26/09/2026
Vannak olyan helyek az országban, aminek már a környékére érve is úgy érzem, itthon vagyok.
Ilyen nekem a Pilis is.
Szeretek a Duna parton ülve elrévedni, és kapcsolódni a hegyek és a folyó erejével. Fürkészni a szembe oldal emeletes vonatait, vagy a hegyoldalban lévő barlangokat. Szeretek kavicsokat kutatni és a vízbe dobálni őket. Szeretek hegyet mászni.
Szeretek egy jót ebédelni vagy vacsorázni, mindig ugyanazon a helyen és minőségben.
Szeretek új ismeretségeket szerezni vagy a meglévőket ápolni.
Szeretek mélyeket beszélgetni.
Átélni, emlékezni vagy éppen elengedni.
Rendszeres visszatérője vagyok a környéknek. Szinte hazajárok, akár családdal, társsal, baráttal vagy képzések miatt egy vagy több napra.
Tegnap a Rám-szakadék és a Lukács-árok meghódítása volt soron, ahol vagy 10-15 éve nem voltam.
Az akkori nagyon felkészületlen, spontán, kalandos és "vicces" családi túra helyszínét nagyon felemelő volt újra átélni a sziklafalak között.
A testem és az elmém lecsendesett a természettel való tudatos kapcsolódás lévén.
Használjátok ki még pár hétig ezt a csodálatos időt, és mozogjatok sokat a szabadban is 🥰
