19/08/2026
Az elmúlt években nagyon sok ember jó irányba való változásában vettem részt. Láttam őket elindulni, végigmenni az úton, meginogni, újrakezdeni, majd egyszer csak megérkezni egy olyan pontra, amire hónapokkal vagy évekkel korábban még ők sem gondoltak volna.
Ez a szakma, ez a hivatás teljes mértékben bebizonyította számomra, hogy az ember igenis tud változni. Tud változtatni magán. Tud új szokásokat kialakítani, újra hinni magában és egészen más életet építeni magának.
Annyira megerősödött bennem ez a felismerés, hogy egy idő után már mindenkinek segíteni akartam.
Ha valaki elkezdett sanyarogni az életén, a testén, az egészségén, én azonnal rá akartam húzni azokat a történeteket és sikereket, amiket a GlowFitben együtt megéltünk.
"Gyere el heti két-három alkalommal."
"Ezen kellene változtatnod az étkezésedben."
"Így kellene edzened."
"Hidd el, működni fog."
"Nézd meg XY-t, neki is sikerült."
"Csak ezt kell tenned."
Egyszerűnek láttam,
de nem volt egyszerű.
Volt, akinek csak hallgattam a panaszait. Újra és újra.
Közben egyre inkább azt éreztem, hogy én sokkal jobban akarom a változást, mint ő maga.
Aztán elgondolkodtam.
Mi a közös azokban az emberekben, akik ilyen fantasztikus sikereket értek el a GlowFitben?
Mi a közös azokban, akik évek óta járnak, fejlődnek, változnak és néha már az edzésen könnybe lábad a szemem attól, mennyire büszke vagyok rájuk?
Mi a közös azokban, akik a nehéz magánéletük ellenére is ragaszkodnak ahhoz a heti pár edzéshez?
Mi a közös azokban, akiknek millió okuk lenne arra, hogy ne menjenek el, mégis felveszik a cipőjüket és eljönnek?
Mi a közös bennük?
Az akarat.
Nem az, hogy nekik könnyebb lenne.
Nem az, hogy nekik több idejük van.
Nem az, hogy nekik nincsenek problémáik.
Egyszerűen csak az, hogy ők akarják!
Ez volt az a felismerés, amire nekem is szükségem volt.
Ha valaki maga akarja a változást, én rengeteget tudok neki segíteni. Viszont, ha ő nem akarja, akkor miért akarjam én helyette?
Miért akarom én mindenáron meggyőzni?
Miért akarom én megmutatni neki azt az életet, amit ő még nem akar meglátni?
Mert tudom, hogy mennyivel jobb lehetne neki?
Igen.
De ettől még nem én fogom akarni helyette.
Lehet valaki elé tenni az ajtót.
Megmutathatod neki, mi van mögötte.
Elmondhatod, hányszor láttad már, hogy valaki belépett rajta és megváltozott az élete, de
belépni neki kell.
Ezt most nemcsak a munkámban tanulom meg, hanem a magánéletemben is.
Attól, hogy valaki folyamatosan panaszkodik arra, hogy nem jó neki a jelene, még nem biztos, hogy készen áll a változásra.
Attól, hogy szenved, még nem biztos, hogy el akar indulni.
Attól, hogy én már látom benne azt, amivé válhatna, még nem jelenti azt, hogy ő is látja.
Lehetséges, hogy az egyik legnagyobb szeretet néha éppen az, amikor abbahagyjuk a győzködést.
Ott maradunk, ha szükség van ránk. Segítünk, ha kérik. Megmutatjuk, hogy van másik út, aztán hagyjuk, hogy a másik ember maga döntsön.
Más életét nem élhetjük.
Más döntéseit nem hozhatjuk meg.
Ahogyan a változást sem akarhatjuk senki helyett.
💜💙MINDENKINEK MAGÁNAK KELL AKARNIA! 💙💜