25/06/2023
Van-e tv a jurtában?
Egy közeli tanya gazdája érdeklődött minap a hogylétem felől. Miközben az életmódomat taglalom neki, felém fordul és a legkomolyabb arckifejezéssel a következőt kérdezi:
- Van neked itt a jurtában tv-d?
- Isten ments - válaszolom - évek óta nem nézek tv-t!
- Akkor mivel töltöd a szabadidőd? - hangzik az újabb kérdés, miközben pillanatok alatt ül ki arcára az őszinte megdöbbenés.
Kétféleképpen tudom értelmezni a “szabadidő fogalmát”. Mondhatnám, hogy itt nincs olyan, vagy úgy is fogalmazhatnék: minden időm az. Minden csak attól függ, ahogyan megéled. A trágyahordás, a vízhúzás, a cipekedés, a kaszálás, a locsolás, a palánta karózás, a téglahordás, a fafűrészelés, hasogatás, gyomlálás, iszap lapátolás, állat ellátás, stb. mind munka, és egyik sem könnyű, ugyanakkor ezekből az elemekből születik éppen egy új világ körülöttem. Egy kerekség, amely független, és önmagában működőképes, ahova nem szűrődik be a külvilág zaja, többek között a tv-n keresztül.
A híradások, a reklámok és minden szemét, ami a médiából árad - tisztelet az egyre ritkább kivételnek - arra való, hogy a hatalom manipulációjának mérgét a füledbe csepegtesse, hogy lekösse a teremtő elmédet, beléd ültesse a félelmet, és megfosszon az önálló gondolatoktól, döntésektől, cselekvőképességtől.
Nem, itt nincs tv. Helyette van madárfütty és legelő ló, van vagy ötven tő paradicsom, mert az első kísérleti ültetést ez a növény nyerte, vannak óriási, bólogató nyár- és fűzfák, csobogó patak, színes mező, ezerszínű égbolt a lemenő Nappal, csillagfényes éjszaka, és mindezek hatására van hála ima, meditáció, alkotómunka, sok teremtő gondolat, ötlet, vágy, terv, amelyek szépen lassan manifesztálódnak, ugyanis senki nem kondicionál közben tudat alatt arra, hogy féljek megvalósítani az elképzeléseimet, hogy bele se merjek fogni, mert kicsi, szegény, gyenge, beteg vagyok, vagy háború van, és így tovább.
Pár évtizeddel ezelőtt, mikor Géczy Gábor a Gyimesekbe járt népi gyógyászatot gyűjteni, megdöbbenve tapasztalta, hogy egyre többen lesznek rákos betegek a falvakban, ahol pedig minden adott az egészséges élethez: tiszta az élelem, a víz és a levegő, az emberek mozognak, az erdő, mező megad minden gyógymódot, működik a közösségi élet. Mi lehet mégis a gond? Választ akkor kapott, amikor felmászott egy magaslatra, ahol belátta a környéket, és észrevette a természetbesimuló látképet elcsúfító parabola antennákat a kis faházak tetején. Az érintetlen, természetes életbe beköszöntött a televíziózás kora, s elhintette a hamis vágyakat, illúziókat, hiányérzetet. Minden megvolt, ami egy szép, emberhez méltó élethez kell, a tv azonban megmutatta, hogy mi az, ami nincs, és beültette a fejekbe a “kell” gondolatát. A lélekben megszülető hiány és kielégítetlen szükség pedig előbb-utóbb testi betegséget produkál.
Miért azon sopánkodunk, ami soha nem lehet a miénk, ahelyett, hogy örülnénk annak, ami megadatott, vagy megteremtenénk mindazt, amire képesek vagyunk? Mikor a vágyaink jó célt, égi akaratot is szolgálnak, nem csupán kicsinyes, önös érdekeket, mindig megkapjuk a megfelelő segítséget az elérésükhöz, de sokszor az eredeti elképzeléseinket felül is múlja az eredmény.
Az, hogy Isten saját képmására teremtette az embert, azt jelenti, hogy mi is éppúgy teremtők vagyunk, csak merni kéne élni ezzel a képességgel. A Rábaközben fennmaradt magyar genezis szerint a teremtés nem fejeződött be, hanem egy állandóan tartó folyamat, amelyben az Isten a világban zajló, egyre javuló teremtés által tökéletesíti saját magát, hiszen ő bennünk, s mi őbenne. S, ha Isten teremtő munkájának vagyunk alkotó része, mégis mitől kéne félnünk?!
2023. Napisten 25.
