20/09/2026
" A taj csi csuant a magad módján gyakorold, amely így végül megtalálja az első taj csi-mester által számunkra kifejlesztett és lefektetett formát. A mindannyiunk számára ismert nagy formagyakorlatot is sokféleképpen hajtjuk végre. ....
Munka közben a formát keretként használjuk. A formán dolgozni kell, nem pedig tanulás után felvágni vele. A forma folyamatos segítséget nyújt, de célja nem a lenyűgözés, mint egy szép képzőművészeti alkotásnak, amelyet megvásárolsz, hazaviszel és föllógatsz a szobád falára. Ez olyasmi, mintha egy Japánba történt utazásból kézirattekerccsel térnél haza, és azt éreznéd, hogy egy darabka keleti kultúrát szorongatsz a kezedben. Örülhetsz neki, de még nem igazán a tiéd, még kívül van rajtad. Remélem, nem cipeltek haza egy csokorra való mozdulatot, ezt mormolva: "Szemináriumot végezve megismertem valamit, amit taj csinak neveznek."
Ha a taj csi valóban a tarsolyunkban van, akkor az oly természetesen "bújik elő" a testből, mintha akkor és éppen ott találtad volna ki. A formát anélkül kezded el és fejezed be, hogy tudnád, megcsináltad. Ha valaki szemlélne, ne látná, hogy lezártad. Években lehet mérni az ide vezető gyakorlást. Nem tételezhetsz állandó célt. Az igazi rendszerrel együtt élve, az napról napra életmóddá válik. Legtöbbször mi nem akarunk változtatni. Úgy véljük, tökéletes biztonságra leltünk, és kitartóan ragaszkodunk hozzá, elfelejtve, hogy az állandóság csak a változáson alapulhat. A világ folyamatosan változik, ha a pillanatba akarsz kapaszkodni, elvesztél. De követve a változó pillanatot, felismered a mozgás állandóságát. Átadva magad a történéseknek, stabilitásodat magaddal viszed a mozgó énbe. Egyszerre tapasztalod a mozgást és a mozdulatlanságot. E gondolat alkalmazása a mindennapokban helyesebb létszemlélethez vezet. A taj csi filozófia nem ismeréssel, könnyed hozzáállással kezdődik. Akár úgy, hogy üldögélve, erőlködés és jegyzetkészítés nélkül próbálsz figyelni mondanivalómra. Ráérezve a kényelmes nem ismerésre, gyorsan, fesztelenül jutsz az ismeretlen közelébe. Legtöbben állandóan rohanunk. Erőszakosan kutatjuk a választ, ritkán van türelmünk kivárni, amíg megérkezik. Elhiszed? El tudod fogadni? Abban a pillanatban, amikor magadévá teszed e tételt, hopp, az élet feltárult! Furcsa, hogy amíg az élet értelmének megismerésére törekszünk, átlépünk felette....."
