04/09/2026
Bár a japán szárazföldre áttelepülő mesterek (mint Gichin Funakoshi vagy Kenwa Mabuni) elfogadták a Dai Nippon Butoku Kai szigorú szabályait az elismertségért cserébe, több neves okinawai mester nyíltan vagy burkoltan elutasította ezt a kényszerített japánosítást.
Ők nem voltak hajlandóak feladni a karate eredeti, harci és önvédelmi gyökereit a modernizáció, a sportosítás és a militarizáció oltárán.
Motobu Chōki
Kanbun Uechi
Kyan Chōtoku
Hohan Soken
Stb.
Sajnos idővel szinte mind beadta a derekát és szabványosították a stílusukat.
Például Sōken – bár a szíve mélyén elutasította a japán bürokráciát – a gyakorlatiasság jegyében kénytelen volt bevezetni egy minimális övrendszert és struktúrát.
Később, az 1970-es években az okinawai nagymesterek létrehozták az Okinawa KarateDo Federation-t, hogy egységesen védjék az okinawai stílusokat a japán dominanciával szemben. Ennek Sōken is tagja lett, így a külvilág felé az ő iskolája is felvette a standardizált formát.
Sōken és a hozzá hasonló mesterek is átvették a modernizáció külső héját (ruha, övek, alapkaták), hogy a karate életképes és érthető maradjon a 20. században.
Így zárt ajtók között maradt az ősi, eredeti okinawai "kínai kéz".
Nagyon kevesen vannak akik azt ismerhetik.