16/08/2026
[RÉGI IDŐK FOCIJA]
Rég vártam Haladás-meccset annyira, mint ezt a szombati összecsapást. Ez részben köszönhető az ellenfél különleges mivoltának is, de ami leginkább érdekelt az az, hogy hol tart most a szeretett csapatom.
Sajnos mostanára már kevésbé tudom olyan részletességgel és figyelemmel követni a találkozóinkat, mint korábban. Emlékszem, nyolc-tíz éve még a nyaralásokat, baráti összejöveteleket és az egyetemi vizsgákat is a Hali menetrendjéhez igazítottam. Talán a kettesnél szebb érdemjegyet kapok római jogból, ha a Videoton elleni kulcsfontosságú mérkőzésünk helyett a legis actiós eljárásokkal foglalkozom – Mészáros Karol utolsó perces góljának legalább annyira örültem, mint az elégségesnek…
Most viszont úgy voltam vele, ha törik, ha szakad, ezt a meccsünket megnézem a kezdő sípszótól a lefújásíg. Nyilván élőben lett volna az igazi, a B-középben, sálban és mezben, haverok mellett, régi és új dalokat énekelve… Ezúttal viszont a YouTube jutott, kiváló minőségű közvetítéssel, nagyszerű kommentátorral, a parádés hangulat így is maximálisan átjött. És nagyon tetszett a játék is, formás akciókat vezettünk, szép gólokat szereztünk, stabilan védekeztünk, szóval ennek a csapatnak és ennek a klubnak van jelene és a mi még fontosabb: jövője is!
Ez a kilencven perc, az egész atmoszféra a (nem is olyan régi) idők fociját idézte. Amikor nyolc-tíz saját nevelésű, a városhoz és megyéhez ezer szállal kötődő játékossal a kezdőben szerepeltünk az élvonalban, a Rohonci úti stadionunk igazi bevehetetlen erődöt jelentett és ide már úgy jöttek az ellenfelek, hogy jó lesz a döntetlen is. Ottragadtam a meccs után a videómegosztón, meg is néztem számos összefoglalót ezekből az évekből. Jól esett felidézni, mekkora gólt rúgott Németh Márió a Loki ellen, amikor Erdős spori ténykedései ellen lázadt az egész stadion. Vagy a huszonéves Radó András milyen fineszes megoldással verte át a nagy öreg Vukmirt az MTK korosodó pályáján és adott gólpasszt Ugrai Rolandnak. Azon a meccsen például kint voltam, a locsolóberendezés meg se várta a lefújást, már a hosszabbításban bekapcsolt. Artner mestertől jó húzásnak bizonyult Fehér Zoli előrehozatala a középpályára, Rózsa Dani meg tényleg válogatott-szinten védett. Négyet rúgtunk a kaposváriaknak, Halmosi Péter vezetésével parádéztunk a Fradi ellen a Puskás Ferenc Stadionban, a fehérváriaktól kettős emberhátrányban sem rettentünk meg, és ha egy kicsivel hosszabb a padunk, vagy egyszer befut az átigazolási időszak végén a beígért Mr. X…
Ez már sosem derül ki. Az viszont ezen a szombat délutánon is világossá vált, hogy a szombathelyi futball él, létezik, és készen áll a visszatérésre. Mert tényleg nincs oly’ erő, mely legyőzhetné a csapatunk.
Köszönöm ezt az élményt a csapatnak, stábnak, szurkolóknak és mindenkinek, aki hitt és hisz a Haladásban!
(a felső fotó Vágvölgyi Bálint érdeme, a Haladás-Lombard meccsen készült még 2013. augusztus 30-án. Az alsó fotó a Király elleni második gólunk után készült, forrása a Haladás FC)