10/08/2026
A kezdet mindig törékeny és gyenge.
A kezdet kezdeténél kell ügyelni rá, hogy meglegyen a dolgok egyensúlya.
Egy új kezdeményezésnél, egy új esemény indításánál fontos, hogy kik vesznek rajta részt.
Ezek a gondolatok vezéreltek minket, mikor a Sors, illetve a Nornák úgy alakították a dolgainkat, hogy előzetes terveinkkel szemben meg tudtuk oldani, hogy meginduljunk Mesterszállás felé péntek éjszaka, ahol ismeretlen vizekre evezve, dicsőséget hozzunk majd Csapatunk számára, és a velünk küzdő Barátaink, valamint az esemény Szervezői számára.
A szervezők jó helyszínt választottak ennek az eseménynek, remek logisztikai hátteret sikerült összehozniuk, kiváló stábot, és kiszolgáló személyzetet. Ügyesen oldották meg azt a rendkívül nehéz problémát, hogy a sok érdeklődő látogatónak eljuttatták az esemény hírét, amiért nagyon sokan meg is jelentek az eseményen.
Az egyensúly mindig fontos. Fontos egy történelmet népszerűsítő rendezvénynél, hogy a résztvevők szakmai hozzáállása, és előadóképessége, igazodjon a látogatók érdeklődési körével. Nem kell lebaltázni szerencsétlen nézőt, mindenféle lelettel és azok rekonstrukciójával, ha csak a hangulat, és csak a filmes vikingség érdekli. Meg kell említeni a fantázia és valóság közti, olykor nem is olyan vékony határt, de az illúziót nem szabad elvenni tőlük...
Gondos odafigyeléssel összepakoltunk haditáborunk elemeit a Vezéri Szálláson, Szegeden, hogy aztán egy kiadós utazás után, a helyszínen összerakhassuk, amink van.
Sokan kérdezhetnék tőlünk, minek ekkora tábor, ha a jelenlevő csapat tagjainak bőven elegendő lenne, akár a fele is. De mi nem csak magunkra gondolunk, hanem a baráti csapatokra, szövetségesekre, jóbarátokra, és sok-sok érdeklődőre is.
Ha csak két paddal érkeznénk meg, ők vajon hova tudnának leülni, és velünk, illetve egymással egy jót beszélgetni. :)
A harcokban tudásunk, egészségi állapotunk, és létszámunk alapján a maximálisat kihoztuk, szerintünk. Természetesen nem elégszünk meg az elért eredményinkkel, edzünk még sokat, hogy jobbak legyünk legközelebb. :)
A rendezvény elején, a felvonulásnál örömmel vettük a felkérést, hogy csapatunk vezetője, Tarcal narrálja le a történéseket. Az ő tapasztalata alapján, az évek és rutin miatt, egészen jól lezajlott le ez a program.
Természetesen ez is lehet még jobb, előzetes megbeszélés, gyakorlás alapján. Jövőre biztosan még jobb lesz! :)
Bármilyen középkori esemény történhet, a világ bármelyik pontján. Lehet bármilyen csillogó is, ha nincs hozzá megfelelő, korhű ebéd, akkor az egész egy majdnem jól kidolgozott biztos bukás.
Korhű étel nélkül, nincs korhű bemutató.
Ha valaki mást állít, akkor ott érdemes kikérni a kezelő-történész, és a régésze tanácsát. :)
Szerencsére ezen az eseményen nem kellett kibúvókat keresni az étellel kapcsolatban. Itt keményen megmutatkozott a leirei-ragu, és Lakatos Józsi dominanciája, ami biztosította legalább 100 ember számára azt, hogy ne csak láthassa, érezhesse, hanem, hogy bele is kóstolhasson a vikingek világába.
A rendezvény vívóversenye nem volt szigorú, igaz lehetett volna, de nem tették meg a szervezők. Így előfordulhatott olyan is, hogy egy vikinggel összefuthasson egy 13. századi kun, avagy egy 15 századi német zsoldos, amikor párviadalban összemérték erejüket.
Jómagam, és csapatunk is azt mondja, hogy megfelelően lekonferálva egy ilyen küzdelemből tanulhat egy átlag nézelődő is. Ha elmondjuk, hogy annak idején, egy viking nem találkozott egy 15. századi német zsoldossal, de a harc szempontjából, egy kardos-pajzsos ellenfél, egy másfélkezes karddal rendelkező ellenfél ellen igen érdekes küzdelmet tud bemutatni.
Fontos megemlíteni, hogy egy ilyen kortörténeti viadalt, csak olyan tud levezetni, aki már sokat tapasztalt a párviadalokban. Ilyen levezető, bíra, és narrátor volt Szűcs Mihály, szabad kun vitéz, Túrkevéről.
Fontos megemlíteni még az eseményen több alkalommal felbukkanó, a kellő pillanatban zenélő bandát, a Boa Shamanica Kollektívát, akik este folyamán hatalmas koncertet adtak.
Ha középkort, a vikingeket a harchoz állítjuk be, és elfogadjuk, hogy enni is kell nekik valamit, meg a győzelem után inni is kellett valamit, akkor óhatatlan, hogy zenész is kelljen a képletbe, mivel a győztes csata csak akkor válik hivatalossá, ha valaki megénekli azt :)
Semmi sem tart örökké, a 150 év sem tett minket törökké...
Itt voltak a vikingek, mulattattak meg minket, pödörték
meg bajszukat, hajlították meg kardjukat, pajzsuk meredt
karjuk edzett, levágnak mindenkit, akiket csak lehet.
A Hősök Kapuja Hagyományőrző Baráti Kör köszöni a lehetőséget, hogy részt vehetett ezen a remek eseményen! :)
