Virtus Transsylvanica Társulat

ink gyakran lábra kelnek, felröppennek. A feldobott korong még jobban csalogatja a nyilat, mint az álló cél. Csatakereszt, kelevéz, szablya, fokos dobása-forgatása egészíti ki a készletet. Bemutatóink királynője a lovasíjászat. A rátermett lovasíjász leheletfinom jelenlétével utat enged a ló, az íj és nyíl összehangolt mozgásának. Furulya és dob, koboz és doromb kísér utunkon, és aromás lelket lehel a látványba. Rugalmasan igazodunk a helyzethez, igényekhez: a bemutató néha dumásabb, humorosabb, máskor szilajabb, bravúrosabb, átadhatunk több ismeretet, az eszközök tulajdonságait ecsetelhetjük bővebb történelmi kitekintéssel, máskor a látvány önmagáért beszél. Bemutatóinkat követően a résztvevőket meghívjuk a tanulásra, gyakorlásra. A kezdők kezét is egyengetjük a fegyverhez, hozzásegítjük a sikerhez. Jókedv és muzsika biztatja a gyakorlókat. Táborok és hosszabb nyílt napok idején a gyakorlás kiadósabb, a tanulás elmélyültebb. A fő számok továbbra is az íj, lovaglás, csatakereszt, de az együtt töltött időben helyet kap a vízi csata is, a puha fegyverekkel vívott ádáz harc, a bokszzsák elagyabugyálása, a kötélhúzás, a kézimunka az árnyékban, és felkeressük az erdő hűvösét is. Itt labdás csapatjáték, erdei mesélés, botforgatás a menü. Fedezékünk a szabad ég, eső esetén sátorba, jurtába húzódunk, mert a cseppek kopogása odabentről még inkább zenévé válik.