Bézi-Körmendi Nóra / Befelé vezető kiút

Július vége jó alkalom lehet egy kis visszatekintésre.
A nyár első része sokszor megmutatja, milyen állapotban érkeztünk meg a pihenésbe. Láthatóbbá válhatott a fáradtság, a test jelzése, a belső nyugtalanság, a szétszórt figyelem vagy az a vágy, hogy végre több figyelem jusson saját magunkra.

Ezek fontos jelzések.
A fáradtság jelezheti, hogy túl sokáig voltunk készenlétben; a feszültség rámutathat arra, hol fogyott el a türelmünk vagy az erőnk; a nyugtalanság mögött gyakran kimondatlan igények, halogatott döntések vagy régóta cipelt terhek húzódnak.

🌻Érdemes most megkérdezni magunktól:

Mi töltött vissza igazán ebben a hónapban?
Mi vett ki belőlem több energiát, mint amennyire számítottam?
Milyen helyzetek után lett "több levegőm"?
Hol jelzett a testem fáradtságot vagy feszültséget?
Mire lenne szükségem ahhoz, hogy legyen több energiám a szeptemberi újrakezdéshez ?

Augusztus még ugyan a nyár része, de valójában egy átmeneti időszak: sokakban megjelennek az őszi teendők, tervek és terhek. Ilyenkor különösen fontos lehet ránézni arra, mit szeretnénk másképp vinni tovább.

A belső rendeződéshez sok mindenre lehet szükségünk, ezért az elkövetkezendő napokban- hetekben az ősz előtti visszahangolódásról írok: terhelésről, saját ritmusról, szükségletekről és arról, hogyan lehet tudatosabban megérkezni az év második felébe.

Augusztus utolsó hetében pedig "Visszarendeződés" címmel 3 alkalmas konzultációs folyamatot indítok azoknak a nőknek, akik szeretnének ránézni arra, hol tartanak most, mi viszi az energiájukat, és mire lenne szükségük az előttük álló időszakban.
Pontos információkkal hamarosan jelentkezem!

Nyáron sokszor előfordulhat, hogy egy program kívülről ugyan kikapcsolódásnak tűnhet, megélve mégsem az: folyamatos figyelem, másokhoz való alkalmazkodás vagy épp a szervezés elviszi a legtöbb energiánkat.

Példának okáért ilyen lehet egy családi nyaralás, egy hosszú hétvége a rokonokkal, barátokkal, vagy egy feszes tempójú, sűrű programokkal teli szabadság is. Egy hétvége vagy egy teljes hét, amikor elvileg nem dolgozol, de közben szervezel, pakolsz, figyelsz, gondoskodsz, válaszolsz, alkalmazkodsz.

Papíron ez a "pihenés". A szervezet szempontjából azonban ez továbbra is terhelés!

A regenerációhoz nemcsak munka nélküli időre van szükség. Szükség van belső mozgástérre is (Winnicott átmeneti vagy potenciális térnek nevezi): tehát annak az állapotnak a megtapasztalására, amelyben csökken a készenlét, kevesebb a megfelelési nyomás, és a figyelem nem kizárólag mások igényeire irányul.

Sok nő számára a nyári időszak emiatt különösen kettős lehet. Végre lehetőség van kiszakadni a megszokott hétköznapi rutinból, közben megjelenik a családi logisztika, a gyerekek programjainak szervezése, az étkezések, utazások, csomagolások, elvárások kezelése. A szabadság ezért könnyen egy más típusú stresszforrássá és terheléssé válhat.

Ezért fontos megkülönböztetni, mi az, ami valóban tölt, és mi az, ami csak pihenésnek látszik.

Egy program lehet szép, mégis rendkívül kimerítő. Barátokkal való találkozás lehet fontos, közben mégsem tölt fel, és egy nyaralás a családdal adhat nagyon fontos élményeket, maradandó emlékeket, miközben nem biztos, hogy valódi visszatöltődést hoz.

A tested gyakran pontosan érzi (és jelzi) a különbséget. Érdemes megfigyelni, hogy:
Milyen állapotban vagy egy-egy program után?
Könnyebbnem, felszabadultabbnak érzed magad, vagy még feszültebb lettél?
Tudsz kapcsolódni, vagy inkább visszahúzódnál?

A pihenés minőségére érdemes tudatosan figyelni, mert nem minden program tölt vissza minden élethelyzetben. Mert arra is időt kell szánni, hogy megtudjuk, mire van valóban szükségünk!

Arra hívlak, hogy figyeld meg ezen a hétvégén, hogy most mit üzen a tested, mi esne valóban jól?

A pihenés első napjai gyakran megmutatják, mennyi fáradtság, feszültség és belső telítettség gyűlt össze az előző hónapokban.
Amikor kicsit megváltozik a tempó, pontosabban érzékelhetővé válik az is, amit év közbeni működés elfed. A test jelzései, a szétszórt figyelem, az ingerlékenység vagy a belső nyugtalanság mind utalhatnak arra, hogy érdemes ránézni: hogyan vagyunk most valójában.

🗒️A nyár jó alkalom lehet egy belső leltárra.

Érdemes először a fáradtság minőségét megfigyelni. Másként jelentkezik a testi kimerülés, az érzelmi telítettség, a mentális túlterheltség vagy a kapcsolati fáradtság. Van, amikor pihenésre van szükségünk, máskor inkább csendre, esetleg kevesebb alkalmazkodásra, tisztább határokra vagy arra, hogy végre megfogalmazzuk, ami már régóta nyomaszt.

Fontos kérdés az is, mi viszi el most a legtöbb energiát? Gyakran több kisebb feladat, szerep és elvárás rakódik egymásra: családi szervezés, munkahelyi terhek, határidők, mások igényeihez való igazodás, kimondatlan feszültségek. Ezek együtt jelentős belső terhelést jelenthetnek.

A határok vizsgálata ilyenkor különösen fontos: Hol lenne szükséged több térre? Milyen helyzetekben mondasz igent akkor is, amikor belül már feszültséget érzel? Mely kapcsolódások után érzed magad kimerültebbnek?

A saját ritmusod is sokat elárul. Milyen napok után van több erőd? Kik mellett tudsz természetesebben jelen lenni? Milyen tevékenységek után érzed azt, hogy visszakerültél önmagadhoz?

A nyári leltár végén az ősz felé is érdemes tekinteni.

Milyen állapotban szeretnél megérkezni a következő időszakba?
Mi segítene abban, hogy ne teljesen kimerülve indulj tovább?
Milyen terhet nem szeretnél ugyanúgy továbbvinni?

Már az is sokat jelenthet, ha őszintén ránézel arra, hogyan vagy most: testileg, lelkileg, kapcsolódásokban, terhelésben.

Mentsd el ezt a leltárt, és térj vissza hozzá egy csendesebb napon.

Hamarosan indul a "Visszarendeződés - 3 alkalmas mentálhigiénés konzultációs folyamat", ahol ezekkel a kérdésekkel közösen is dolgozhatunk.

☀️Amikor végre megállsz, a fáradtság is utolér...

A szabadság első napjai sokszor nem úgy alakulnak, ahogy előre elképzeljük.
Sokan éppen akkor érzik meg a legerősebben a fáradtságot, amikor végre lenne tér és idő pihenni. A test elnehezedik, a figyelem szétszórttá válik, és a gondolatok továbbra is futnak. Ekkor megjelenhet ingerlékenység, türelmetlenség vagy belső nyugtalanság is.

Ez gyakran kelt bűntudatot, hiszen a nyárhoz rengeteg elvárás kapcsolódik: a jókedv, felszabadultság, könnyedség és a gyors regenerálódás. Ám a szervezet működése ennél sokkal összetettebb!
Hosszabb terhelés után a leállás nem mindig hoz azonnali megkönnyebbülést. Amikor csökken a külső nyomás, láthatóvá válik, hogy mennyi tartalék fogyott el az előző hónapokban.

Év közben a megállás nélküli működés sok mindent elfedhet. A feladatok, a határidők, a családi élet szervezése, a munkahelyi terhek, a döntések és kapcsolati feszültségek mind-mind viszik az energiát. A mindennapi tempó gyakran kevés teret hagy annak érzékelésére, hogyan vagyunk valójában.

Ezért érdemes a pihenés első napjait egy "átmeneti térként" tekinteti, hiszen ekkor van lehetőségünk a test és az idegrendszer jelzéseit detektálni. Ezért van az, hogy nem érezzük azonnal frissnek, rendezettnek vagy könnyűnek magunkat.

Érdemes ilyenkor néhány egyszerű kérdéssel közelíteni önmagunkhoz:
Mit érzek most igazán?
Mire reagál a testem?
Mennyi fáradtságot hoztam magammal?
Milyen terhelést viszek tovább megszokásból?
Mire lenne szükségem ahhoz, hogy valóban regenerálódni tudjak?

Tartós, erős vagy aggasztó testi tünetek esetén fontos az orvosi kivizsgálás! A hétköznapi önreflexióhoz ugyanakkor sokat adhat, ha komolyan vesszük a test jelzéseit.

A nyár lehetőséget adhat arra, hogy lassabban, pontosabban ránézzünk arra, hogyan vagyunk.
Sokszor az első lépés csak ennyi: észrevenni, hogy elfáradtunk.

Anya és baba együtt a konzultáción – igen, lehetséges. De nem mindegy, hogyan.

A pszichológiai és mentálhigiénés munka alapvetően egy védett, fókuszált térre épül.
Egy olyan térre, ahol kimondhatóak a nehéz érzések, ahol lehet megállni, befelé figyelni.

Egy kisbaba vagy totyogó jelenléte ezt a teret természetesen átalakítja.
Megoszlik a figyelem, megszakadhat a folyamat, és sokszor azok a mondatok sem hangzanak el, amik igazán fontosak lennének.

Ezért az az alapállás a szakmában, hogy egy konzultáció ideális esetben a szülő saját tere.

Ugyanakkor a valóság legtöbbször nem ideális.

A kisgyermekes időszak intenzív, gyakran izolált és sokszor nincs semmilyen külső segítség.
Mentálhigiénés szakemberként ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni.

Ezért döntöttem úgy, hogy
Szegeden a Babahajó terében hétfő és szerda délutánonként kifejezetten anya–baba párosokat is fogadok konzultációra.

Mit jelent ez a gyakorlatban?

Nem egy „klasszikus” értelemben vett konzultáció, inkább egy megtartó, rugalmas tér, ahol jelen lehet a baba/totyogó, és közben mégis történik valódi önreflexió.

Ez egy átmeneti forma:
hidat képez aközött, ahol most vagy, és aközött, ahol már újra lehet saját, zavartalan tered.

A közös jelenlét nem akadály –
hanem kiindulópont.

És néha éppen ebből látszik meg a legtisztábban,
mi történik benned.

⸻

Ha úgy érzed, szükséged lenne egy ilyen térre, írj nyugodtan.

Senki nem beszél arról, hogy amikor végre beindul valami, az első reakció sokszor nem az öröm…hanem a félelem.

Megjönnek a megrendelések, elkezd feléd áramlani a pénz, közben ott van benned:

„Ez túl sok.”
„Nem fog tartani.”
„Most fogom elrontani.”

És olyan könnyű elhinni, hogy a saját félelmed el tudja vágni az egészet…Nem tudja.

Ami történik, az sokkal prózaibb: az idegrendszered nem ehhez a szinthez van szokva.
Nem a sikerrel van baj, hanem azzal, hogy új.

És az idegrendszer az újat nem ünnepli, hanem kontrollálni próbálja.

Ezért jön a gondolatspirál, a szorongás, a visszahúzódás.

Ilyenkor „pozitív gondolkodás” helyett próbáld ki azt, hogy megnyugtatod magad és tudatosítod:

„Ez egy félelem. Nem a valóság.
Ami működik, attól nem kell megijednem.”

És mész tovább.

Ez az a pont, ahol a legtöbben visszafordulnak.
És ez az a pont, ahol valójában elkezd épülni valami.

Az egészség nem egy végcél — hanem egy kapcsolat: önmagunkkal, testünkkel és mindennapjainkkal. 🌿

Új írás a blogon: hogyan válik a jóllét belső erőforrássá, nem egy elérendő „projekt”-tél. Rövid, gyakorlatias gondolatok a holisztikus szemléletről és arról, miként építhetünk tartós egyensúlyt a mindennapokban.

Olvasd el: https://wix.to/3sR3Qqi

Az egészség mint önismereti tér – amikor a jóllét nem „projekt”, hanem „kapcsolat”