Paulina Lubis

Nemcsak elkészült, hanem mivel a tegnapi, baráti körben történt bemutató után megkaptam az engedélyt a nyilvánosságra hozatalra, immáron látható is a 2024-es (és kicsit a 2022-es) Budapest-Bamako-n készült filmem.
Egy óra, úgyhogy javaslom, ne telefonon kezdj neki 🙂 Igazából amúgy is tévén mutat jól.
Ja, és aki a mauritán fogdára kíváncsi, annak még várnia kell egy kicsit, ez még csak az odaút 🙂
Mivel a Face nem szereti a másik szolgáltatót, link a mozihoz kommentben.

A híres kék (piros, sárga, fekete) sziklák

Fort Sagane, régi idegenlégiós erőd, Mauritánia. Nem tudom kik, kikkel és főleg miért harcoltak itt, ahogy azt sem, hányan élték túl mindezt. De az biztos, hogy ezen a nagyjából 30x30 méteren, egyre apadó munícióval, a falakon kívüli kúttal várni a soha meg nem érkező erősítést, nem lehetett leányálom.

Erről szól az itt forgatott film 😉

Agrour, Mauritánia. 5000 éves sziklarajzok bizonyítjak, hogy a Szahara egykor zöldellő liget volt zsiráfokkal, elefántokkal, gazellákkal. A korabeli művész pedig még a kéznyomatát is otthagyta a falon az utókornak 🙂

Terjit oázis. Rejtő hősei jutnak eszembe, amikor a dűnék között végre rabukkannak az áhított vízre

Tegnap reggel Saint-Louisban úgy éreztem, elég volt, elfáradtam, hazamegyek. Aztán a mauritán határlepes utan annyi pumba jött szembe, hogy felvidítottak. Nem féltek, meterekről bambultam őket, legalább fél órán keresztül. Annyira mosolyogva indultam tovább, hogy még a Nouakchottba vezető leterot is elnéztem, es mentem tovább Rosso felé. Szerencsére csak par kilométert.
Nouakchottban autózni nappal szörnyű, sötétben rettenet. Az autók felenek semmilyen világítása nincs, de mennek minden irányból minden irányba. Bárhol megallnak, es barmikor elindulnak, természetesen minden jelzés nélkül. Mindezt nehezítik a kivilágítatlan csacsifogatok és az össze -vissza szaladgáló gyalogosok is. Szerencsére ép bőrrel, illetve autóval érkeztem a szállásra.
Reggel utba ejtettem a muhelyt, ahol lefelé a klímat javitották. Zsíroztattam a homok előtt, es kis elektromos javítas is belefért. Sőt szereztek sim kártyát, ami Mauritaniaban kisebb csoda. Egy embernek egy kartyaja lehet, azt nevre szólóan regisztrálják. Kulfoldinek elvben nem adnak. Most a szerviz tulaj húgának nevén futok 😃 azóta már megjottem esti szalasomra. Kozelebb, mint terveztem, de innen nem nagyon van békés hely , ugyhigy a bamakosok által jól ismert Boutilimit vendégszeretetét élvezem. Ha létezik 0 csillagos hely, ez az...
Holnaptól nagy kaland jon, 2000 kilometer a Szahara belsejében, eltemetett ezer éves városokkal, sosem használt vonatalagúttal, a világ masodik legnagyobb monolitjával, és leghosszabb vasútjával. Közben elmegyek az elsüllyedt Atlantisz mellett, merthogy a legenda - sőt, Platón - szerint is a tündöklő világ egykoron itt állt.
Bízom az autóban es bízom magamban. Egyedül ez az út nagy vállalkozás, de ha kimegyek a homok másik végén, örök emlék lesz.

A szenegáli-mauritán határ mauritan oldala nemzeti park. Amikor a Bamako lefelé megy, elég kevés állatot látni, mert a sok autó elijeszti őket. Visszafelé annal könnyebb beléjük botlani.

Eltévedtem...

Faidouth, egy kisváros Dakartól délre, a gambiai hatáttól nem messze. A sziget kagylókra épült, az évszázadok alattolyan kemény alapot adnak a gyökerekkel egybeforrott kagylóhéjak, hogy 5000 ember él ma rajta. Érdekesség, hogy bár Szenegál lakosságának 85%-a muzulmán, a kis szigeten 10-ből kilencen keresztények. És olyan békességben élnek egymás mellett, hogy még a temetőjük is közös.