Vívás - Fencing - Esgrima

sület biztosította a felszerelést, sőt az egyetemen felvehető tanegységként szerepelt – azaz jegyet, később kreditet lehetett szerezni érte. Az egyetemi fakultáció célja az volt, hogy olyanokkal is megismertesse és megszeretesse ezt a sportot, akiknek eddig még nem volt alkalmuk kipróbálni.
Én az első félév végén érkeztem és azóta sem tudom abbahagyni. Az első 7 évben a tőrvívás alapjaival ismerkedtünk. A klasszikus vívással, a konvenciókkal, tanultunk egymástól, tanultunk azoktól, akik már gyerekkorukban vívtak és most újra visszatértek hozzá, ismerkedtünk a kardozás szabályaival (mert voltak kardozók is közöttünk), egy nagyon jó társaság verbuválódott össze. Természetesen az idő halad és az egyetemi élet is véges. A diploma után, de már az egyetemi évek alatt is nagy volt a lemorzsolódás. Szinte minden évben felbukkantak új hallgatók, akik szerették volna megismerni ezt a különleges sportot. Aztán 2010-ben valahogyan nem jöttek többen és ott maradtam egyedül. Mara néni kitartott, a szakosztályos gyerekek közül hozott át néhány vívót, akikkel együtt gyakorolhattunk. Én is kitartottam, valami hajtott és azt súgta, hogy "ne hagyd abba, mert ebből jó dolgok fognak születni". Az egyetemi vívást hirdető plakátfelhívás és egy rövid promóvideó elkészítése után a reklámanyagokat elküldtem az egyetemre és 2011. januárjában 50-en jelentkeztek vívásra. Bejött. De csak 16 főt tudtunk fogadni. Mara néni is boldog volt, mert ez azt jelent***e, hogy folytatjuk.
Ám ez azzal is járt, hogy 2011 tavaszától kezdve párbajtőrt fogunk tanulni. Ennek okai, hogy nincs elég felszerelés és a konvenció hiánya miatt gyorsabban el lehet sajátítani ezt a fegyvernemet, amelynek pontozása is átláthatóbb. 2004 óta több mint 100 pázmányos egyetemi hallgató vívott Mara néni edzői módszerei mellett. Azóta töretlenül haladunk. Ma már csak volt pázmányos hallgatók, dolgozó emberek, gimnazisták és egyetemisták vannak közöttünk. A korosztályunk 10-en évesektől a 40-es éveikben járókig terjed. B kategóriás és korosztályos versenyekre járunk. Van közöttünk olyan, aki önkéntesként dolgozott a MOL Vívó Világbajnokságon (2013, Budapest) és a ###I. Nyári Olimpia Játékokon Rio de Janeiroban (2016) víváson. Van közöttünk olyan, aki ma már besegít a párbajtőr-utánpótlás edzésein és a versenyeiken. Bízunk benne, hogy kitartó munkával további eredményekre teszünk szert a jövőben, a vívást még jobban fogjuk érteni és továbbadjuk e szép sport örökségét gyermekeinknek is. Budapest, 2017. február 21. Halasi Dóra