik vagy amikor az utolsó pillanatban mondja le az alkalmat. Esetleg le sem mondja, csak nem érkezik meg. Ugyanilyen amikor egy "csak egy gyors kérdésem lenne" telefonhívás végül hosszú beszélgetéssé válik, miközben már többször jelzem, hogy most nem tudok tovább maradni. Ugyanez a helyzet a végtelenül hosszú "segélykérő" üzenetekkel is.
Nem azért nehéz ez, mert sajnálom az időt másokra. Hanem azért, mert minden perc mögött ott van egy darab belőlem. A figyelmem. Az energiám. A jelenlétem. Ezekből pedig én sem rendelkezem végtelen mennyiséggel.
Szerencsére nekem itt vannak a lovak, akik nap mint nap emlékeztetnek erre. Ők bizony nem sietnek, de nem is késnek. Nem birtokolják a másik idejét. Egyszerűen jelen vannak. Talán ezért is tudnak olyan őszinte tükröt tartani nekünk. Mert megmutatják, hogy a valódi kapcsolódás ott kezdődik, ahol tisztelni kezdjük egymás terét, ritmusát és idejét. Csakis teljes jelenléttel tudjuk egy kapcsolatban a másik felet is a jelen felé húzni. Én ezt tanulom a lovaimtól és ezt szeretném továbbadni azoknak is, akik hozzám érkeznek. Tőlük is sokat tanulok. Hiszen ha valahol porszem kerül a gépezetbe és a munkám vagy magánéletem tere nem kapja meg a tiszteletet, akkor minden borul. Majd ezáltal én magam sem tudom tiszteletben tartani mások terét, megcsúszom az időben, az energiában. Így egy ördögi körré válik az egész.
Ezért szeretettel kérem a terem és energiám tiszteletét. Mert számomra az idő nem pénz. Az idő bizalom, szeretet, elfogadás, figyelem és teljes jelenlét. Talán a legnagyobb ajándék, amit egymásnak adhatunk.
Úgy gondolom a jelenlétnél szebb formája a kölcsönös tiszteletnek nincs is. Hiszem, hogy amikor valaki tényleg tiszteletben tartja a másik idejét, valójában azt üzeni:
Látlak! Fontos vagy! Figyelek Rád! Számít az energiád!
💚🤎💙💛🧡💜
Szeretettel és öleléssel!
Gabi
