Vida Adri Yoga

🪷🌸🧘‍♀️🌸🪷

Ebéd után az a fene nagy ötletem támadt, hogy felveszek nektek végre- valahára egy 20 perces jógás videót. Olyat, amivel át tudjátok mozgatni magatokat reggel, vagy akár egy nehéz nap után. Tetőtől talpig. 😌

De rá kellett jönnöm, hogy ez nem volt maradéktalanul jó ötlet. 36 fokban. 🥵 Ráadásul egy hangyaboly közepén. 😅 🐜🐜

Mit gondoltok, ugorjak neki újra? Hasznos lenne számotokra egy laza, minden porcikát átmozgató gyakorlás?

📩 Írd meg, neked mit esne jól átmozgatni pár percben?

A tegnapi egyensúly bejegyzésemhez több visszajelzés is érkezett. Nagyon köszönöm! Jó érzés, hogy eljutnak a gondolataim hozzátok, és nem csak a a hírfolyamban hömpölyög.

🚴‍♂️ Ma biciklivel mentem a postára, és hazafelé bennem is mocorgott valami, ami a mindennapi egyensúlyunk megtartásáról szól. Kb. 25 éve nem "nullakezeztem". Épp itt volt az ideje, hogy újra elengedjem a kormányt, és átéljem azt, hogy ha nem irányítok minden pillanatban, akkor is haladok tovább az úton.

A kép nyilván illusztráció a Pineterestről! 😄 De épp így éreztem magamat én is!

Vannak az élet hullámain kilengések. Egyszer mélyen vagy, majd magasra emel a viharos hullámverés. Aztán jön a szélcsend. Egyetlen dolog változatlan: a változás. 🔥🌊

🐚🌸Adri🌸🐚

Mit jelent számodra, hogy Önvaló?

A belső, örök lényegedet? Az a rész, amely túlmutat a neveden, a történeteden, a tested határain? A régi bölcsek Brahmannak nevezték azt az egyetemes valóságot, amelyben minden létező összekapcsolódik.

De vajon hol kezdődik az egységtudat?

Már Krisztus előtt is megjelent az a felismerés, hogy a sokféleség mögött valami közös alap húzódik meg. Hogy talán nem különálló létezők vagyunk, hanem ugyanannak a nagy egésznek a kifejeződései.

Egyszer a kisfiam a dinoszauruszokról kérdezett:

– Hol vannak most a dínók?
– Kihaltak. De nem tűntek el! Hiszen ugyanazok az atomok most is léteznek. Csak más formában.
– Akkor mi is dínók vagyunk?
– Igen. Mi is dínók vagyunk. És csillagok is.

Aztán megkérdezte:

– Hol vannak a csillagok? Lebegnek a Föld körül?
– Igen. És nem. Mindannyian „lebegünk”.

Gondolj bele! Akik a Föld másik oldalán élnek, ők is a talpukon állnak, nem lógnak fejjel lefelé. Mindenki a saját nézőpontjából tapasztalja a világot.

És ha egyre távolabbról néznénk a Földet, egyszer csak meglátnánk, milyen aprók vagyunk. Egyetlen kis pont a végtelen mindenségben.

Talán egy gyermeknek nehéz ezt elképzelnie. De lehet, hogy a felnőtteknek még nehezebb.

Mert mi annyira beleégtünk a mindennapi gondjainkba, félelmeinkbe és küzdelmeinkbe, hogy elfelejtjük: részei vagyunk valami hatalmasabbnak.

Nézz fel az égre! Mikor csodáltad meg utoljára a csillagokat, vagy a Holdat?

Érezd! Nem kívül állsz a világon, hanem benne vagy! Nem csak szemlélője vagy a létezésnek, hanem része annak.

És emlékezz arra is: amit látsz, az mindig a te nézőpontodból látszik.

Légy nyitott! És ne csak nézz, hanem láss is!

Ha szívesen a mélyére ásnál a kérdésnek, gyere velem 👉👉
https://fb.me/e/20ykJ8mSZD