19/07/2026
💦A piramis csúcsa💦
Roppant érdekes, és kihívásokkal teli terepfutóversenyen vettem részt az Erzberg Adventure Days keretein belül, egy 13 km-es futóversenyen, ahol 800 méter pozitív szintemelkedést kellett legyőzni.
Érdekes a párhuzam, és tudom mindenki tapasztalja, minél közelebb van a céljához, néha annál nehezebb az út.
Ezt egy futóverseny mindig megmutatja -demó változatban.
A végén ott a jutalom, a megértés és a célbaérés okozta eufória...
Te hol tartasz az utadon?
12/07/2026
💦Szívből futni💦
Azt mondják, és én is azt vallom, hogy ne jó futó akarj lenni, és majd ettől boldog leszel, hanem először legyél boldog, és ez járulékosan hozza magával az eredményt, hogy jól futsz.
Viszont itt már lesz egy különbség. Ha ezt tényleg a belső indíttatásra teszed, nem vársz el senkitől dícséretet, visszaigazolást, hogy amit csinálsz a jó, és ahogy csinálod az jó.
Egyszerűen tudod, hogy jó vagy, és ez örömet okoz, mindenféle ok és indok nélkül.
Megsúgom: A sérülések is el fognak kerülni.
Nagyon fontos dolgokhoz érünk el egy idő után, ha nem a legfontosabbhoz.
Szinte törvényszerűen fel fogod tenni magadnak a kérdést:
Ki vagyok én a futás nélkül?
Mert egy idő után magadba kell nézned, és az egész futást el kell engedned, és látnod kell saját valódi önmagadat, az embert a futás mögött.
Mert minden kezdet nehéz, és minden dolog küzdelmes. Vagy fogalmazzunk úgy, feladatokkal teli. A futás által akár eljuthatunk egy felsőbb szintű önmagunkhoz is, amely során jobb emberré
válhatunk.
De itt tisztában kell lennünk azzal, amire már hivatkoztam.
Az emberrel a teljesítmény mögött.
És legyünk vele tisztában, hogy itt egyetlen egy lépés sem veszik kárba.
A futás esszenciája Te magad vagy, ahogy megéled és megtapasztalod a saját határaid, és azt, hogy neked mi működik.
Megegyeztünk?
24/08/2025
💦A csend hangja💦
Egy július napon a terepfutást választottam eszközül, mint egy pici elszakadást a hétköznapok zajos rutinjából.
Kimentem Zalaszántóra, onnét átfutottam Tátika váráig, majd a Béke sztupával fejeztem az edzést.
Futás közben a tátikai várromhoz közeledve megálltam, mert egy érdekes helyhez érkeztem, amelyet Fekete tónak hívnak.
Itt megálltam egy picit, és ekkor hirtelen mintegy rámszakadt a nagybetűs Csend. Rajtam kívül más nem volt a környéken, a legközelebbi út is kilométerekre volt.
Rádöbbentem, hogy mekkora zajban élünk. Nagyon mellbevágó volt ez a tömény, természetes csend. De itt nem álltam meg, hanem mint tudjuk, a figyelem nagyon sokra képes, nekiálltam figyelni.
Nem csukott szemmel befelé, hanem nyitott szemmel egy pontra fókuszálva. Kinéztem egy faágat, és "csak" figyeltem. És ekkor döbbenetes dolog történt. Nekiálltam meghallani a csend hangjait.
💦Hogy mennyi minden van ebben a csendben?!
Meghallottam az ágak reccsenését, a szellő susogását az ágak között, egy távoli madárhangot valamint a bogarak zümmögését.
Pedig egész eddig ott voltak a csendben, csak egy valami nem volt ott: a fókuszált Figyelem.
Nagyon beszédes tanítás volt számomra, mert néha nem igazán figyelünk arra, hogy jól figyeljünk.
Megegyeztünk?
