Team Soling HUN-1, Airuno (2026)

21/09/2026

A záró napon is hozta az időjárás, amit az előrejelzés jósolt. Tudtuk, hogy erős, nagyon erős szél lesz, a kérdés csak az volt, hogy vajon kimegyünk és kierőltetnek egy futamot, hogy legyen érvényes EB vagy sem. Kierőltették…
A mezőny fele (jelzem teljesen jogosan) nem jött ma ki. Mi szerettünk volna előrébb végezni a 7-ik helynél, ezért nem volt kérdés, hogy kimegyünk a futamra. Kifelé menet szépen fújta fel magát D-DNY-i szél, ami a rajtnál már jócskán 20 csomó felett volt, a pöffökről meg ne is beszéljünk! Utólag kiderült, hogy a szél felnézett időnként a 30 csomós tartományba is. Én még pályaversenyen nem vitorláztam ekkora szélben és úgy gondolom, hogy ez az a széltartomány (már leírtam a VB kapcsán is), amikor már nem beszélhetünk versenyzésről, inkább csak „túlélésről”. Azt gondolom az olimpiai és offshore osztályokon kívül a 20-22 csomó a felső limitje egy pályaversenynek, ahol amatőrök versenyeznek.
Szóval 10 órakor ellőtték a rajtot, középen tisztán rajtoltunk, majd kifordulás és hosszú tack a kreuz bójáig. Klasszikus Z-taktika, ahogy anno tanították. Akik lee-ben rajtoltak értek fel előbb, mi a 7-ik helyen. A hátszélben nem volt kérdés a spinakker, akkorát mentünk,mint még soha és a halz is simán ment! A jobb oldali bója vétele után egyből kifordultunk és újabb hosszú tack keresztbe a pályán. Közben kétszer olyan eső jött, ami szó szerint fájdalmat okozott az arcunkon. Egész jó sebességünk volt, kicsit közeledtünk az elejéhez és a CAN-225-ös egységet meg is tudtuk előzni. A hátszelet együtt vettük a NOR-141-el. Újra spi és sikerült is őket lesiklatni már 5-ik helyen voltunk. Kezdtük levenni a spinakkert, amikor egy erős pöffnek köszönhetően felborultunk. El kezdtünk fetrengeni, ahogy kell, de csak rövid ideig, mert egyből elengedtem a felhúzót, ami segített visszaállni, viszonylag hamar. Spi le, bójavétel, persze a NOR-141elment. Utolsó kör, kicsit túlélős, még ráfújt és a NOR-142 meg ránk jött. A hátszél elején sikerült elszaggatni a spinakkert, így spi nélkül verettünk végig fej-fej mellett a NOR-142-vel. Fülinek köszönhetően, aki végig pumpált a nagyvitorlával a végén 6-nak tudtunk befutni.
Ebből a versenyből többet nem tudtunk kihozni, de nem vagyunk elégedetlenek!
Csak pár morzsa az előttünk végzőkről:
NOR-156 (ők nyertek) kormányosa, Anders O Pedersen 2-szeres olimpikon Finn-ben.
NOR-131 (tavaly őket sikerült legyőzzünk) kormányosa, Kristian Nergaard sokszoros VB, EB győztes több hajóosztályban.
NOR-124 (ők lettek a 3-ak) kormányosa, Herman Horn Johannessen Sidney-ben 3-ik lett Soling-ban az Olimpián.
NOR-100 (ők lettek a 4-ek) kormányosa, Rune Jacobsen Barcelona-ban 10-ik lett Soling-ban az Olimpián.
Gondolom a legénységek közt is találnék komoly eredményeket, tőlük most elnézést kérek, hogy nem említem meg őket név szerint.

Első nem Norvégként, tenger nélküli országból lettünk 5-ek egy ilyen mezőnyben! Nem is rossz.

A szubjektív véleményem a versenyről:
a házigazdák nagyon kedvesek voltak, igyekeztek mindent megtenni, hogy jól érezze magát a mezőny. Sajnos a rendezőség enyhén szólva is amatőr volt a döntéseiket tekintetbe véve. Tudom, limitáltak voltak a horgonyzási lehetőségek, a zátonyok miatt a pálya kitűzésének a lehetőségei stb., de a helyi időjárás ismerete, a mezőny tapasztalatának/korosztályának felmérése, a nagy öregek véleményének meghallgatása jobb is lehetett volna. Én úgy gondolom, hogy ez egy kierőltetett EB volt, ami a legtöbb egységnek (köztük nekünk is) komoly anyagi károkat okozott. Kár érte! És, persze azt is tudom, hogy mindenki a saját felelősségére utazik el, nevez be és vitorlázik egy versenyen.
Jövőre újra neki futunk!
Köszönjük szépen a szokásos segítséget a Balatonfüredi Yacht Club-nak, a Dr. Gesund-nak, a Jammertal Borbirtoknak ( www.jbb.hu ) és a Szindikátusnak!
Köszönöm Fülinek és Meretnek, hogy ismét elviseltek és tényleg jóban-rosszban együtt tudtunk lenni ezen a versenyen is!
Köszönjük az egész hetes szurkolást!

U.i.:
37 éves vitorlázó pályafutásom összes eredményét és emlékét Édesanyámnak ajánlom, Aki ezt a versenyt már csak az égből nézhette az angyalokkal együtt és szurkolhatott nekünk. Aki már nem készíthetett útravalónak szendvicseket és innivalót. Aki már nem integethetett az ablakból, ahogy elmentünk az autóval a házunk előtt. Aki már nem mondhatta azt, mikor elindultam egy versenyre, hogy vigyázz magadra nagyon kisfiam. Aki nélkül nem lehetnék az, aki most vagyok! Köszönök mindent Drága Anyukám!

Szuszu

https://www.soling.com/results/ShowResults.asp?ID=1651&fbclid=IwVERTSAUdX61wZG9mAWV4dG4DYWVtAjExAHNydGMGYXBwX2lkDDM1MDY4NTUzMTcyOAABHujq_xD2YEGP2jyl9K48FzaWDkSjY6bXaisHXgGE9r5iJ2lW5-e4pd6KxSKR_aem__h7iRESNwKcQHr6XVyeKOA

18/09/2026

Ma végre elkezdődött tényleg az EB!
Napsütéses erős szeles napot ígért az előrejelzés, ami be is jött!
A reggeli megbeszélést követően 11-kor indult az első futam, ahol már az egypercesben jelezte a norvég 131-es csapat, hogy ők bizony szigorúan veszik az összes szabályt és fedést létesítve felszólítottak egy 360 fokos fordulóra… no comment, inkább éreztem ge..skedésnek, mint sem, mert volt idejük és helyük is, hogy békében rajtoljunk egymás mellett… Szabály szerint igazuk volt, így a mezőny után eredtünk, miután megcsináltuk a büntetést. A bója 240-re volt rakva, a szél 17-22 csomó között fújt az első kreuzban. Viszonylag hamar sikerült kitisztáznunk magunkat a jobb oldal felé, amikor még a norvég 124-es telibe vert minket emiatt ki kellett fordulnunk a jó irányból és ez azt jelent***e hogy 10-en kívül sikerült sajnos csak fölérni az első bójához. A hátszélben megvertünk egy-két hajót majd a második kreuz-ra enyhült a szél, ami el kezdett jobbra-balra lengeni. Ez jót tett nekünk, mert sikerült fölavászkodnunk egészen a hatodik helyig! A harmadik körben nem tudtunk már tovább javulni, csak a hátrányunkból tudtunk faragni.
A második futamban lee harmadból indultunk el a norvég 156-os egységgel együtt, akinek sikerült kifordulni és elmenni a mezőny előtt. Nekünk ez már nem jött össze ezért vissza kellett fordulnunk és kiszorultunk a bal oldalra. Ennek megfelelően jobb csapáson érkeztünk a bójához és így a mezőnyt el kellett kezdeni kikerülni hogy beálljunk mi is a vonatba. A forduláskor nem figyeltem oda és neki ütköztünk egy norvég hajónak így fönt a bójánál bár hatodik nyolcadik hely környékén álltunk, megint egy 360 fokos büntetővel kellett folytassuk a versenyt és visszacsúsztunk a 12-15-ik helyre. Ezt követően a Meret nem tudta beakasztani rendesen a spinakker lúv shott-ját, ami kiakadt. Ő felelőtlenül előre ment a hajó orrába, ahelyett hogy a hajóban szerelte volna meg, aminek következtében sikeresen bele is esett a vízbe…. ha nem lett volna ott a Fülike, akkor valószínűleg most Dániában keresne visszakompot, miután a bálnavadászok kiszedték a vízből. Szerencsére azonban Fülike még mindig jó erőben van, így sikerült kimentenünk a vízből. Az első ha halznál elszakadt a spinakker baum kötele, amit egészen gyorsan meg tudtunk javítani, majd még ugyanebben a hátszélben egyik pillanatról a másikra, nem is értjük, hogy miért de elszakadt a lee oldali kisvantni állítókötele is… ezt lefixálta a Meret gyorsan, de ennek köszönhetően csak az egyik oldalon tudtuk megfeszíteni rendesen az árbócot. Mindezek ellenére a második kreuz megint jól sikerült, mert amúgy a tempónk és az élességünk rendben volt, így felhúztuk magunkat a hetedik helyre, amit aztán az utolsó körben végig tartottunk.
A harmadik futamban végre sikerült teljes mértékben úgy vitorlázni ahogy gondoltuk. Egy tiszta rajt után lee harmadból másodikként fordultunk ki, majd a pálya közepén a kanadai 225-ös egység mögött elmenve tulajdonképpen egy hosszú tack-kal felértünk 3-nak. A hátszél végén jött megint a fekete leves, mert bár a hátszélben szépen tartottuk magunkat, talán még jöttünk is at előttünk lévőkre a végén egy erősödés és egy oldalról jövő hullám felborított minket lúvba és ezzel tulajdonképpen megint visszaestünk a nyolc tizedik helyre. 2 kreuzban szokásosan összeszedtük magunkat, feljöttünk egészen a hatodik-hetedik helyig. A második hátszelet lehoztuk békében. A harmadik kreuzban újra mentünk előre egészen a hatodik helyig. A hátszélben újra borultunk… és visszaestünk a nyolcadik helyre.
Nem volt számunkra egy könnyű nap. Tele volt technikai és taktikai hibákkal egyaránt. Nincs nagyon miről beszélni, tengeri körülmények 17-22 csomós szél, közepesen nagy hullámok, enyhe áramlás, ezek azok a körülmények amihez már komolyabb tapasztalat kell, nem elég tavi, kishajós tudás. Levontuk a tanulságokat, a parton megszereltünk mindent amit meg kellett.
Köszönjük a 141-es norvég csapatnak a kötelet, ami kaptunk tőlük!
Este a norvég 131-es egység kapitányának Christian-nak köszönhetően egy nagyon kellemes vacsorát tölthettünk el a Marina Bar-ban a kikötőben.
A mai napot a NOR-156-os csapat nyerte a 2x olimpikon Andersen Pedersen kormányzásával.
A holnapi napra nagyon erős szelet mondanak. Kíváncsian várjuk hogy lesz-e érvényes Európa Bajnokság vagy sem.
Drukkoljatok!

Szuszu

16/09/2026

Ma délelőtt 10 órakor volt az első kormányosi eligazítás, melyen jelezték, hogy erős szél várható, ennek megfelelően, lehet, hogy csak egy futam lesz, meglátva, hogy a nem túl fiatal mezőny, miként fogja viselni a természet adta lehetőségeket. A rendezőség el is indult időben a nyílt vízre. 3-ik hajóként mi is utánuk eredtünk kisvártatva, majd, amikor kiértünk a sziklák között vezető „ösvényen” a nyílt vízre jelezte a velünk szembe jövő motoros, hogy menjünk vissza a belső öbölbe. Az egész mezőny visszavitorlázott. Sajnos a szél iránya (nem teljes hosszában fújt az öböl tengeléyre), csapkodó, már-már agárdi jellege nem t***e lehetővé a korrekt futam(ok) megrendezését, így a parton kötöttünk ki. Gyors megbeszélést követően a rendezőség megköszönte a napot, így délután 2-kor végeztünk is. Jót ettünk a Marina Bar-ban, majd felfedeztük pár szép helyet Grimstad-ban.
Holnap újra nekifutunk!

Drukkoljatok!

15/09/2026

Hát Dallas az nem volt… Ja bocs! Próbafutam nem volt.
Egész nap esett az eső, hol jobban, hol kevésbé. Igazán meleg volt hozzá, 13-15 fok. A szél 15-20 csomó között lengedezett.
Napunk nagy részét a Marina Bar-ban töltöttük beszélgetéssel, lelki rákészülődéssel a holnap kezdődő versenyre. Délután, mikor az eső engedte pár dolgot még fixáltunk a hajón, meg ki szivattyúztuk a rengeteg vizet.
Este 7-kor volt a hivatalos megnyitója az idei EB-nek.
Lassan kezdődik a Real meccs, úgyhogy lehet szurkolni nekik is, holnaptól meg élesben nekünk!

Szuszu

14/09/2026

Sziasztok!
Szombat reggel vágtunk neki Fülivel és Merettel (a Vega) egy rövidebb távnak Balatonfüredről, hogy részt tudjunk venni az idei Soling Európa Bajnokságon a norvégiai Grimstad-ban. Meret óvatosságának köszönhetően közel 17 órával sikerült korábban megérkezzünk a dániai Hirtshal-ba, ahonnan indult a kompunk Norvégiába. A hajnali érkezés lehetővé t***e, hogy pár órát szunyókáljunk az kisbuszban, majd reggelizzünk a parkoló mellett található büfében.
Természetesen a parkolóban találkoztunk egy honfitársunkkal is, aki épp Izlandra készült, szintén komppal. A reggeli közben el kezdtük tervezni a turista programunkat, amikor felmerült a kérdés, hogy mi lenne, ha megkérdeznénk, hogy a korábbi kompra van-e még hely és mennyi lenne a változtatás ára? Rövid idő alatt kiderült, hogy nem fog kiürülni a pénztárcánk, ha „át-book-oljuk” magunkat a korábbi járatra, amit meg is tettünk, így vasárnap délután 4-re Kristiansand-ban voltunk. Maga a kompozás nagyon kultúrált volt, az „all you can eat” opcióval Füli és Meret szépen élt.
A kikötést követően 30 perc autózás után a kikötőben voltunk és még világosban össze is raktuk a hajót.
Este megnéztük közösen a US Open férfi döntőjét, majd a kiadós alvás következett.
Ma reggel lepolíroztuk a hajót, majd a kötelező felmérési/ellenőrzési procedúrák után vízre is tettük a hajót. Ebéd után kimentünk a vízre, ahol nem igazán fújt a szél, így még az öböl szájából visszafordultunk. Visszafelé vitorlázva a belső öbölben láttunk 2 hajót, akik haladtak valamilyen széllel. Ezt mi is kihasználtuk és végül egy értékes 90 percet tudtunk gyakorolni 5-8 csomós szélben.
Az edzés után a kikötő bárjában (Marina Bar) bekaptunk egy üdítő italt, átbeszéltük a napot és elhagytuk a kikötőt.
Holnap megnyitó, próbafutam, stb.
Lehet kezdeni gondolatban felkészülni, hogy újra számítunk a szurkolásotokra!

Szuszu

24/08/2026

Zipfer Trophy 2026 – Harmadik (utolsó) nap

A szombat esti fogadás nagyon színvonalas volt. Jót ettünk, dumáltunk, röhögtünk, aztán mentünk aludni.

Az előrejelzések vasárnapra nagyon gyenge szelet mutattak, és mivel megvolt már 6 futam, így volt annak esélye, hogy vasárnap már nem is lesz semmi.

A nyugati oldalon végignyalt egy friss szél, de a tó közepén már nem volt semmi. Megint sütött a nap, nyugodt volt minden, így nagy változásra nem számítottunk. Halasztással kezdtünk, de aztán olyan finom kis frissülés alakult ki, hogy kivittek a pályára. Néha friss volt, néha teljesen meghalt, de nem bonyolították a dolgot, elindult az első rajteljárás. Északi szél volt, a tó hossztengelyében fújt. A nyugati oldalon frissebb, középen csíkos, a keleti oldalig meg nem láttunk el, de szkeptikusak voltunk, hogy ott mi lehet.

Lee rajt, persze az egyetlen gyorsabb és élesebb hajó fölött sikerült rajtolnunk, így ugyan jó volt a rajt, de okozott némi fejfájást. A vezető német egység és mi voltunk talán a leghatározottabb egység, és pár perc alatt tisztán a mezőny előtt próbáltuk megfejteni az Attersee működését. Szélfordulókat lereagálva, szuper állítással, jó hajóvezetéssel, minden kis erősödésbe beledöntögetve haladtunk felfelé, és az elsők között értünk fel a kreuz bójához. Hátszélben inkább a nyugati oldalt választottuk, de néha kellett korrigálni. Német barátunk összeszedett egy rakás bóját, a csapat egyik tagja már fürdőgatyára vetkőzött, hogy beugrik és kibogózza magukat a bójákból, amikor szerencsésen megszabadultak, de így is veszt***ek jó pár tíz métert. Mondjuk olyan rohadt gyorsak, hogy nem volt kérdés, pár perc után újra benne voltak a küzdelemben. Második kreuz ismét nyugati oldal, frissüléssel átveretés a tengelyhez, aztán szélfordulókkal fel a bójáig. Ugyanaz a hátszél, viszont a befutó előtt sikerült egy hajót a bal oldalunkon, egy hajót a jobb oldalunkon megelőzni, így a második helyen futottunk be. Ennek a jobb oldali osztrák hajónak a kormányosa totál hasonlít Jack Nicholson-ra, és őt nem is a rendes nevén, hanem Jack-ek szólítunk.

Elégedettek voltunk, nem volt nagy hiba, igazából kis hiba sem, kihoztunk mindent ebből a futamból.

Hamar ráindították a második futamot, Ekkorra viszont már tapasztaltunk némi változást. Egyrészt gyengült a szél, labilisabb lett, sokkal több lett a csík és a lavór, és néha a keleti oldalon is fújt.

Sebaj, hasonlóan az előző futamhoz, most is inkább a bal oldalon mentünk fel. Sajnos Jack Nicholson és négy-öt hajó kikoppintott a keleti partig, és onnan verettek át jobbcsapáson a bójára, iszonyatos sebességgel, vagy inkább azt mondanám, hogy mi álltunk, mert semmi szél sem volt. Valahol a hetedik hely körül értünk fel, minden egyes rezdülésre reagáltunk, folyamatosan trimmeltünk, mozogtunk, lestük a vízet, és mentünk ahogy lehetett. Hátszélben volt egy szerencsétlen pár perc, nagyon kimentünk nyugatnak, és egy keleti frissülés ránk fújt három-négy hajót. Egyébként ez a szerencsétlen tak itt azt jelent***e, hogy kb három percig mentünk ott, ahol nem volt szél, utána korrigáltunk és próbáltuk visszaküzdeni magunkat. Kreuz-ra még tovább gyengült a szél, és olyan bátrak voltunk, hogy elindultunk a tengelytől keletre. Persze Jack, aki reggel óta ezt az oldalt húzta, most már a másik oldalon volt, és mivel ő a helyi, és ő ismeri a tavat, megfelelően elbizonytalanított minket, hogy vajon megszívjuk-e ezt az oldalválasztást. Sokáig úgy nézett ki, hogy igen, aztán olyan szélpörgés indult be, hogy úgy éreztük magunkat mint a ringlispíl-ben (így kell ezt írni?), már nem tudtuk mi merre van, mert kb 10 másodpercenkét élesedtünk vagy ejtettünk 30-50 fokot. De sikerült a higgadtságunkat megőrizni, és még mindig nagyon jó sebességgel kerültünk egyre előrébb. Az élességünk is jó volt, de amikor 5 méterre lévő két hajó egy irányba megy ellenkező tak-on, akkor az élesség fogalma értelmezhetetlen.

Végül ötödiknek sikerült befutni, aminek nagyon örültünk.

Összességében tehát 8 futam volt, volt egy 1, 2, 3, 4, 5, 6 és 23-ik helyezésünk. Ha az első futamban nem hibázok egy butaság miatt, akkor összetettben másodikak lettünk volna, de így hetedikek lettünk. Igazából boldogok vagyunk. Egyrészt azért, mert hat futamban rohadt jól mentünk. Másrészt azért, mert lényegében nulla edzéssel, 20 év kihagyással sikerült ott lenni az elején, kivéve a második futamot, amikor nagyon elkapáltunk. Mindenki a maximumot hozta, nagyon jó volt a csapat, minden működött, sok pozitív visszajelzést kaptunk, vagyis elégedetten vitorláztunk ki.

Ugye a tőkesúlyos hajóknál a verseny végé után van még egy futam…ez talán a legöldöklőbb verseny, harc azért, hogy te kerüljél hamarabb a daru alá. Furi volt látni, hogy a helyi osztrákok sem adták át a helyet. Kb egy órát kellett várnunk, mire ránk került a sor, hajó ki, ittunk pár sört, utána egy/másfél óra pakolás. Készen álltunk az indulásra. Eredményhirdető, búcsúzkodás, zuhany és indulás. Sima út, Meret vezetett majdnem végig, kicsit Bubu is nyomta, én aludtam hátul. Egy/félkettőre Füred. Meretet hazavittük Csopakra, mi meg Bubuval indultunk hazafelé. Négykor már ágyban is voltam.

Még egyszer nagy köszönet Szuszunak, Lacikának és Meretnek a lehetőséghez, Ludwig Beurle-nek pedig ehhez a rangos, színvonalas szervezéshez.

Gyeni

22/08/2026

Zipfer Trophy 2026 – Második nap

Íme a Zipfer Trophy soling vitorlás verseny beszámolója a második napról.

Az első nap este elég korán nyugovóra tértünk, kedvenc szállásunkon maradtunk. Bubu este 9 után (ami igazából majdnem tíz óra volt…) megjelent egy buzi nagy pizzával, aztán egész éjjel horkolt a fülembe. Meret is horkolt biztosan, de ő külön szobában van. Gyeni kezdte, csak visszakapta. 😊 [Bubu]

Reggel hét után reggeli, a kedvenc reggelizőnkben, szolid menü, felhőtlen jókedv, kisebb izgatottság.

Lementünk a kikötőbe. A sok eső miatt elázott minden, és elég hideg volt – 16-18 fok. A vízpumpálás elsőre kevésbé ment jól Meretnek és Gyeninek, de végül minden vizet sikerült eltávolítani 😊

Aztán kimentünk vízre, terv szerint 11.00-kor lett volna rajt. Elég nyugdíjas a rendezőség és a mezőny is, sajnos Meret és én is elég közel vagyunk ehhez a generációhoz, de Bubu sincs már távol, csak éppen tagadja…azt hiszi ő harminc éves.

Kimentünk a vízre, volt szél, nyugati, de még nem volt erős. Tudtuk, hogy fel fog erősödni, 10-25 csomós nyugati szelet vártunk. A nyugati irány sajnos itt azt jelenti, hogy rendkívül szivatós, ami az „attersee-i” szleng szerint sem jelent túl sok jót.

Első rajtnál a luv oldal mellett döntöttünk, ami jó elgondolás volt, és a kivitelezés is sikeres. Tegnap eldöntöttük, hogy nem gondoljuk túl a taktikát, hanem ha nagyokat elleng, szélfordulóra reagálva a megfelelő ütemben küzdjük fel magunkat. Így is lett, és az első pályajelet negyedik helyen vettük. A történések tekintetében elég unalmas módon ebben a pozícióban tartottuk magunkat hátszél és a következő kreuz során is, de nekünk ez nem volt annyira unalmas. Másodpercenként fordult a szél, és nem 3 fokot, az alap itt 30 foknál kezdődik. A szél erőssége is elég nagy spektrumban változott, kb 5-10 másodpercenként. Küzdöttünk, mint malac a jégen, de megérte, mert jó sebességgel és jó élességgel tartottuk a pozíciót. A végén még sikerült ügyesen megverni egy ellenfelet, így harmadik helyen futottunk be.

A tegnapi két nem túl jó futam után ez azért már jót tett a májunknak, de nem bíztuk el magunkat. Profi volt a hozzáállás, tényleg.

A második futamot azonnal előtték, itt is luv-ban rajtoltunk, ismét jó sikerült. Ugyanaz volt a „stratégia”, hogy nincs stratégia, hanem megfelelő ütemben lapozunk felfelé, és erőből nyomunk le mindenkit. -De nem bíztuk el magunkat, tényleg… 😉 Egy kicsit a pálya jobb oldalán tartottuk magunkat, de akkora szélfordulók voltak, hogy csak ki kellett várni a megfelelő lepörgést. Itt szeretnénk megemlékezni egy legendás vitorlázóról, Tonyóról, aki a soling mezőnyben nagyon sokat tanított minket, és egyik mondása, miszerint „nincs rossz takk, csak keveset húztad”, itt néha bejön. Volt, hogy a kreuz bójától már csak egy-kétszáz méterre voltunk, nagyon rossz széliránnyal, és akkor kegyelmezett meg nekünk az Úr, és egy uszkve 50 fokos fordulóval segített minket. Szóval jók voltunk, gyorsak voltunk, és minden kb kijött, ahogy ki kellett jönnie. Ebben a futamban elég sokan szorongattuk egymást, egymás nyakán lógtunk, voltak helycserék. A végén hatodiknak futottunk be, de nagyon közel voltunk az előttünk lévőkhöz, így mi úgy értékeltük, hogy megint jót mentünk.

Harmadik futamban megint luv-ban rajtoltunk, tisztán, nagy sebességgel. Szinte minden ugyanúgy történt, mint az első két futamban, kivéve azt, hogy a szél eddig értelmezhetetlen irányokba is kilengett, illetve jöttek nagyobb lórúgások is. Semmi izgalom, semmi meglepetés, közel a tengelyhez, szélfordulókat azonnal lereagálva vitorláztunk a harmadik-ötödik helyen. Végén a negyedik helyen futottunk be.

A negyedik futamra még nagyobb erősödés volt, megint luv rajt, megint tisztán, ráadásul a közelünkben nem nagyon volt senki. Az összetett első helyezettje lekeresztezett minket, mindenki más mögöttünk, mi is korrigáltunk balcsapásra, majd a német egység fölött vissza. Felpörgött és rohadtul erősödött, Iszonyatos sebességünk volt. Gyönyörűen ment a hajó, és látszódott, hogy a mezőny nem szereti az erősebb szelet. Mi viszont igen. Anno, 20 éve mi erősszeles csapat voltunk, és az akkori érzések sorra jöttek vissza, óriási élmény volt újra átélni azt, hogy egy komoly technika alattunk hibátlanul működik, és veretünk a bója felé, második helyen. A hátszélben a vezető német kormányos elbambult, vagy csak elfáradt, és könnyedén megtakartuk, beálltunk mellé, a bójánál belsőhelyre raktuk magunkat. Végre sikerült korábban leszedni a spi-t (eddig mindig későn indítottuk el, és ezért mindig stresszes volt a levétel), és szépen vettük a lee bóját. Kicsit feljebb álltunk, a német vezető egység előttünk-alattunk, és akkor elindultak a lórúgások. Full achter, még gros leekocsival is kellett dolgozni, és brutál sebességgel verettünk majdnem a kreuz bója irányába.

Van itt egy kis érdekesség, olyan bóják vannak, amik maguktól állnak be pozícióba, olyanok, mint egy drón, csak a vízben mozognak maguktól, és gps pozícióba állnak. Rohantunk a második kreuz-ban, egy-kétszáz méterrel a bója előtt látjuk, hogy ezek a bóják mozognak. Na, teljesen kikészültünk, mert azt hittük, hogy lelőtték a futamot. Sebaj. mi megmutatjuk milyen kemény csávók vagyunk, jöhet bármilyen vihar, mi vesszük a bójákat, és megyünk tovább. Majd megjelent a zsűrihajó is, és mivel nem láttunk minden lobogót tisztán, azt hittük, hogy érvénytelenítették a futamot. Később derült ki, hogy megnyertük, mert csak pályarövidítés volt. Kb ötven métert adtunk a vezető német egységnek.

A partraszállást követően, - melyet nem Normandiában követtünk el – szárítkoztunk a napon. Egy-két napja még nem gondoltuk volna, hogy hiányozni fog a nap melege. Közben elfogyaszthattuk életünk talán legfinomabb császármorzsáját, amit frissen készít***ek el nekünk.

Az este 19.00-ra meghirdetett gálavacsorán a klubházban került sor: a verseny névadó támogatójának köszönhetően igazán kit***ek magukért. A szokásos színvonalon kaptunk mindenféle finomságokat. A személyzet tagjai között ezúttal is voltak magyarok, akik kitüntetett figyelemmel szolgáltak ki minket. Köszönet nekik is. A vacsorát megszakítva kint levetítették nekünk a versenyen és a parton eddig készült felvételekből összeállított klipet. A végig remegős kezű operatőrnek köszönhetően kapaszkodnunk kellett az asztal szélében, hogy ne szédüljünk.

Várjuk a holnapi napot, még két futam megrendezésére van lehetőség, amennyiben a szélviszonyok lehetővé teszik. Bízunk benne, hogy a javuló tendenciát mutató teljesítményünket tovább tudjuk folytatni.

Gyeni & Bubu & Meret

https://www.soling.com/results/ShowResults.asp?ID=1649

21/08/2026

Zipfer Trophy 2026 – Első nap

Először is, Bubu és magam nevében köszönjük a lehetőséget, hogy versenyezhetünk. 20 éve nem ültem Soling-ban, és rendkívül izgalmas projekt ez így ennyi idő után.
Megpróbálunk Szuszu stílusához igazodva részletes beszámolót adni.

Volt reggel még pár szerelnivaló, illetve még találtunk pár javítanivalót, amiket a reggeli órákban megoldottunk, majd daruzás következett. Szép napos idő, gyenge szél, mindenki a parton sörözik, várják a 12.00 órára kitűzött rajtot.
Mivel így együtt még sosem mentünk, meg ugye az a 20 év nem kevés, kimentünk 11.00 körül kicsit megszokni a hajót, és egymást.
Nem tudtunk senkivel összemérni, de úgy érzetük, hogy az állítások működnek, a hajó jó és gyors, jó vezetni, minden percről percre egyre jobb, magyarul lelkesek voltunk. Meleg volt, és egy 1-es, néha 2-es szélben edzettünk. Volt egy kis késés, de volt elegendő és stabil szél ahhoz, hogy elinduljon az első futam rajteljárás.

Zárójelben szeretnék azért valamit pontosítani. Az Attersee és a stabil szél, azok valahogy teljesen összeegyezhetetlen dolgok. Ha csak 15-20 fokot pörög a szél, és 10 perc alatt az erőssége csak a 0 és 4-es között változik, az stabil. Itt ezt annak hívják. Magunkfajta vitorlázókat ez azért eléggé megvisel mentálisan, hiszen az, ami úgy néz ki, hogy logikus, ami korábban is úgy működött, az itt nem működik.

Szóval, első rajt. Egyértelmű lee rajt volt, ennek ellenére a mezőny nagyobb része fent maradt. Sajnos az egyik legerősebb csapat fölé sikerül beállni, így ugyan nem volt rossz a rajt, de azért zavartak minket. A lee rajt miatt maradtunk a pálya bal oldalán. Nem mertünk nagyon a szélére kimenni, próbáltunk a tengelyhez közel maradni. A frissülések innen jöttek, ugyan pörgött, de kiszámítható volt. 5-6-ik helyen értünk fel az első bójához. Spi fel, kis kiabálás valakivel, majd szintén a tengelytől balra farsolva verettünk lefelé. Nagy helycserék nem voltak. Második kreuz hasonló volt. Nagyon jó volt a sebességünk és az élességünk. Nagyon jó volt vezetni a verdát, minden jól működött, előjöttek a régi érzések és beidegződések. Második hátszél hasonló, Bubu kiválóan spi-zett. Két körös a pálya, vagyis hátszél után befutó. Harcoltunk egy német egységgel, meg is leptük őket, és nagy volt a boldogság, hogy lekerültük őket, de sajnos a figyelmetlenségem miatt a lee kapun kívül verettünk a befutóra. Azonnal észrevettük, hogy hibáztunk, meg persze volt egy kis huhogás is a többiektől. Nincs mese, spi le, kreuz vissza, kapun át, spi fel, persze közben elment a mezőny, megvertünk kb 3 hajót. Ha nincs ez a hiba, akkor a 6 vagy 7 helyen futottunk volna be, amivel speciel elégedettek lettünk volna. Sebaj, nem tétmérkőzés, élvezkedni jöttünk, megvan az ejtő, majd most megmutatjuk nekik milyen kemény csávók vagyunk.
Közben kicsit frissült a szél, de picit kiszámíthatatlanabb lett, voltak nagy lavórok, többet és nagyobb mértékben pörgött. Amikor fújt, akkor felment egészen 15 csomóig, de az alja sajnos volt 2 csomó is. Ezen felül kicsit jobbra kezdett tendálni, vagyis picit elfordul. Mivel ugyanazt a pályát hagyták, így a második futam előtt láttuk, hogy a lee rajt már nem lesz jó.
Eldöntöttük, hogy luv rajt. Minden a tervek szerint alakult, odaálltunk, kivártuk a megfelelő pillanatot, és a zsűrihajó mellett jó pozícióban, jó ütemben, jó sebességgel és élességgel a legfelső hajóként elrajtoltunk. Szuperül nézett ki minden. Rohadt jó élesség és sebesség. De aztán kezdett visszafordulni a szél, így az alattunk lévők jobb pozícióba kerültek, és az első nagyobb szélfordulónál, páran le is tudtak keresztezni.
Valahol itt kezdődtek a problémák. Egyrészt kb 2 másodpercenként trimmeltünk, mindent folyamatosan kellett húzni-ereszteni, durva nagy lyukakba mentünk bele, ahol teljesen el kellett volna lazítani mindent. Mi Bubuval inkább a feszes trimmelés hívei vagyunk. Meret ugyan jelezte, hogy Szuszuval és Lacikával ők sokkal lazább állítással mennek, és ráadásul ilyen gyenge szélben úgy gyorsak is szoktak lenni, mi ragaszkodtunk a saját beidegződéseinkhez. Igazából nem is volt baj a sebességünkkel és az élességünkkel. Valahogy inkább az ütemet nem találtuk. Ennek ellenére az első pályajelet nem rossz helyen vettük, ott voltunk az élboly nyakán, vagy inkább mondjuk azt, hogy a közelben.
A hátszélben nem voltak nagy csodák, de a lavórok, leállások egyre sűrűbbé váltak. Tudtuk, hogy jön egy nagy ciklon délután, és azt is tudtuk, hogy emiatt nagyon labilis lesz minden, de ezt nem tudtuk az előnyünkre fordítani.
Első hátszél végén azt láttuk, hogy a pálya jobb oldala talán most jobb lesz. A vezető hajó is az első kreuz-ban ott ért fel, így azt gondoltuk logikusnak, hogy akkor ezt fogjuk választani. Na, itt kezdődtek a problémák. Elindultunk balcsapáson a pálya jobb oldalára. A többség ment a bal oldalon, a hegy felé. Egyre bizonytalanabb lett a szél, óriási leállások, pörgések, és ennek eredményeképpen egyre nagyobb káosz a fejünkben. Aztán a bal oldalon jött egy jelentős frissülés, és mindenki arról az oldalról meglépett. Mi pár hajóval küzdöttünk a másik oldalon, nem tudtunk időben feljutni, mikorra elért hozzánk a frissülés, már késő volt. A mezőny végefelé vettük a bóját, hátszélben sem történ semmi érdekes. Most nagy rutinosan már áthaladtunk a kapun, és jó szar helyen befutottunk.
Ez így egy elég szar napnak tűnik…de nem így van. Egyrészt élveztük a versenyzést. Másrészt, tudtuk, hogy ez egy ilyen hely, erre lehetett számítani. Jó csapat vagyunk, jól kezeljük a gépet. Jó a sebességünk és az élességünk. Akkor meg minek rinyáljunk? Holnap újra a rajtvonalhoz állunk. A mai tanulság az, hogy ez nem az a tó, ahol stratégiákat kell kitűzni. Ha lepörög, akkor fordulunk, ha visszapörög, akkor megint. Ennyi. Szépen a szélfordulókkal kell pozícióba maradni, és mivel megvan a sebességünk, csak azt a fránya ütemet kell jól eltalálnunk. Vagy mondhatjuk úgy is, hogy „flow-ba kell kerülnünk”.
Szóval ez a terv holnapra.

Két futam után, valamikor 15.00 óra után, nagy meglepetésünkre nem indítottak további futamot. Simán le tudtunk volna nyomni még kettőt. Elindult a mezőny kifelé.
Tudtuk, hogy egy jelentős front érkezik, de azt is tudtuk, hogy késik.
Ingyen sörből, ami egyébként rohadt finom, ittunk három kört, meg kaptunk egy vegyestálat is, majd órákat dumcsiztunk, telefonoztunk, lustultunk a parton.
Aztán nagy nehezen elindultunk a közeli városba, hogy sétáljunk, meg együnk egy fagyit. Sikerült találni egy helyet, tök rendben volt a fagyi, de az utolsó falatokat alig tudtuk már megenni, mert megérkezett a kasza. Eszméletlen fények, fák derékszögben, rohangászó helyiek, majd leszakadt az ég. A kocsiban dekkoltunk, és Meret volt olyan kegyes hozzánk, hogy megmutatott egy-két jelentősebb zenedarabot, amikről itt nem írhatok, mert inkább felnőtt tartalom. Szóval, jókat röhögtünk, jó a hangulat. Jól fogunk aludni.

Még egyszer köszönet Szuszunak, Lacikának és Meretnek. Aki nem tudná, a Soling egy rendkívül jó gép. Olyan szinten lehet állítani, trimmelni, olyan finom darab, annyira érzékeny minden apró dologra, hogy igazán élvezetes vitorlázni ezzel a hajóval, Maga ez a darab hajó is nagyon jó, de az is üdvözlendő, hogy még mindig ekkora mezőny (25 hajó) hajtja ezeket a hajókat.

Holnap folytatjuk…szurkoljatok!

Gyeni

Team Soling HUN-1

21/09/2026

18/09/2026

16/09/2026

15/09/2026

14/09/2026

24/08/2026

22/08/2026

21/08/2026

Indirizzo

Sito Web

Notifiche

Contatta L'azienda

Scelte rapide

Condividi

Digitare

Richiesta di rimozione dell’inserzione