24/02/2026
Ismét 💯👌👍
Terelés aspektusból én pl. pontosan ezért nem szoktam javasolni a korai idegenpályázást.
Először legyen meg egy rendszerszintű struktúra mind a gazda, mind a kutya fejeben.
Ha ez tiszta, jöhet a szárnypróbálgatás, majd repkedés. 🙂
A struktúra rendszerszintű értése és a menedzsment (handlig) alapvető gyakorlata nélkül a kontrollvesztés borítékolható.
A negatív kritika pedig nem csak etikatlan, hanem szakmaiatlan is, mert nem feltétlenül a tanítványok hibás képzéséről van szó, hanem csupán arról, hogy a tanuló tudása még nem integrált és tapasztalatlan.
Egy igazán jó tréner különbséget tud tenni a hibásan tanult és korrigálandó dolgok és a tanuló tapasztalatlansága között. Olykor pedig csupán annyiról van szó, hogy a tanuló nem képes integrálni, mert bizony olyan is létezik, hogy nincs hozzá érzéke.
Ezért pedig nem lehet a másik trénert hibáztatni, ez etikátlan viselkedés és nem a profizmus tükre.
A megfelelő szakmai kompetenciájú tréner nem a kolléga munkáját kritizálja, hanem betömi a hiányzó lyukakat. Kritika nélkül. Hiszen nem is láthatja, nem is tudhatja, másnál, máshol mi történik. Tehát szakmailag és etikailag is az a korrekt, ha nem felülbírál, hanem kiegészít.
Ahhoz viszont, hogy a tanuló stabil kapaszkodóra leljen a struktúra átlátását illetően, egyet értek Karayval, az alapokat jobb "egy vonalon" lerakni. A menedzsmentnek lehet sokfélesége és nagyon sok módszer legitim, ha a struktúrát tisztán látjuk. Márpedig ez utóbbi működteti meghatározóan a dolgokat. Hogy értem-e, amit csinálok. A hogyan, az hogy is mondjam - "részlet kérdés". 😀
A kutyanevelés és tanítás világában ma már szinte végtelen mennyiségű információ érhető el, hiszen közösségi oldalak, videók és sokszor magukat szakértőként is bemutató szereplők kínálnak különféle módszereket, amik első pillantásra meggyőzőnek tűnhetnek. Nem csoda, hogy a gazdák igyekeznek minél több helyről inspirációt gyűjteni, abban a reményben, hogy így gyorsabban és ingyen érhetnek el eredményt kedvencükkel. A bőség viszont nagyon könnyen zavart szül, mert amikor egymástól eltérő szemléletek keverednek a fejünkben, már nem egy elmélyült, átgondolt rendszer mentén haladunk, hanem különálló, random ötletek között próbálunk eligazodni, ami hosszú távon inkább bizonytalanságot és káoszt teremt, mintsem valódi fejlődést.
A különböző megközelítések önmagukban nem értéktelenek, sok esetben komoly tapasztalat áll mögöttük, de valódi eredményt csak akkor tudnak hozni, ha mélységükben értjük őket, és nem csupán kiragadunk belőlük néhány, számunkra szimpatikus apró elemet. Amikor több módszert követünk egyszerre, gyakran mindenből kiválasztjuk a tetszetős fogásokat, miközben a mögöttes gondolati ív és következetesség elveszik, így a kutya számára sajnos ellentmondásos, kicsit sem hiteles jelzéseket teremtünk. Ez olyan, mintha tíz különböző szakácskönyvből vennénk ki ugyanannak az ételnek az összetevőit, az egyikből a fűszerezést, a másikból az arányokat, a harmadikból az elkészítési időt és így tovább. A végeredmény nagy eséllyel nem egy harmonikus fogás lesz, hanem egy teljesen zavaros, élvezhetetlen ételféle. Egy kutya számára a kiszámíthatóság ad biztonságot, ezért a következetlenség nemcsak a tanulási folyamatot lassítja, hanem a kapcsolatot is bizonytalanná teszi.
Nem azt mondom persze, hogy létezne egyetlen, minden helyzetben tökéletes módszer, hiszen minden kutya egyedi, hanem csak azt, hogy érdemes tudatosan választani egy számunkra hiteles és működőképes szemléletet, majd abban kellően elmélyülve alkalmazni azt a saját kutyánkra szabva. Ha értjük, mi miért történik, mi a mögöttes filozófia, szemlélet, nevezzük bárhogy, akkor tudunk rugalmasan alkalmazkodni anélkül, hogy szétesne a rendszer. Azt gondolom, hogy az igazi fejlődés nem a különböző összelomolt technikák halmozásából, hanem a következetes gondolkodásból és jelenlétből születik, ami stabilitást ad a gazdának és biztonságot nyújt a kutyának is.