07/08/2026
Franz Krumm – A bajnoki döntő hőse elesett a háborúban
Franz Krumm 1909. október 16-án született. Az 1931/32-es idényben annak a Bayern Münchennek volt a kerettagja, amely története során először szerezte meg a német bajnoki címet. A döntőben az Eintracht Frankfurt ellen ő szerezte a 2–0-s végeredményt jelentő gólt. A német válogatottban kétszer lépett pályára. 1938-ban a TSV 1860 Münchenhez igazolt, ahol 1943-as katonai behívásáig játszott. 1943. március 9-én az oroszországi Orjol térségében elesett.
Pályafutása
Franz Krumm pályafutását a müncheni FC Vorwärts csapatában kezdte. Az 1930/31-es szezon előtt a Bayern Münchenhez szerződött, amely akkor a bajor kerületi liga déli csoportjában, a régió legmagasabb osztályában szerepelt. A Bayern ellenfelei között volt az 1860 München, a Schwaben Augsburg, a Jahn Regensburg, a Wacker München, a Teutonia München, a VfB Ingolstadt-Ringsee és a DSV München.
A kiváló lövőerejéről és önzetlen csapatjátékáról ismert, remek cselezőként emlegetett Krumm Josef Bergmaierrel együtt rettegett jobbszélső párost alkotott. Miután 1931-ben a mannheimi Oskar Rohr is a csapathoz érkezett, Richard Kohn vezetőedző irányításával és Kurt Landauer elnöksége alatt a Bayern Németország egyik legerősebb klubjává vált.
Krumm csapattársaival 1931 és 1933 között egymás után háromszor nyerte meg a dél-bajor bajnokságot. A legsikeresebb idényben, 1931/32-ben a Bayern mind a négy mérkőzését megnyerte az 1860 München ellen, megszerezve a dél-bajor és a dél-német bajnoki címet is.
A dél-német bajnoki döntőt 1932. május 1-jén Stuttgartban rendezték az Eintracht Frankfurt ellen. A mérkőzést a 80. percben, 2–0-s frankfurti vezetésnél félbeszakították, mert feldühödött Bayern-szurkolók berohantak a pályára. Mivel mindkét csapat már kijutott az országos bajnoki döntőre, a Bayern lemondott az újrajátszásról.
Az 1932-es német bajnoki döntő és a történelmi diadal
június 12-én, a nürnbergi Városi Stadionban rendezték meg a német bajnoki döntőt az Eintracht Frankfurt ellen. A Bayern a fináléig a Minerva 93 Berlint (4–2 – Krumm és Oskar Rohr két-két góljával), a PSV Chemnitzet (3–2), majd az elődöntőben az 1. FC Nürnberget (2–0) búcsúztatta.
A döntő 75. percében született meg a mérkőzést eldöntő találat. Franz Krumm a jobb oldalon két frankfurti védőt is kicselezett, majd befelé húzott, és a jobb kapufa belső élére lőtte a labdát, amely onnan a hálóba pattant. Ez volt a Bayern második gólja, amellyel eldőlt a mérkőzés, és a klub története során először lett német bajnok.
A Bergmaier, Krumm, Rohr, Schmid és Welker alkotta támadósor abban az idényben a német labdarúgás egyik legerősebb csatársorának számított.
A Kicker a Bayern sikerének titkát így fogalmazta meg:
„Nem egy merev rendszer szerint játszottak, mindig ugyanazokkal az eszközökkel. Amikor Rohr, Schmid vagy Bergmaier birtokolta a labdát, sem az ellenfél, sem a saját csapattársak nem tudták előre, mi következik. Mégis mindenki úgy helyezkedett, hogy veszélyes pozícióban fogadhassa a labdát. A passz után senki sem maradt egy helyben, hanem azonnal új területet keresett. Ezzel a játékkal a második félidő első harminc percében óriási fölényt alakítottak ki.”
A sikerben óriási szerepe volt Richard Kohn vezetőedzőnek, akit mindenki csak „Dombi” becenéven ismert. Edzésein a legfontosabb a szűk területen, ellenfél nyomása alatt történő labdakezelés volt.
Kohn vallotta:
„A legfontosabb, hogy az edzés labdával ugyanazokat a helyzeteket idézze elő, mint a mérkőzés. A játékosok csak nyomás alatt fejelnek vagy vesznek át labdát, mert a meccsen is ez történik. Sokan kiváló technikával rendelkeznek, amíg nincs rajtuk ellenfél, de éles helyzetben csődöt mondanak.”
Ez a filozófia tökéletesen illett Franz „Fasa” Krumm ösztönös cselezőkészségéhez.
A korabeli Bayern játékát „folyékony” és „elegáns” futballként jellemezték. Stílusuk a budapesti, bécsi és prágai „dunai iskola” hatását tükrözte: rövid passzok, technikai fölény, kreativitás és egyéni megoldások jellemezték a csapatot.
Krumm az 1932-es bajnoki rájátszás mind a négy mérkőzésén pályára lépett, és három gólt szerzett. Visszafogott, szerény személyiségével, valamint kivételes játékintelligenciájával a Bayern első bajnokcsapatának egyik meghatározó alakja lett.
Nemzetközi mérkőzések, a háború árnyéka és az utolsó évek
A Bayern fejlődésében nagy szerepet játszottak a rangos nemzetközi mérkőzések is. A klub 1930 és 1934 között olyan ellenfelekkel játszott, mint a Racing Club de Paris (5–2), a Birmingham FC (1–3), a Vienna Wien (2–3), a Chelsea FC (1–2), a Boldklubben København (6–1), a Ferencváros (3–2), valamint 1934. augusztus 26-án a Slavia Praha (3–3), amelynek soraiban a világbajnoki ezüstérmes František Plánička, Svoboda, Sobotka és Antonín Puč is pályára lépett.
1933-ban, a nemzetiszocialisták hatalomra jutásával a Bayern München különösen nehéz helyzetbe került. A klubot a közvélemény gyakran „zsidó klubként” emlegette, elsősorban zsidó származású elnöke, Kurt Landauer miatt.
Ez súlyosabb csapást jelentett a Bayern számára, mint sok más egyesületnek.
Franz Krumm az 1937/38-as idény végéig a Bayern játékosa maradt a Gauliga Bayernben. A csapat legjobb eredményei ezekben az években három harmadik helyezés voltak (1934, 1936 és 1937), de az országos bajnoki döntőbe már nem sikerült bejutni.
1938 szeptemberében közeli barátjával, Josef Bergmaierrel együtt a városi rivális TSV 1860 Münchenhez igazolt. Bergmaier már csak az öregfiúk között szerepelt, Krumm azonban az első csapat meghatározó játékosa lett. Az 1938/39-es idényben az 1860 mindössze egy ponttal maradt le a bajnok Schweinfurt 05 mögött, így ezüstérmes lett. Krumm mindkét müncheni rangadón pályára lépett korábbi klubja, a Bayern ellen.
A második világháború első éveiben ismét a Bayern Münchenben futballozott. Feljegyzések szerint legalább az 1940/41-es idény végéig szerepelt a klub színeiben.
Válogatott pályafutása
A német válogatottban 1932. szeptember 25-én mutatkozott be Nürnbergben Svédország ellen. Németország 4–3-ra győzött, Krumm pedig megszerezte egyetlen válogatott gólját. A Bayern játékosai közül Oskar Rohr két gólt szerzett, Josef Bergmaier pedig szintén a kezdőcsapat tagja volt.
Második, egyben utolsó válogatott mérkőzését 1933. január 1-jén Bolognában játszotta Olaszország ellen. A Giuseppe Meazza vezette olaszok 3–1-re nyertek, Németország becsületgólját ismét Oskar Rohr szerezte.
1934 májusában Krumm részt vett a világbajnokság előtti felkészülési edzőtáborban, de végül nem került be a német vb-keretbe.
Utolsó évei
1933-ban a bajor válogatottal megnyerte az Adolf Hitler-kupát. A döntő megismételt mérkőzésén 6–1-re győztek Berlin–Brandenburg ellen, Krumm pedig gólt is szerzett.
A második világháború idején a Wehrmacht katonájaként szolgált. 1943. március 9-én, az oroszországi Orjol térségében, a keleti fronton elesett.
Ugyanúgy a háború áldozata lett, mint egykori csapattársa és közeli barátja, Josef Bergmaier.
Franz Krumm neve örökre összefonódott a Bayern München első német bajnoki címével.
Ő volt az a játékos, aki a döntőben megszerezte a klub történetének egyik legfontosabb gólját, és ezzel maradandó helyet biztosított magának a Bayern legendái között.