24/09/2026
Ilyen még nem volt! 😮
Háromszoros ultrafutó bajnokunk, Turós Izabella élete versenyére készül a hétvégén, hiszen elindul a legendás Spartathlonon!
📅 Az idei, 44. Spartathlont szeptember 26–27-én rendezik meg.
📍 A történelmi, 246 kilométeres ultrafutóverseny mezőnye szombat reggel 7 órakor rajtol el az athéni Akropolisz lábától, a szintidő pedig 36 óra. A Spartathlon hagyományos célvonalát Spárta központjában, Leonidasz király szobránál állítják fel.
Mindenki szurkoljon a magyaroknak, különösen Izának, aki az alábbi posztban meséli el, hogyan készült a nem mindennapi megmérettetésre! ;)
A 25 fős magyar csapatból 3 női indulónk lesz idén. Bemutatjuk az elsőt: Izabella Turós
1. Mikor kezdtél futni, és hogyan jutottál el az ultrázásig?
2010-ben kezdtem el futni futópadon, otthon. Kicsik voltak a gyermekeim és nem tudtam másképp megoldani a sportot. Minden nap hajnalban edzettem egy órát és utána ébresztettem őket majd mentünk az oviba. Két és fél év után valakitől hallottam, hogy ennyi futással akár a Pécs-Harkány 25 km-es versenyét is teljesíteni tudnám és be is neveztem. A következő verseny már a Spar Maraton volt. 2015-ben néhány barátnőmmel indultunk 5 fős csapatban az UB-n és nagy csodálattal néztem az egyénieket, akkor ez olyan emberfelettinek tűnt.
Ott döntöttem el, hogy majd én is szeretném ezt a versenyt egyedül megfutni. Következő évben párban már sikerült és ezután kerestem meg Lőrincz Olivért, aki abban az időben a legjobb magyar ultrás nőket edzette. Az első ultraversenyem a Suhanj!6 6 órása volt, amit pont most a hétévégén is futottam. Gyorsan fejlődtem, de 2018-tól sajnos a magánéletem egy nagyon rossz irányt vett.
Évekig olyan szintű stresszben éltem, hogy sem versenyezni sem irányított edzéseket megcsinálni nem tudtam. A futást nem hagytam abba, mert a konzisztencia szerintem a legfontosabb az állóképességi sportoknál és mindig hittem abban, hogy egyszer majd jóra fordulnak a dolgok és ismét tudok versenyezni. 2022-ben sikerült újra olyan állapotba kerülnöm, hogy visszatérhettem, szintén Olivér irányításával. Onnan már a cél az egyéni UB és a Spartathlon lett.
2. Mit csinálsz, amikor éppen nem futsz?
A napom nagy részét hétköznap a munka tölti ki. Egy normál edzőhéten 5 görgős bicikli edzésem is van, ami csak egy óra, de ez is sok időt elvesz a napból. Minden nap készítek másnapra ebédet nem csak magamnak, hanem a gyerekeimnek is, amit az
iskolában esznek meg. Korán fekszem, mert a futást azóta is hajnalban tudom le. Szabadidőm leginkább hétvégén van, azt pihenéssel szeretem tölteni, esetleg mozi vagy szauna is szóba jöhet vagy séta a városban egy kis sütizéssel összekötve.
3. Melyik futóeredményedre vagy élményedre vagy a legbüszkébb?
2024. októberében Balatonfüreden a BUFF-on 24 óra alatt 226,548 km-t sikerült összehozni. Ezzel tudtam egyenes ágon kvalifikálni magam a Spartathlonra. Talán erre vagyok a legbüszkébb.
4. Hogyan készülsz a Spartathlonra, edzővel vagy saját terv alapján?
Továbbra is Lőrincz Olivér segíti a felkészülésemet és azt gondolom, hogy ebből a szempontból nagyon jó kezekben vagyok. Az elmúlt 10 hónapban jóval több edzésórát tettem bele. Sokat fejlődtem, ami az idei versenyeken is megmutatkozott. Annyi változott az elmúlt hetekben, hogy heti többször emelkedőket és lejtőket is futok, nem csak síkban edzek, ahogy korábban. Könnyű helyzetben vagyok, mert pont a Mecsek lábánál élek és elég otthonról elindulnom valamerre, biztos, hogy emelkedni fog az út.
5. Hányadik Spartathlonod lesz, és mi a célod idén?
Ez lesz az első Spartathlonom. Nincs kitűzött cél, csak a sikeres teljesítés. Igazán elégedett akkor lennék, ha ez sikerülne 30 órán belül, de nem leszek elkeseredve, ha kifutok a 30 órából.
Semmiképpen nem akarok magamra tenni egy terhet azzal, hogy
üldözök egy célidőt. Szeretném jól megélni a versenyt, inkább élvezni, bármennyire is nehéz lesz, mintsem görcsösen ragaszkodni egy elvárt teljesítményhez.
6. Miért fontos neked a Spartathlon, mit jelent számodra ez a verseny?
Ez már egy nagyon régi álom számomra és végre a célegyenesbe kerültem, ráadásul olyan formát sikerült összehozni, amivel már neki merek vágni ennek a nehéz megmérettetésnek. Nem pusztán egy verseny. Van benne némi történelem, mítosz, kultúra. Ha csak olvasok róla valahol libabőrös leszek, jobban kezd dobogni a szívem. Nagyon várom, hogy én is részese lehessek.
7. Kik kísérnek idén, és kik azok, akik otthonról szurkolnak neked?
A párom fog kísérni, ahogy minden versenyemen. A legnagyobb szurkolóm az édesanyám, ebben biztos vagyok, de a családom többi tagja, kollégáim és sporttársak is izgulnak majd értem.
8. Mit üzensz a szurkolóknak és a többi indulónak?
A szurkolókkal futás közben nem lesz kapcsolatunk, előtte jöhetnek a bíztatások, az lélekben sokat segít, akár csak 1-2 kedves szó is.
A többi indulónak csak ugyanazt kívánom, mint magamnak. Mindenekelőtt sikeres célba érkezést és minél kevesebb nehézséget, mert hát az mindannyiunknak fog jutni, akármennyire is felkészülten állunk a rajthoz. A siker azon múlik, hogy ezeket a
nehézségeket hogyan tudjuk legyőzni mind fizikálisan, mind mentálisan.
+1. Ha előre választhatnál egyetlen „szupererőt” a verseny 246 kilométerére, mi lenne az?
Mondhatnám azt, hogy ne érezzek fáradtságot, de akkor az nem én lennék. Alapvetően sem szeretem, ha valami könnyű és azokat az embereket sem kedvelem, akik mindig a könnyebbik végét próbálják megfogni a dolgoknak. Az ultrában pont az a szép, hogy nehéz, hogy fáj, de ezzel meg tudunk küzdeni és mindeközben még örömet is lelünk benne.
Szuper segítség jöhetne a frissítésben. Nekem az a legnehezebb egy hosszú versenyben. Csak isot, gélt és vizet iszom, kiegészítve néhány falat banánnal és rizsgolyóval, de mindennek a bevitele olyan 10 óra felett már nagyon fáraszt. Eleinte csak bele kell sétálnom, amíg frissítek, később már megállni is szoktam. Ez nagyon kizökkent a futásból és nehezen rázódom vissza. Egy szuper erő abban segíthetne, hogy ezt meg tudjam oldani megállás illetve lassulás nélkül.
+2. Mi jár a fejedben akkor, amikor egy ultrán már nagyon fáj?
Amikor már nagyon fáj, elkezdek matekolni. Nagyon gyakorlatias ember vagyok, két gazdasági diplomával, így nem áll tőlem messze a matematika. Mindenfélét kiszámolok fejben. Mennyi kilométer vagy idő van még vissza. Ha időről beszélünk, akkor az hány perc. Ha távolság, akkor hány kör lenne a Tüskésréten, ahol naponta edzek egy tó körül és ami 1200m. Ha van valami cél, akkor kiszámolom, hogy ahhoz milyen átlagot kellene még mennem a visszalévő távon, mennyit lassulhatok még. Nagyjából óránként újraszámolom. Fáradtan a fejben számolás is lassabban megy, de pont kitelik az időmből. Két matek közt pedig megpróbálom magam meggyőzni, hogy nem is vagyok annyira fáradt. Igyekszem kellemes gondolatokkal megtölteni a fejem, mint mondjuk tengerpart, napsütés, finom ételek. Néha ez egész jól sikerül.
+3. Mi az a felszerelés vagy étel, ami nélkül biztosan nem indulnál el a Spartathlonon?
Külső pulzusmérő nélkül semmilyen versenyen nem indulnék el. Anélkül teljesen vakon vagyok. Általában egy versenyen, de amúgy edzésen is a tempó irreleváns mutató számomra. A pulzusom segít abban, hogy milyen gyorsan futhatok illetve ad visszajelzést arról, hogy milyen állapotban vagyok.
HAJRÁ IZA!!!! :)
